Néha nekem is lehet szerencsém, na.

Május elejére valahol mélyen nagyon elfáradtam. Futotam még egy hosszú terepkört a hónap első hétvégéjén, de a következő napok már nem estek jól. Így elhatároztam, hogy pihenek. Kihagyok egy hetet.

Nehezebben ment, mint hittem. Már két nap után lelkiismeret furdalásom volt. Nagyon szarul éreztem magam. Lustának, semmirekellőnek. Már majdnem elmentem futni, mikor szerencsémre lecsapott a Vértesre is a vihar és bent tartott a házban. Ha nincs ez a bolond idő, tuti feladom és futok.

Holnap jár le az egy hét, és már nagyon mehetnékem van. Szóval köszi eső, köszi szélvihar! Sokat segítettetek. De most már húzzatok innen a jó büdös francba!