Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Itt futok

Jól esett

2015. október 14. - RabiMiki

Azért jók a hullámvölgyek, mert utánuk csak felfelé van. :) Kedd délután egy nagyon kellemeset tekertem, pedig jól esett. Az eső. Kb. két kilométer kellett hozzá, hogy a vízálló mellényem alatti részek kivételével bőrig ázzak, de nem érdekelt. Folyt a víz az arcomon, a cipőmből, mindenhonnan.

Ugyan az arborétum utáni meredek lejtő végén majdnem beleálltam a susnyásba (vizes úton időben fékezünk, hülyegyerek!), Pákozdon tök illegálisan maradtam kint a főúton, a bringaút kanyargós nyomvonala miatt pedig lassabb voltam mint reméltem, de mindezek ellenére, vagy tán pont ezekért, nagyon élveztem ezt rövid kört.

Többet kellene bringáznom.

Csak futni

Ez volt a hét, amikor klasszul kipihentem magam a Bakonyi Barangolás 70km-es teljesítménytúrára, amire aztán nem mentem el.

Reggel ötkor ébresztett az óra. Ültem a sötét szobában, és egyszerűen semmi erőt nem éreztem magamban. Nem tudtam elképzelni magam, amint reggeltől naplementéig futok a sáros, hideg erdőben, hogy kétszer is felszenvedem a seggem a Kőris-hegyre, hogy teljesítek 50km-t, majd még egy félmaratont. Nem volt se kedvem, se erőm hozzá. Visszafeküdtem, és aludtam még vagy két órát.

Aztén két napig csak gondolkodtam ezen az egészen.

Arra jöttem rá, hogy az utóbbi kb. fél évben már nem élvezem a futást. Csinálom persze, tolom a szokásos köreimet, része az életemnek, büszkei is vagyok rá, de nem élvezem. Már nem is azért futok, mert élvezem, hanem mert el akarok érni valami konkrét célt (mindegy, hogy mit), ami után majd nyilván egy másik konkrét cél következik. Nem jó ez így. Senki sem kényszerít a futásra, csakis azért kellene csinálnom (ahogy itt jobbra írom is), mert élvezem. Kár, hogy ez már rég nincs így, hogy az öröm helyét átvette valami idióta teljesítménykényszer. Mintha bármi is múlna azon, hogy 3:25-ös vagy 3:35-ös maratont tudok futni, vagy hogy 50, 70, vagy épp 115 km után esek be a célba félholtan, órákkal az elsők mögött.

Kellenek persze a célok, de miért ne lehetne az az első és legfontosabb cél, hogy jól érezzem magam közben? Utána, és csakis után, jöhetnek a kicsit konkrétabb vállalások. Nem baj, ha szenvedni kell értük, nem baj, ha a határaimat kell feszegetni, de soha nem szabadna erre az egészre teherként gondolnom. Mert nem az. Ez a hobbim, vagy mi a szar!

Állítólag Bruce Lee mondta egyszer, hogy egy igazi harcművész nem valamiért él, hanem csak él. Valahogy erre az útra kellene visszatalálnom a futással kapcsolatban. Nem célért, nem számokért futni. Csak futni.

 

2015. szeptember

Csendes, nyugodt hónappal kezdtem bele az őszi szezonba. Még mindig elég messze vagyok a tavaszi formámtól, de azért kezdek szépen lassan visszarázódni. Talán nem volt a legjobb ötlet két hónapot úgy-ahogy végiglustálkodi. Jövőre inkább teljesen kihagyok három(?) hetet, mintsem, hogy két hónapon át fussak is, meg ne is. Azt remélem, hogy az majd úgy pihentetőbb lesz, és talán nem is esek vissza akkorát. Meglátjuk.

201510.jpg

m50-2.JPG

Összesen két rendezvényen vettem részt. Rókával (a fenti képet épp széttrollkodja) lekocogtuk a Meteor50 TT-t, ami így utólag egyre jobban tetszik. Most már tuti, hogy megyek jövőre is! Aztán ott voltam a Pók Janó-féle tókörön, ami a szokásos jó hangulatban telt. Edzőkörnek szántam, visszafogott pulzussal futottam, semmi célidőm nem volt. Az átlagok egész jók (5:13perc/km, 139bpm), de valahogy nem esett jól, pedig el sem fáradtam. Fene tudja, mi volt velem aznap...

vto2.JPG

vto1.JPG

Az egész mezőnyből alig lehettünk páran, akik a "hivatalos" útvonalat futották Pákozdon. Szinte mindenki kint maradt a főúton. Nem mintha számítana, hisz' ez nem verseny.

Egyáltalán nem bringáztam, de egyszer majdnem úsztam! Sajnos pont nem volt víz a medencében, így végül a sokkal kisebb sportértékkel bíró csúzdázással ütöttem el az időt. Az se rossz.

Ja, igen! Egy hónapja nem ettem húst.

SUUNTO Ambit3 Peak Sapphire - 1 év után

Több mint egy éve nyúzom már a jelenlegi órámat, és még egyszer sem hagyott cserben. Nem fagyott ki, nem vesztette el csak egyszer a GPS jelet, nem zavarodott meg soha, és amennyire meg tudom ítélni, mindig pontosan, de legalább is megismételhető módon mért. Utóbbi talán fontosabb is, mint az abszolút pontosság.

Persze nem tökéletes.

