Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Csapatépítés, Dánia

2015. augusztus 23. - RabiMiki

Kétnapos csapatépítésen voltam a közvetlen kollégáimmal és főnökömmel (pár dán és egy kínai). Ilyen outdoor izé volt, egy kis silkeborgi cég szervezésében. Minden remekül ki volt találva, fel volt építve. Túráztunk GPS alapján, bringáztunk térképpel, kajakoztunk, műfalat másztunk és tipiben aludtunk, stb.

silkeborg01_2.jpg

silkeborg03_2.jpg

silkeborg04_2.jpg

silkeborg02_1.jpg

silkeborg05_2.jpg

silkeborg06_2.jpg

Rohadt jó volt. Nem volt se fárasztó, se nehéz, de mégis nagyon élveztem. Jó volt ennyi különböző dolgot csinálni egy ilyen viszonylag rövid program alatt. Király dolog lehet egy ilyen pogramokat szervező cégnél dolgozni.

Persze futottam is, de ez csak a szokásos...

silkeborg07_2.jpg

Caorle, Olaszország

Háromszor voltunk egymás után Horvátországban nyaralni, mindig különböző helyeken. Bár tetszett, de idén mégis úgy döntöttünk, hogy Olaszországba megyünk. A fő ok a homokos tengerpart volt (kislányomnak az praktikusabb, mint a sziklás) és az, hogy találtunk egy jól kinéző apartmant Caorle-ban olcsóbban, mint egy horvát sátorhely.

A szállás tényleg nagyon rendezett és tiszta volt. Egy apartman faluban (van ilyen?), az egyik ház alsó szintjén volt a mi két szobánk és két saját, zárt kertecsként, kertibútorokkal. Na meg légkondi, WiFi, felszerelt konyha, minden. A gyerekek számára persze az volt a legnagyobb öröm, hogy a kapunktól kb. öt méterre volt egy jókora medence.

caorle01.JPG

caorle02.JPG

caorle03.JPG

caorle04.JPG

Számomra viszont az volt a legkellemesebb, hogy este tízkor elcsendesedett minden és mindenki. Lehetett aludni. Lehet, hogy öregszem, de egyre jobban értekelem a csendes estéket.

A tengerpart csalódás volt. Koszos és zsúfolt, a víz teljesen átlátszatlan. Nem is mentünk le csak egyszer, pedig a szálláshoz járt volna valami kedvezményes napernyő/nyugágy kombó bérlet is.

caorle05.JPG

gopr0444.jpg

gopr0452.jpg

Lido

Caorle tipikus tengerparti olasz városka. Jó, de zsúfolt éttermek, szép és tarka házak, sok turista. És persze rengeteg gagyi, amiket egyszerűen imádtak a kölykeim. :) Alig tudtam öket lebeszélni az elemes robotlóról, és a pónis legyezőről. :) Végül kaptak gördeszkákat, amiket persze itthon nem tudnak használni, mivel nincs annyi összefüggő kátyú mentes aszfalt, amin már értelmesen lehetne.

caorle06.JPG

caorle07.JPG

caorle08.JPG

caorle09.JPG

Aztán persze áthajóztunk Velencébe (két óra az út Caorle-ból), ami olyan mint mindig. Koszos, zsúfolt és húgyszagú, de valahogy nekem mégis tetszik. Ráadásul fiam végre beteljesítette élete álmát, és megérintett egy szabad galambot. :) Évek óta próbál elkapni egyet, itt pedig természetesen simán rászáltak a kezére. Mindegy, attól még ér. :)

caorle10.JPG

caorle11.JPG

caorle14.JPG

caorle15.JPG

caorle16.JPG

Ja, és ettünk Velence állítólag legrégebbi pizzériájában is. Na, az jó volt!

caorle13.JPG

caorle12.JPG

Az iszonyatos hőséget leszámítva remekül lehetett futni a környéken. Nagyon jó minőségű bicikliutak vezettek szinte minden irányba, amiken alig volt élet. Sajnos közkutak sem, pedig néha már öt ká után is megszomjaztam.

caorle19.JPG

caorle20.JPG

Mivel ez pihenő hét volt, így alig futottam valamit. Semmi tervem nem volt, csak mentem amikor és amennyit jólesett.

Összességében tetszett a hely, de ide nem jövünk többet. Azt beszéltük, hogy jövőre Ausztriába megyünk valami tó partjára, aztán után vissza Horvátország valami eldugott sarkába. Kell a természet közelsége, és itt ez egyáltalán nem volt meg. Max. a tányérjainkon. :)

caorle18.JPG

SUUNTO Elementum Terra

A SUUNTO nem GPS képes óráinak csúcsán egyértelműen az Elementum sorozat áll, két fő típussal, rengeteg szín variációban. A két típus a Terra és az Aqua. Előbbiről lesz most szó.

