Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Hat nap Dánia

2014. október 25.

Ha minden igaz, akkor ez volt az idei utolsó utam Dániába, és ezt nem is nagyon bánom. Bár idén nem utaztam semmi igazán egzotikus helyre, kellően sok időt töltöttem (és még fogok is) Dániában és Finnországban. Szép volt, jó volt, de nem bánnám túlságosan, ha idén már nem kellene többet sorban állnom egyik reptéren sem.

Vasárnap délután érkeztem a Ryanair közvetlen Budapest-Billund járatával. Bár a szó minden értelmében fapados út volt, legalább nem kellett átszállnom Amszterdamban. Így a szokásos 6-7 óra helyett kettő elég is volt az útra. Viszonylag korán érkeztem, így még bőven volt időm elmenni futni. A heti hosszút már szombaton letudtam, vasárnapra csak egy könnyű közepes táv maradt, amit már jó előre megrajzoltam és letöltöttem az órámra. Mikor a gép leszállt még szakadt az eső, de mire az aprócska Skoda CityGo-val átdöcögtem az Ansban lévő szállásomig már elállt, és szinte a Nap is kisütött.

billund6.jpg

Az útvonal teljes egészében aszfaltozott mellékutakon haladt, csak a legelején és a legvégén volt kerékpárút, amit használhattam. Nem volt ezzel semmi baj, hiszen a forgalom az szinte egyenlő volt a nullával. Útközben sokat nézelődtem, nagyon tetszenek a dán házak a pucolatlan tégla falaikkal és a nagy ablakaikkal. Minden olyan tiszta és rendezett. A futás jól ment, bár kicsit melegem lett a végére, talán túlzás volt egy viszonylag meleg felsőt választanom.

A hétfő a pihenőnap minden futónak, így két magyar kollégámmal átgurultunk Aarhusba, ami Dánia legnagyobb kikötővárosa és talán a legnagyobb egyetemi városa is egyben. Szerencsétlen CityGo komolyan megszenvedett hármunk súlya alatt. :) Nem sokat időztünk ott, hideg volt és fújt a szél.  Bekaptunk valami kaját és már tűztünk is vissza a meleg szobáinkba.

billund7.jpg

Kedd délután hatalmas cseppekben kezdett ömleni az eső, de én mindenképp akartam futni egy gyorsat. Keddenként szoktam megejteni a résztávos edzéseimet, de erre ebben az időben gondolni sem akartam. Meló után gyorsan átöltöztem futósba (persze esőkabátot nem hoztam magammal!) és viszonylag gyors tempóban lenyomtam a szokásos bjerringbroi nyolc kilométeres körömet.

billund5.jpg

billund4.jpg

A felső rész végig földút, ami most teljesen dagonyává változott, így nem sikerült tartani a kigondolt tempót (4:15), de ez nem annyira zavart. Csak szerettem volna minél hamarabb visszaülni a kocsimba és bekapcsolni az ülésfűtést.

Szerdán korán végeztem, és még mielőtt dán kollégáimmal elindultunk volna egy közös vacsorára, lefutottam a vasárnapi köröm rövidített változatát. Dán értelemben jó idő volt, mivel csak az utolsó két kilométeren kezdett el zuhogni az eső, addig csak valami apró ködszitálásszerűség böködte az arcom. Meglepően sok bringással találkoztam még ebben a csúnya időben is. Na ja, a viking vér...

Ha jól emlékszem talán ez az első olyan futásom, ahol öt percen belüli ezrekkel tudtam haladni úgy, hogy az átlagpulzusom nem érte el a 140bpm-et. Természetesen ebben sokat segített a hűvös idő is, ami nekem kimondottan jobban fekszik, mint a nyári hőség.