Ott van mindjárt a movescount weboldal. Az órát itt, és csakis itt lehet beállítani (illetve egy hasonszőrű iOS illetve Android app-ban), ide, és csakis ide lehet első körben az edzéseket feltölteni. Nem szeretem. Mert csúnya. Mert buta. Nem is igen használom semmire, innen automatikusan a Strava-ra kerül minden mocorgásom - ott szoktam az adataimat nézegetni.

Zavar aztán a mérete. Túl nagy, főleg úgy, hogy csak három adatot tud egyszerre kijelezni. Átalgtempó, aktuális 1000m átlagtempója, aktuális szívritmus, megtett távolság. Ez négy, és én pont ezeket szeretném látni, így most nyomogathatok össze-vissza. A túl nagy méret és a kilógó GPS antenna miatt nem hordom hétköznapi óraként, arra van másik. És egy másik. Meg még pár.

elementum2.JPG

Nem tudja mejeleníteni a megtett útvonalat az edzés közben, csakis akkor, ha navigálok is. A megtett nyomvonal idegen városban marha nagy segítség tud pedig lenni. Innen láthatod mondjuk, hogy hol kell bevenni az utolsó kanyart, hogy kb. a szállodához érj vissza. Az összes normálisabb GARMIN óra tudja ezt.

Zavar, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok rajta off-line beállítani. Kell hozzá a mobil app, vagy egy számítógép. Nekem nincs iPhone-om, Windows telóm van (igen, tudom, szégyenljem össze magam), és nem mindenhová hordom a céges laptopom magammal. Privát laptopom meg nincs is, de ha lenne sem vinném egy családi hosszú hétvégés kirándulásra.

A kilógó antenna miatt nem igazán illeszkedik egy bringás kormány adapterhez sem. Megoldható, csak valahogy olyan furcsa.

A teljesen lapos kristály miatt eszedbe ne jusson fejlámpával ránézni - kiégeti a szemed a csillogás. Kedves vantaai srácok! A sík kristály tök jól néz ki, a domború viszont praktikus. Nem véletlenül használja ezt a megoldást az óragyártók 99.9%-a. Kábé. Addig is míg erre rájöttök, én bekapcsolt világítással futok, és a fénycsóvámon kívül fordítom magam felé az órát, ha valamit tudni szeretnék.

Mindezek ellenére imádom.

Mindent kibírt eddig, pedig jópár dologba belevertem, hozzádörzsöltem. Többször le is ejtettem. A lünetta karcos már egy kicsit, a kaucsuk szíj is kifényesedett itt-ott, de semmi komoly. A kristály karcmentes, a gombok könnyen járnak, a szíj nem repedt be sehol, az akku jól bírja.

ambit3-01.JPG

ambit3-02.JPG

Hihetetlen, tudom, de ez egy olyan kütyü, ami a könnyen kiismerhető (és néha persze kicsit bosszantó) keretei között tökéletesen és megbízhatóan működik. Ritka ez manapság, meg is becsülöm.

Meteor50 (49,8k)

Múlt szombaton Rókával nekivágtunk az őszi szezonom első hosszabb futásának, a Meteor50 teljesítménytúrának. Róka a felkészülésben bízott (tavaly már lenyomta ezt a kört, idén ősszel pedig már futott 50 felettit), én a szerencsémben.

m50-1.JPG

Alapvetően minden jól ment. Végigdumáltuk az egészet, amitől egyrészt gyorsabban teltek a kilóméterek, másrészt viszont kevésbé tudtam a tájra figyelni. Lassan mentünk, de még így is előztünk futókat. Vettünk kólát Nagykovácsi egyik kisboltjában, ittunk alkoholmenetes sört büfében (Muflon Itató), kaptunk mézekalácsot, és újratöltöttünk egy temetői csapnál.

m50-11.JPG

Rengeteg ellenörzőpont volt a távon, kicsit talán több is, mint szükséges lett volna.

Bár az útvonal pár szakaszán már jártam korábban, többnyire ismeretlen volt számomra ez a terep. Sosem hittem volna, hogy ennyire izgalmas és szép tájon lehet futni Budapest határában, egy ilyen erősen belakott területen. Gyönyörű kilátók, szép sziklák, kemény emelkedők, sűrű, erdős részek - igazán kalandos, változatos terep! Sokkal szebb, mint eddig bármelyik 50 körüli köröm. Talán érdemes lenne egyszer túrázva, az összes kilátót megmászva is teljesíteni. Mondjuk negyven év múlva, ha már nem megy a futás. :)

m50-2.JPG

m50-3.JPG

m50-4.JPG

m50-5.JPG

m50-6.JPG

m50-7.JPG

m50-8.JPG

Bár szép számmal voltak túrázók az útvonalon, ez egyáltalán nem volt zavaró. Mindenki készségesen félreállt, elengedett minket. Másfél órával a kezdés után rajtoltunk, így már minden ellenőrzőpont nyitva volt mire odaértünk, sehol sem kellett várnunk.

m50-10.JPG

Annak ellenére, hogy a közepén volt egy kis holtpontszerűségem, egész jól ment. Lehet, hogy kicsit erős kezdés volt ez a táv két átpihent hónap után, de végül egész könnyedén megoldottuk. Örülök, hogy rávettem magam az indulásra.

Meteor 50

Nem is beszélve a kitűzőről, ami életem első igazi tűzzománc darabja! Nagyon szép, már csak ezért is megérte!

m50-12.JPG

süti beállítások módosítása