Idei első dán utamon minössze három éjszakát töltöttem kint. Ritka rossz idő volt. Az első futásom alatt olyan erővel vágta a szél az arcomba az apró jégszilánkokat, hogy helyenként üvölteni lett volna kedvem. Az, hogy fájt, nem mond el semmit abból, amit éreztem. Aztán mikor már majdnem kicsordult a könnyem az erős szembeszélben, elbringázott mellettem egy vihorászó tinilány csapat. A viking vér, ugye...
A vihart leszámítva semmi újdonság nem volt. A szokásos szálloda, a szokásos étterem és a szokásos futókör. Na jó... Életemben most először tolattam hátsó kamerás autóval. Jópofa.
Másnap, a továbbra sem kicsi szélben, minden erőlködés nélkül lettem 16. egy tóparti Strava szegmensen. Bár semmi értelmét nem látom a rövid, sík szegmenseknek, de ha legközelebb itt járok, megnyomom jobban.
Volt persze kajálás is. Ez itt lent a szállodában lévő étterem valamilyen krémlevese (a sonkát természetesen nem ettem meg), amit egy vega mogyoró steak követett. Nem volt rossz.
Ennyi. Legközelebb Helsinkibe megyek, márciusban. Napsütést és enyhe időt rendeltem.