Mi ez?

Az Elementum sorozat nem outdoor használatra lett kitalálva, bár vannak ABC funkciói. Mindkét típus utcai használatra készült, felhasználva a SUUNTO tapasztalatát a valódi búvárórák és a valódi hegyi túraórák terén. Nem azt mondom, hogy nem lehet őket vizi vagy épp hegyi környezetben használni, de erre a célra rengeteg praktikusabb (értsd: okosabb, olcsóbb) megoldás létezik, még magától a SUUNTO-tól is. A Terra helyett például ott a Core, a Vector vagy akár az Ambit sorozat.

elementum1.JPG

Elég nyilvánvaló, hogy az Elementum modelleknél a megjelenésen és a felhasznált anyagok minőségén volt a hangsúly, bár a hegyi funkciók némelyike is hasznos tud lenni az irodista hétköznapokban.

Felépítés

Az óra háza tömör acél, amit a választott modellnek megfelelő színű bevonat fed. Sajnos nincs titán változat, mint ahogy nincs szálcsiszolt acél sem.

Három gombbal rendelkezik a jobb oldalán, melyek közül a felső nem csak nyomkodható, de tekergethető is. Ennek az óra beállításánál van jelentősége, és tényleg nagyon praktikus. Bá eléggé kiáll, de mégsem zavaró, sosem bökte még meg a kezem, sosem akadt még be sehová. A gombok természetesen zárhatóak, a véletlen benyomódások elkerülése érdekében.

elementum4.JPG

Létezik fém, bőr és kaucsuk szíjjal szerelt változat is. Ahogyan az a fenti képen látszik, és a bőrt választottam. A fémet nem szeretem, a kaucsukot pedig kicsit olcsónak találtam egy ilyen szintű "műszerhez". Természetesen bármelyik szíj beszerezhető külön is, utólag.

A gyönyörűen kontrasztos digitális kijelzőt zafír kristály védi, ami elvileg karcálló (csak a gyémánt karcolja) és tükröződésmentesített.

elementum3.JPG

Különösen tetszik a hátlap, amit négy torx csavar tart a helyén, illetve itt kapott helyet a légnyomásmérő szenzor "szellőzője" is.

Funkciók

A fő képernyőről egy csomó minden leolvasható, nincs is igazán értelme innen elkapcsolni. Látszik a pontos idő (óra és perc, másodperc nem), a legnyomás trendje, az aktuális magasság, a dátum, valamint a kijelző külső körén a tengerszintre vetített légnyomás. Ez utóbbi olyan ügyesen van skálázva, hogy a 12 óra állásnál megjelenő pötty jelenti a semleges időt. Ha ettől jobbra mászik el akkor javul, ha balra, akkor pedig romlik az idő.

A szintemelkedés illetve az időjárás változása egyaránt az aktuális légnyomás változását okozza. Hogy melyik az igazi ok, az a Core cikkemben már bemutatott "auto" üzemmód algoritmusa igyekszik kitalálni. Nincs lehetőség viszont manuálisan csak magasságmérés vagy csak légnyomásmérés üzemmódra váltani.

Tudja naplózni a túráink időtartamát, összes szintemelkedését és süllyedését, valamint a legmagasabb elért pontot. Nyolc ilyen rekord menthető el.

Az ABC funkciók közül természetesen a C sem hiányzik, az iránytű a szokásos módon jeleníti meg az irányt:

elementum5.JPG

Ja, és van még stopper és ébresztő is - viszont semmi más. Nincs benne visszaszámláló, sem viharriasztás, sem pedig grafikus kijelzés. Na oké, tud világítani. Kéken.

Mire jó?

Óra. Mutatja az időt. :) Ezen felül az "auto" módnak köszönhetően egy nagyon okos és megbízható meteorológiai állomás is, amivel akár egy megbeszélés közepén is figyelheted, hogy milyen irányba tolódik el az időjárás. Hogy vajon ma este esőben vagy napsütésben fogsz-e futni?

Miért?