A változatosság kedvéért Aarhusban volt a vacsora, bár máshol és más társasággal. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez volt eddigi életem legfinomabb kajálása. Olyan négy fogást tettek elénk, négy olyan jó borral, hogy arra nincsenek szavak. Magyar mércével a Miró egy brutálisan drága hely - öten otthagytunk egy komplett magyar havi átlagjövedelmet. Nagyon tetszett, hogy minden bort az adott típushoz optimalizált, kézzel gyártott pohárban szolgáltak fel, hogy maximálisan ki tudjuk élvezni az ízeket. Én ezt egy baromságnak gondoltam, mígnem a tulaj ki nem töltötte az épp soron lévő a rizlinget egy karcsúbb pohárba is. Beszarás, de tényleg más, tényleg kevésbé harmonikus volt az összhatás! Állítólag nincs ebben semmi fekete mágia, az eltérő alakú poharakból eltérő módon és helyre folyik a bor a szánkba, ezért érezzük másnak az ízeket. Ma is tanultam valamit. Apró adalék, hogy a poharak darabja 250DKK (kb. 10.000,-Ft).

billund3.jpg

Csütörtökön hivatalos voltam az egyik kollégám családjához, de előtte még volt két elintéznivalóm. Egyrészt kellett találnom egy boltot, ahol vehetek valami bort, hogy mégse menjek üres kézzel, másrészt természetesen el kellett mennem futni. Ugyan azt a kört futottam, mint az előző nap, csak gyorsabban, és a kis "nyúlvány" nélkül a végén. Az eső szép csöndben esett, nem fújt a szél, tehát dán mércével mérve jó idő volt. Találkoztam is több futóval.

Ha Magyarországon szembe találom magam egy másik futóval vagy bringással, mindig intek/köszönök, és ők többnyire viszonozzák. Itt nem, de nem azért, mert a szüleik nem tanították meg őket köszönni. Egyszerűen csak az van, hogy itt annyian futnak, hogy nem érzik tőle magukat valami kicsiny zárt közösség tagjának. Dániában (és egyébként Finnországban is) ez az élet normális része. Például bevett szokás, hogy minden új átadott autópályaszakaszt futóversennyel avatnak fel. Épp az érkezésem előtti szombaton volt egy tíz kilométeres verseny Silkeborg mellett. Augusztusban még láttam is az építkezést.

Pénteken még egy rövid megbeszélés a főnökömmel, ebéd, majd Ryanair vissza Budapestre. Már szombat hajnal volt, mire hazaértem, hála érte a szerencsétlen taxisnak, aki miután késett majdnem fél órát, még képes volt a leglassabb útvonalat választani. Így a szombatra tervezett hosszú futást el kellett halasztanom egy kicsit, hogy ki tudjam pihenni magam. Persze ami késik, az nem múlik.

billund2.jpg

Ismét HRM gondok

Valami nagy rosszat tehettem előző életemben. Más magyarázata ugyanis nem lehet annak, hogy sehogy sem akar nálam normálisan működni a szívritmus mérés. Mikor egy évnyi futás után végre kaptam egy megfelelő HR pántot az akkori NIKE GPS sportórámhoz, az óra az első szívritmusméréses futásom alkalmával elpusztult. Után jött a Garmin, aminél a pánt két véres csíkot koptatott a mellkasomba. Négy hónap alatt múlt el a nyoma. A jeladót megtartva átálltam Polar pántra. Ez működött is, míg meg nem halt. Kétszer bő egy év alatt. Kipróbáltam a Mio Link optikai szenzort is. Nem igazán vált be. Valamiért nem tudom kiverni a Gyaloggalopp "leégett, összedűlt, aztán süllyedt el" mondatát a fejemből. :)

Szóval a Nike/Polar, Garmin és Mio után jött a negyedik - a Suunto. Persze, hogy nem működik ez sem tökéletesen!

hrm-01.jpg

Pár napja azt vettem észre, hogy minden különösebb ok nélkül bizonyos futásaim alkalmával az óra néha-néha rettentően magas (kb. 170) pulzust mér, majd visszaáll arra a szinte, amit normálisnak gondolnék. Más alkalmakkor semmi baja nem volt. Ha épp rossz kedve volt, akkor ilyet produkált:

hrm-02.jpg

hrm-03.jpg

Személyes kedvencem ez a lenti gyorsító futás, ahol kb. negyedórányi bemelegítést követően futottam egy gyors 2000m-t, majd kis pihenő után 1000m-t. Amit azt a görbe mutatja, sikerüt már a bemelegítés első pillanatában is a maximális pulzusértékem (elméletileg 181bpm) felettit mérni. Ügyes...

