Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Sportember

2013. november 23. - RabiMiki

Ma kora délután összeakadtam egy fejszét cipelő öregemberrel Ómassán.

-Hova fut fiatalember?

-Pont ide, ez az autóm.

-Azt hittem, hogy a kutya miatt... És merre volt, ha szabad kérdeznem?

-Hát, innen indultam, ugye... aztán fel Bánkútra, a Bálványra... aztán le Nagyvisnyóra és fel a Dédesre... Aztán vissza ide.

-Azt a kurva életbe! Akkor maga biztosan valami sportember!

Azon tűnődök, hogy vajon mi más lehetett az első gondolata, amikor meglátott tetőtől talpig tapadós szerkóban?

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr475652214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MárkA 2013.11.25. 10:31:12

Na erről eszembe jutott egy jó hülye atléta vicc (hajdani edzőm mesélte):
Fut Nurmi az erdőben. Hátulról szuszogás közelít.
Nurmi gyorsít.
Szuszogás marad.
Nurmi megint gyorsít.
Szuszogás továbbra is követi.
Kis idő múlva Nurmi mellé ér egy favágó, vállára vetett fejszével.
- Szia, én is erre megyek, menjünk együtt! - javasolja a favágó
Így futnak vagy egy órát, amikor újra megszólal a fejszés:
- Na heló, én sietek...

MárkA 2013.11.26. 10:33:29

@RabiMiki: Mindegy talán, a lényeg, hogy erdőben, fejszés emberrel vigyázni kell, a fejsze többnyire csak elterelés, az igazi darabolás pedig mentális-pszichológiai csapássorozat formájában érkezik...