Nem akarok belemenni abba a parttalan vitába, hogy van-e még értelme 2015-ben karórát hordani. Szerintem van, sokak szerint nincs. Ha te is úgy vagy vele mint én, akkor talán nem nagy bűn egy olyan típust választani, ami egyszerre szép, ritka és praktikus, valamint hordoz magában egy cseppett a naponta teleizzadt, karcos, de szeretett futó órád DNS-ből.

elementum2.JPG

Ellenben ha csak a praktikum számít, akkor vannak sokkal ésszerűbb alternatívák is.

2015. június

Mostanában minden hónapban történnie kell valami szarságnak, pedig néha egész jól indul. Júniusban például, miután hazaértem Dániából, elsőnek értem célba az Oroszlány60 teljesítménytúrán. Az időm nem lett valami túl fényes, de szörnyen meleg volt, így örülök, hogy egyáltalán körbeértem.

2015-06.jpg

A következő hét még jól ment, de elkezdett a bal szememen bedurranni egy árpa. Szokott ilyen történni velem néha, de ez most nem akart kifakadni, és hamarosan borsónyi nagyságúra nőtt. Kenegettem, dunsztoltam, de semmit nem használt. Műteni kellett. Nem tartott tovább mint egy fogkőleszedés, de többszörösen kellemetlen volt. Talán elég ha annyit mondok, hogy nem túl jó dolog húsz percen át szétfeszített szemmel, kifordított alsó szemhéjjal ücsörögni egy székben, miközben hallod, ahogy szikével vagdosnak. Brrr...

20150601.jpg

Utána persze nem futhattam pár napig, míg a sebem be nem gyúgyult. Ez természetesen meg is látszik a havi végeredményemen, de hát ez van... Most viszont már nem akarom minden ötödik percben kikaparni a saját szemem, ami komoly eredmény a korábbiakhoz képest. :)

Az utolsó napokban volt még egy rövidke látogatásom Finnországba, ahol új gyárba költözött a csapatom. Meg kellett néznem. És persze futnom is kellett. Meg söröznöm. :)

20150603.jpg

20150604.jpg

A hónapban csupán kétszer bringáztam, szánalmasan kevesett. A fiamat mozgattam át, aminek nem túl sok sportértéke volt számomra.

20150602.jpg

Július pihenő hónap lesz. Nyaralunk, de ettől független is rám fér pár rövidebb hét. Idén futottam már négy ötven körüli/feletti távot, jól fog esni egy kis regeneráció. És sok fagyi.

Oroszlány60 (65k)

Nem igazán szeretek úgy írni valamiről, hogy nem tudok egyetlen képet sem mutatni a témáról - márpedig itt most pont ez a helyzet. Tudtam, hogy nagy szenvedés lesz, épp ezért nem akartam még egy fényképezőgépet és/vagy a GoPro kamerámat is cipelni.

oroszlany60.jpg

A dolgok közepébe vágva: jól sejtettem. Nagy szenvedés volt. Reggel hétkor volt a tömegrajt, és én azt a pár futót aki velem együtt rajtolt rögtön leléptem és az élre álltam. Orsozlányi víztorony, Majk, aztán Vértessomló. Ide szinte egyszerre érkeztem a pontőrrel, pedig már hat perce nyitva kellett volna lennie. Gyors pecsételés, és kocogtam is tovább. Épp csak kifordultam az ellenőrzőpontként működő kocsma teraszáról, amikor egy másik futó jött épp szembe (ezt a kis szakaszt oda-vissza is meg kellett tenni). Hát ez meg honnan a csudából került ide??? Vértessomló után egy kicsivel ért utol. Marha gyors! Futottál már ekkorát? - kérdi, miután lecsekkoltuk, hogy mindketten a leghosszabb távon vagyunk. Aha. - mondom. Mindig nagyon kommunikatív vagyok, ha futás közbeni beszélgetésről van szó. Én még nem, de majd most! - mondja. Akkor lehet, hogy nem is olyan gyors, csak szimplán tapasztalatlan, gondolom reménykedve, és nézem, ahogy pár perc alatt eltűnik a szemem elől.

A következő ellenőrzőpont Csákányospusztán van, a Mária-szakadék végében. Te vagy az első! - mondja a srác és pecsétel. Biztos? - kérdezem, de csak bológat. Hát akkor ennyi volt. 18km és kolléga eltévedt/kiállt. Két pohár szörppel ünneplem meg visszakapott első helyem, elmesélem a pontőrnek, hogy volt előttem már valaki, aztán lassan elindulok vissza a szakadék sziklásabbik felén.