hrm-04.jpg

Itt történt, hogy míg a bemelegítés utáni rövidke pihenőidőm alatt fejcsóválva figyeltem az órámon megjelenő szívritmusgörbémet, megfogtam a mellettem lévő közlekedési táblát. Nagyjából 2 másodperc alatt minden a normális szintre.

Hoppácska! Földelés!

Olvastam már arról, hogy száraz időben a technikai pólók fel tudnak tölteni bizonyos HR jeladókat, de még sosem tapasztaltam. Kicsit rákeresve a neten azt találtam, hogy közel sem én vagyok az egyetlen, aki erre panaszkodik a Suunto szenzorok esetén. A gond az, hogy erre nem nagyon van megoldás. Ha szerencsém van a póló anyagával, akkor megúszhatom, de még akciós árakon is drága játék ezzel kísérletezni. Arra már rájöttem, hogy a két kedvenc Adidas pólóm kimondottan rosszul hat a szenzorra.

Mivel nem túl drága, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Decathlon olcsó BTLE szenzorát, hátha az jobban működik. Már az első futás után láttam, hogy nem ez lesz a jó megoldás. Bár nyoma sincs a feltöltődéses jelenségnek (pedig a fentivel azonos pólót használtam), de a szenzor nagyon lomha, néha szakadozik a jel, és a pántja már a tizedik kilométer környékén kikezdte a bőrömet. A végén már eléggé fájt, így valószínűleg rossz helyre húztam, ezért lett a végén még a "normálisnál" is bénább a görbe.

hrm-06.jpg

Bár a patentek távolsága megfelelő lenne, a jeladó hátuljának kialakítása miatt lehetetlen Polar pánttal használni. A saját pántja ez alatt a másfél óra alatt pedig gyakorlatilag tönkrement. Semmiképp ne vegyetek ilyet!

Mivel másnap elég párás volt a levegő, ami állítólag a legjobb védekezés a statikus feltöltődés ellen, így újra a Suunto szenzorral mentem el futni a szokásos csütörtöki tempó körömre. Nem lett sokkal jobb, mint korábban, bár ezúttal inkább negatív csúcsok keletkeztek.

hrm-05.jpg

Érdekes, hogy az első egy hónapban semmi jelét nem láttam ennek a problémának. El nem tudom képzelni, hogy mitől, de sajnos lehet, hogy valami feladta a szenzorban a harcot. Természetesen cseréltem benne elemet, nem segített semmit. Ezt a fajta pántot külön még nem lehet kapni, csak a jeladóval együtt, így ezt a hibalehetőséget nem tudtam kipróbálni.

Akármi is a baja, kritikán aluli, hogy egy hónap után kifeküdt. Kellett egy működőképes alternatíva, így a nem túl bőséges hazai BTLE szenzor kínálatból a Polar H6-ra esett a választásom. A már jól ismert és bevált SoftStrap pántot használja, könnyű, minőségi. A méretarányok jobb érzékeltetés érdekében mellé állítottam egy lila szárnyas pónit.

hrm-07.jpg

Gond nélkül kapcsolódott az Ambit3 órámhoz, így gyorsan el is vittem egy hosszabb erdei körre a Vértesbe. Az első eredmények bíztatóak.

hrm-09.jpg

Talán az elején az a 154-es csúcs kicsit túlzás, de máskülönben minden jónak tűnik. Természetesen a Polar H6 közel sem olyan okos, mint az új Suunto szenzor - nincs benne memóra. Ellenben működik, ami kellemes változás az elmúlt időszakhoz képest. Remélem, hogy most ezzel egy időre lezárhatom a szívritmusmérés témakörét.

hrm-08.jpg

2014. szeptember

Ez most egy nagyon laza hónap volt. Mindösszesen kétszáz kilométert futottam - kb. másfél éve nem volt ilyen "rövid" hónapom. Persze ez nem véletlen. Ki kellett pihennem az augusztus végi VérKör fáradalmait.

