Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Egy hét Dánia

2014. március 02. - RabiMiki

Vasárnap délután négykor ültem be a taxiba, majd két csízorcsiken szendviccsel később, hétfőn hajnal egykor már le is tettem a Billundban bérelt kis Civicet a silkeborgi Radisson szálloda előtt.

Hétfőn háromkor a dán kollégáim kollektíven elvonultak a céges konditerembe, amit én inkább kihagytam. Kicsit még éreztem magamban a múltheti vírust. Visszaautóztam a szállodába, de sehogy sem találtam a helyemet. A terv az volt, hogy megnézek pár filmet a Youtube-on, de annyira szépek voltak a fények, hogy nem bírtam megülni a seggemen. Vírus ide, vírus oda, magamrakapkodtam a futós cuccaimat, felkaptam a kis fényképezőgépemet, és már kint is voltam a szálloda előtt GPS jelre várva.

silkeborg01.jpgItt régebben egy papírgyár volt

Az órám csippant, én pedig elindultam. A Silkeborg-tó partján futó bringautat követtem. Több mint tizenöt éve rendszeresen jártam Hollandiába. Már akkor rájöttem, hogy imádom a skandináv építészetet. Most sem győztem felkapkodni az állam a porból a tóparti házak láttán. Egyszerűek, szépek, és valami hihetetlen módon rendezettek. A füvet pedig mintha lézerrel vágták volna.

sileborg02.jpgJobbra a bringaút, balra a járda

Az autóút szerencsére hamarosan elkanyarodott a tóparttól, míg a bringaút maradt mellette. Itt jöttek az igazán szép házak.

Aztán pár kilométer után az út eltávolodott a tótól, és visszakanyarodott a város felé. Közben a Nap is lement.

silkeborg03.jpgKivilágított bringaút

A képen látható nem túl kátyus úton szépen visszalötyögtem a főútig, majd a belvárosba. Még alig mentem, úgyhogy elfutottam a szálloda mellett a tó másik oldala felé is.

silkeborg04.jpgBelváros, iszonyat forgalom

A tó partján épp egy vízbe ugró pucér nőt farigcsáltak az egyik kiszáradt fából. A hülyék! Simán el is tüzelhették volna.

silkeborg05.jpgUgrik!

Kicsit még futottam ebbe az irányba, aztán mikor már kezdett tényleg besötétedni, visszafordultam a szálló felé. Ez a rész nem volt kivilágítva, én pedig a szállodában hagytam a fejlámpámat.

silkeborg06.jpgOtt középpen az a szálloda

silkeborg07.jpgSzépen besötétedett, mire visszaértem

Kedden az egyik kollégámmal meló után elmentünk a szálloda melletti fitness terembe, és lenyomtunk egy óra Bodyfit és egy óra Spinning edzést. Az előbbi során egy egyenes, kétkezes rúddal és kis súlyokkal kellett mindenfélét bohóckodni, és én majdnem megtanultam dánul visszafelé számolni. A Spinning laza volt, és itt olyan gépek voltak, ahol szinte mindent be lehetett állítani, így végre nem vertem szét a térdem, mikor kiállva tekertem. Másnapra iszonyú izomlázam lett. Mindenhol, de főleg a lábaimban.

Este még lekattintottam a kilátást az egyik ablakomból. Íme:

Szerdán közös vacsi, sörök, darts. Többször is el tudtam találni a táblát, amire nagyon büszke vagyok.

Csütörtökön ismét futottam, kicsit más útvonalon és nagyon darabosan. Semmit nem enyhült az izomlázam, alig bírtam elindulni. Menetközben végleg elpusztult a HR jeladóm. Levettem, betettem a zsebembe, de még akkor is mért valamit. Ki kellett az órámon is kapcsolnom, hogy végre elhallgasson.

Pénteken pedig közvetlenül munka után már indultam is vissza a billundi reptérre, aztán haza. Mivel a repülés után már nem kellett vezetnem, így a béna szendvicsek helyett végre ihattam sört. A sör egyébként azért is praktikus választás a repcsiken, mert így lehet a legtöbb folyadékhoz jutni egyetlen rendeléssel. Bár, pár hete, Helsinkiből hazafelé a szomszédom egyszerre kért kávét, teát, kólát és vizet. Rutinos. Mondjuk az is igaz, hogy a Finnair járatain már nincs ingyen sör. Nem úgy a Lufthansa gépein - szerencsére!

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr265839377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.