Új-Osztásnál hárman örzik a pontot, váltok velük pár kedves szót - megbeszéljük, hogy bár ez nem verseny, de azért kurva jó dolog vezetni. Aztán robogok is tovább egy számomra eddig ismeretlen ösvényen Várgesztesig. Ismerős arc köszön rám a ponton. Kérdi és én megnyugtatom, hogy tökéletes a jelölés, akkor se tévedhetnék el, ha akarnék. Unalmas földút Vérteskozmáig, valamiért nem igazán szeretem ezt a szakaszt. Kozmán a helyi templom kertjében van a pont. A bringások 40km-es távja is erre jön, így itt van izó. Iszok is két pohárral, majd feltöltöm vele a mostanra félig kiürült Gatorade palackom, és megyek tovább.

A zöld sávon kemény a felfelé a Nagy-Bükkre, de talán méginkább kemény lefelé. Nagyon laza a talaj jókora ágak és kövek borítják az utat. Aztán kiérek a Csákvári útra. Innen kb. 3km a házunk. Mostanra már magasan jár a Nap, nagyon kezd melegem lenni. Pecsételés az árnyékos sörsátorban hűsölő pontörnél (Te vagy az első!), majd elkezdődik egy hosszú hullámvasút a Gém-hegyig. Sok az emelkedő, de ez az utolsó árnyékos rész, így igyekszem kiélvezni.

A Gém-hegy ligetes tetején fejbevág a meleg. Alig egy-két fa. Valahogy lekocogok Gántig, ahol a pontőrök nagyon megörülnek nekem. A környéken zajlik egy tájfutó verseny is, és már több ottani versenyzőt invitáltak egy pecsétre, de egyiknek sem kellett. :) Én elfogadom. Ellátás nincs, de nem is kell. Pár méterre van egy közkút. Itt tartom az első nagyszervízt. A cipőmből kirázom az összegyűlt homokot, újratöltöm a hátizsákom, eszek valamit a magamal hozott cuccokból, majd leveszem a pólóm és benyomom a csap alá. Azt hiszem leáll a szívem, amikor visszaveszem, de pár másodperc múlva már nagyon jól esik. Bevizezem a sapkám is, a fejembe nyomom, hátizsák vissza, kocogás tovább. Most jön a legrosszabb rész. Hosszú, sunyin emelkő homokos földút, majdnem Kőhányásig. Percek alatt megszárad a pólóm és a sapkám, egy örökkévalóság, mire beérek a fák alá.

Kőhányáson pogácsáva kínálnak, de nem tudnék ilyen szárazat lenyelni, így köszönettel visszautasítom. Egy kis víz, pecsét, majd átballagok a közkútig (nem ivóvíz!), ahol újra bevizezek mindent. Már csak egy emelkedő!

Tempósan gyaloglok felfelé a Gesztesi-vár irányába. Egy önellenőrző pont, majd "összefutok" egy sráccal, aki a 40km-es távot próbálta futni. Innentől egymást előzgetve, futva, sétálva jutunk el Majkig, ahonnan együtt folytatjuk. A jelölések itt már alig látszanak, a rövidebb távot teljesítők szépen lekoptattak mindent. Persze a helyismeret és az Ambit segít.

Több rövidtávost látok össze-vissza kacsázni Oroszlány utcáin, én viszont tartom a kijelölt távot. Ezen már nem múlhat semmi.

A célban ücsörgök egy kicsit, átveszem az érmem és az emléklapom, pár szó Lovas Mátyással, majd valahogy elbotorkálok a kocsimig és hazavezetek.

Lényegesen rövidebb időt terveztem, de elégedett vagyok. Nagyon nagy volt a hőség (kb. 35-36C), rengeteg a kitett pusztaság, de mégsem adtam fel. Azt hiszem most sikerült ügyesen eltalálnom az ivás ritmusát, és talán jót tett az is, hogy a hátizsákomban lötyögő víz mellé vittem magammal izót, két VitaTigrist és két hasonló kiszerelésű Kubu gyömölcspürét is. A pontokon szörpöt ittam, ha volt. Ez így együtt fel tudott szívódni, így nem szomjaztam el magam túlságosan. Hasznos tapasztalat ez a jövőre nézve.

Az útvonal a Vérkör rövidített változata, kicsivel talán több szinttel. Kemény. Máshogy, de szerintem legalább annyira megterhelő, mint az UTH52 volt pár hete. Szívesebben mászok négykézláb, vagy szaladok át patakokon, mint hogy órákon át süsse a Nap a fejemet. Némi képzavarral, nekem egyértelműen a Nap az Achilles sarkam. :) Most mégsem tudott kicsinálni, sőt, nyertem egy nemversenyt, ami azért már önmagában sem annyira szar érzés.