201409.jpg

Az utolsó teljes hetem viszont már egész erősre sikerült. Három tempósabb futásom is volt, és összeszedtem több mint ezer méter szintet. Ennek ellenére azt hiszem kijelenthetem, hogy sikerült kellően kipihennem magam. Készen állok az év utolsó ultra távjára, aminek két-három héten belül neki is vágok.

Haladok a "húsz perc alatt ötezret" projektemmel is... Már nem akarok elpusztulni a résztávos edzéseim végén, ami mindenképp pozitív változás az első próbálkozásaimhoz képest. :)

Szeptember elején pár napot Helsinkiben töltöttem. Futottam, ettem, és hazafelé a reptéren vettem egy Ambit3 Peak órát. Már egészen jól kiismertem.

2014szept01.jpg

A FinnAir újságából még azt is megtudtam, hogy Finnországban még öltönnyel sem ciki Suunto órát hordani.

2014szept02.jpg

Ő egyébként Alexander Stubb, Finnország miniszterelnöke. Eddig minden finn repcsis újságba amit olvastam írt egy egyoldalas cikket. Az elsőt a tömegsport fontosságáról és prioritásáról az élsporttal szemben, a másodikat (a fenti képen) pedig a technológiai fejlődés nagyszerűségéről és a benne rejlő lehetőségekről. Van ilyen is.

Belekezdtem a bringám átalakításába. Jelenlegi fitnesz mivoltából hamarosan országútivá lényegül át. Remélhetőleg október végéig. Egészen jó áron sikerült beszereznem mindhárom szükséges alkatrészt (fékváltókar, kormány, tárcsafék szett), már "csak" össze kell rakni. Alig várom, hogy kész legyen! :)

Szeptemberben úsztam is. Idén először. Annyira lassú vagyok, hogy a közel egy év kihagyás meg sem látszik a tempómon! :) Érdekes élmény volt egyébként egy szabadtéri sportmedencében úszni szakadó esőben. Sajnálom, hogy mostanában nincs lehetőségem gyakrabban csobbani.

Októberben lesz egy dán utam illetve minden külső segítség nélkül nekifutok a VTM ultra távjának. Drukkoljatok! :)

Movescount Movie

Volt egy kis időm játszani a SUUNTO Movescount App filmkészítő funkciójával. Röviden - iszonyat potenciál van benne, bár jelenlegi formájában elég ügyetlenke. A lenti videó három aktivitásom (egy bringázás, egy futás, egy terepfutás) videóiból lett összefűzve.

Semmit nem lehet beállítani. Mindegyik videó 1 perc 11 másodperc hosszú, függetlenül a megtett távtól vagy a tevékenység időtartalmától. Arra sincs semmi ráhatásom, hogy mi jelenjen meg rajtuk. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a terepfutás a legkevésbé támogatott mozgásforma. Az ilyen videókon nincsenek kilométer jelzések, és nem jelennek meg a csúcsértékek sem.

Nagyon tetszik az időjárás infó az elején, illetve az, hogy a Napot oda rajzolja, ahol kb. tényleg volt (lásd a második aktivitás végét).

Hatalmasat dobna a dolgon, ha a SUUNTO felturbózná kicsit ezt a funkciót néhány beállítási lehetőségekkel. A következő opciókra gondolnék nagy hírtelen:

  • Beállítható cím
  • Milyen adatok jelenjenek meg a film előtt (idő, hely, táv, tempó/sebesség, stb.)
  • Milyen adatok jelenjenek meg a videón (max HR helye, max. tempó helye, legmagasabb pont, stb.)
  • Szegmensek kiemelése kérésre (névvel, CR és PR adatokkal)
  • Fényképek beágyazása a megfelelő helyre (GPS koordináták EXIF-ből)
  • Állítható vertikális lépték a domborzat kiemelésére
  • Grafikonok megjelenítése a sarkokban (HR, szint, tempó, stb.)
  • Milyen adatok jelenjenek meg a videó után (max HR helye, max. tempó helye, legmagasabb pont, stb.)

