Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Helsinki

2014. január 17. - RabiMiki

Úgy alakult, hogy az év elején új pozíciót kaptam, amiből kifolyólag lett egy kis csapatom Finnországban is. Ez természetesen azt jelenti, hogy gyakran kell majd Helsinkibe látogatnom, amit olyan nagyon azért nem bánok. Hiszen mint tudjuk, az már a nyugat.

Bécsből repültem, helyi idő szerint délután fél háromkor szállt le a gépem. Fél órával később már kint voltam a szálloda előtt és futottam. Két okom is volt a nagy sietségre. Egyrészt már csak egy órám volt a naplementéig (és akkor még azt hittem, hogy ez számít), másrészt pedig laza húsz fokkal volt hidegebb, mint otthon. Három réteg volt rajtam felül, az új Adidas futógatyám alul, valamint vastag túrakesztyű és fülvédős hülyegyereksapka.

hels01.jpgBringaút, hóval

A szálloda előtti bringaúton indultam el. A terv az volt, hogy futok öt kilométert, aztán visszafordulok. Amint az a fenti képen is látszik, volt némi letaposott hó az úton. Nem sok, csak pont annyi, hogy csússzon.

Meglepően hamar kiértem a sűrűbb részről, és szépen zötyögtem tovább a bringaúton az ismeretlenbe.

hels02.jpgIgen, jól látod...

Bizony, ez egy kivilágított bringaút. A burkolat végig tökéletes minőségű volt, sehol egy hupli, sehol egy kátyú. Ha nem lett volna egy kis hullámzás az útban, biztosan elalszom az unalomtól, hogy aztán másnap reggel találják meg kékre fagyott testemet az árokban. Ahol egyébként egyetlen darab szemét sem volt.

Nagyon közel volt a reptér, de azért mégis jól meglepődtem, mikor átrepült a fejem felett egy jókora vasmadár.

hels03.jpgRepcsi

Aztán egyszercsak elértem az ötödik kilométer végétt, pont ott, ahol a bringautam keresztezte Helsinki hármas számú (!) körgyűrűjét. Volt ott egy McDonald's is. Még szép.

hels04.jpgMcD

Visszafelé megpróbáltam letérni egy mellékútra, de valahogy magánterületre tévedtem, ahol nem nagyon örültek nekem, így gyorsan visszafutottam a már ismert utamra. Járt utat járatlanért... Ugye?!

hels05.jpgMagánút, kivilágítva

Már majdnem lement a nap, mire visszaértem a szállodám környékére. Tökéletes időzítés! :)

hels06.jpgValahol ennek a blokknak a végén volt a szállásom

hels10.jpgHotel Flamingo

Iszonyatosan átfáztam, de ez már csak akkor tudatosodott bennem, mikor beálltam a zuhany alá. Egész szépen besötétedett, mire elindultam vacsorázni. Husburger, valaki?

hels07.jpgAblakomból

Másnap egy órával később vágtam neki a futásnak. Kicsit nézegettem a térképet, így az unalmas oda-vissza helyett egy karikát futottam. Ha lehet még hidegebb volt, mint az előző napon. A közvilágítás viszont remekül működött, nem kellett a fejlámpa, amit persze sosem tudhatjuk alapon magammal vittem. Egyetlen botlás vagy megcsúszás nélkül sikerült körbeérnem egy ismeretlen körön, sötétben, hóban, fejlámpa nélkül. Csákváron valahol az első kilométer vége felé gázoltak volna halálra, vagy törtem volna magam rommá egy jókora kátyuba lépve.

Aztán kaja a kollégákkal, majd pár óra alvás után a napfelkelte már valahol Tallinn felé ért utol.

hels08.jpgJóreggelt!

Február elején jövök ki legközelebb, de akkor csak egy éjszakára. Igyekszem addigra kicsit átdolgozni ezt a kört, hogy pár kilométerrel hosszabb legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr505766444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezirap 2014.01.27. 09:54:57

Nem kell olyan messzi nyugatra menni! Elég ha Hegyeshalomnál átszaladsz, ugyanezek az érzések, no szemét, no kátyú a bringauton stb.