Ezt mind meg lehetne oldani egy nagyon egyszerű felületen, és nem hiszem, hogy egy hónapnál tovább tartana összehozni. Légyszi, SUUNTO, légyszi...

Tempó

Szeretem azt mondani és hinni, hogy csak azért futok, mert futni jó. Ebből kiindulva azonban néha nehezen tudok kellő motivációt meríteni, hiszen pontosan tudom, hogy ez nem kimondottan igaz minden alaklomra. Néha nem jó. Néha fáj. Máskor pedig csak jobb lenne a kanapén maradni. Olyan sok érdekes videó van a YouTube-on, amit még nem láttam!

Ilyenkor segíthetnek a célok. Valami, amit el akarok érni. Valami, amire most még nem vagyok képes, de hiszem, hogy képes lehetek rá, ha keményen megdolgozok érte. A hangsúly a keményen van. A puha cél nem cél. Azért nem mennék ki az esőbe futni.

dilbert01.JPG

Ha viszont tudom, hogy a cél eléréséért sokat kell küzdenem és nagyon el akarom érni, akkor igen. Erre az évre ez volt a VérKör, amit augusztus végén kipipáltam. Nagyon örülök neki, nehéz menet volt, de lassan elmúlik a katarzis hatása, a pihenő időszakomnak is vége, menni kell tovább.

Mivel a távon most legalább egy évig nem szeretnék változtatni, sőt, inkább egy kicsit visszavennék, így a tempó felé fordultam. Gyorsulni szeretnék, elsősorban rövidebb távokon. Jelenleg tudok 45 percen épp hogy belüli 10k-t és 20:42-es 5k-t futni. Ez utóbbit szeretném első körben betenni húsz alá, aztán majd meglátjuk. Négy perc alatti ezrek ötször egymás után. Tudom persze, hogy ez nem valami húúúdenagy idő, de a mindössze két és fél éves futó múltammal szerintem ez a realitás.

Nyilván változtatnom kell az eddigi edzéseimen, hiszen azok bár talán jó alapot szolgáltatnak a gyorsuláshoz, önmagukban nem elegendőek. Remek dolog, hogy kiválóan tudok hosszú órákon át kocogni 120-as pulzuson, de nem sokat segít a négyperces ezrek elérésében. Ki kell lépnem a komfortzónámból minden szempontból. Nem is fizikailag lesz ez nehéz, hanem mentálisan. A hosszú futásokhoz csak kitartás kell, és azt hiszem ez megvan bennem. A sebességhez viszont ésszel kell futni. Okosan felépíteni az edzéseket, értelmezni az eredményeket, és azok alapján haladni tovább.

strava03.JPG

Kicsit utánaolvasva a dolognak úgy döntöttem, hogy két gyorsító edzést is beiktatok a heti rutinomba. Keddenként szeretnék résztávozni, az első normálisabb próbálkozásomat fent láthatod - hétszer 400m 3:52min/km tempóval és a végén pár rövid sprint. Kicsit problémássá teszi a dolgot, hogy Csákváron nincs sík és egyenes utca, így ezért az edzésért utaznom kell. Másrészt csütörtökönként lenne egy tempó futásom, amire a szokásos csákvári 8k-s körömet használnám. Ha már nagyon megy, akkor majd ugrok tízre. Itt a cél elsősorban a magasabb pulzustartomány bejáratása. A sok kanyar, az autók és az emelkedők miatt ezen a körön sosem lesz túl acélos a tempóm. Bár a neve mást sugall, ez az edzés elsősorban az intenzitásról kell hogy szóljon. A többi futásom marad a régi, bevált, lassú lötyögés.

Hát ez az új cél és ez az új terv. Meglátjuk, hova jutok velük. Ja, igen... A SMART-ból az utolsó betűt hajlamos vagyok elfelejteni. A határidő 2015. március 31.