Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Itt futok

Mit tanultam a Mátrabércen?

2014. április 15. - RabiMiki

Már eltelt több mint két teljes nap a Mátrabérc Trail teljesítése óta, volt időm átgondolni a történteket és levonni pár tanulságot. Íme hát, ezeket tanultam az ultrafutásról és magamról szombaton:

Ruházat: Hiba volt abban a szerkóban indulnom, amiben. Alul egy hosszú (télen is használt) futónaci, felül pedig egy technikai póló és a menőbbik technikai kabátom volt rajtam. Jobb lett volna rövidnadrágban és hosszú zokniban futni, a melegebb részeken simán letolhattam volna a zoknit a bokámig, hogy szellőzzek egy kicsit. A póló és a kabát páros sem jött be. Praktikusabb lett volna egy hosszú ujjú felső, és rá egy póló. Így rögtön három különböző variációt tudtam volna váltogatni az úton.

Evészet: Nem ettem eleget. Eleve kevés volt a reggeli (fél kifli és sok Nutella), és menet közben sem vettem magamhoz szinte semmi szilárd táplálékot. Egy pár centis banán csücsök és pár sós keksz volt a fogyasztásom mindösszesen. Ennél hosszabb távokra ez így nem működne. Meg kell tanulnom enni menet közben, még akkor is, ha épp nem vagyok éhes. Ki kell tapasztalnom, hogy mennyire kell visszavenni az intenzitásból, hogy visszainduljon az emésztésem. Mindenképp ez a terület a kulcsa a fejlődésnek ezen a távon.

Ivászat: Szerintem ez teljesen rendben volt. Kb. 1 liter vizet szívogattam ki a hátizsákomból, és nagyjából másfélszer-kétszer ennyit poharaztam magamba a pontokon. Igyekeztem vegyesen inni - vizet, izót, szörpöt, a végén kólát. A kólát le kellett volna öblíteni egy ki vízzel, akkor nem ragadt volna össze a szám a Muzslán. Ugyanakkor rájöttem, hogy nem szeretem a hátizsákomat. Valahogy nem megy nekem ez a csövön szívogatás. Jobb lenne valami olyasmi, aminek a vállpántjaira tudok tenni egy-egy kulacsot, hátul pedig csak a "raktér" van. 

Tempó: Ahol tényleg lehetett futni, ott egészen jól haladtam. Nyolc óra után is kellemesen 140bpm körül tudtam futni 6:00-ás tempót. Ez jó. Ugyanakkor meg kellene tanulnom sokkal gyorsabban és fékezés nélkül, kevesebb izommunkával lejtőzni. Talán ez az a terület, ahol a leggyengébbnek bizonyultam. Vicces, mert azt hittem, hogy jó vagyok lejtőn. Talán az is segítene valamit, ha néha futnék ennyire lassan is a szokásos terep köreimen, sőt, a meredek részeken a tempós gyaloglást is gyakorolhatnám (tuti nem fogom).

Kütyük és bigyók: GPS fronton minden remekül működött, a pulzusméréssel sem volt gondom, és a pánt sem kezdte ki a bőröm. A fényképezőgép is rendben volt. Jó lett volna viszont, ha zsepiket nem a hátizsákom púpjába, hanem valamelyik kis oldalsó zsebecskébe rakom, ahol futás közben is elérem. Majdnem három órán át szipogtam, mire végre rászántam magam, hogy megálljak orrot fújni. Nem, én sosem fogom kicsapni az ösvényre...

Idő: Tudtam több mint nyolc órán keresztül aktívan mozogni, még akkor is, ha volt egy intenzív, bár nagyon rövid holtpontom. Nem mondom, hogy sokkal több volt bennem, de nem is estem be ájultan a célba. Élveztem az egészet, bármikor újrakezdeném.

Fej: Szerintem az ekkora távok, sőt, talán már sokkal rövidebbek is, fejben dőlnek el. Fontosnak érzem, hogy tapasztalatlanságomat figyelembe véve reális célidőt tűztem ki magamnak (8:30:00). Örülök, hogy meg sem próbáltam a "normális" (értsd: sík, aszfalt) tempómból kiindulva gondolkodni. Szintén sikerült elkerülnöm, hogy elkezdjem kergetni a többieket. Egyszerűen nem érdekelt, nem zavart, fel sem vettem, hogy vannak itt nálam gyorsabbak. Nem akartam menni velük, csak mert bírom. Pedig biztos bírtam volna. Egy darabig.

Napokkal korábban megfogadtam, hogy nem fogom visszafelé számolni a kilométereket - ez az elején nagyon megijesztett volna. Már csak 55 kili... Már csak egy maraton... Brrr! Bemagoltam a frissítőállomások közti távokat, és abból kiindulva számoltam visszafelé. Ez így már értelmezhető, kezelhető, nem túl ijesztő számokat eredményezett. Egyedül a 28. kilométernél jutott eszembe, hogy "most vagyok a felénél".

 

Szóval, összefoglalva ezt az egészet, van még tennivalóm bőven

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr206028235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lalitta 2014.04.15. 13:00:00

Ruházat
Baromira túl voltál öltözve sztem is. Ez gyakori hiba és én is nehezen hittem el magamnak, hogy kívülálló szemével mennyire alul kell öltözni. Pláne igaz ez a bércre, mivel az április-májusi reggeli hideg nap közben aztán igencsak átvált melegbe. Én is hibáztam, mert egy rövid póló+karmelegítő bőven elég lett volna. Ezt a variációt pont ilyen időben kell használni esetleg egy vékony kesztyűvel kiegészítve.
Hosszúgatyó. Brrrrr... Téli. Brrrr...
Idén télen nem volt olyan hideg, hogy felvegyem azt a gatyómat, amiben az első Kinizsi100-amat (május közepe) lefutottam...

Evészet
A verseny előtti ilyen kaja kifejezetten káros. Pont addigra érkezik az inzulinlöket és az alacsony vércukorszint, mire rajtolni kéne. Rajt előtt max fél órával, keveset, könnyen emészthetőt. Menet közben folyamatosan, keveset, de erre szánni kell 3-4-5 évet... Ez az ultra egyik igazi kihívása!

Ivászat
Ez is kialakul pár év alatt :)! Egyelőre nagyon klasszul csináltad.

Tempó
A jó lejtőzéssel rengeteget nyersz és nem időben, hanem erőben! Hosszú lejtőket keress, bár a Vértes ebben nem túl erős.

Kütyük és bigyók
Ezt a kicsapást majd még átvesszük :)! Monnyuk zuhogó esőben megnézném a zsepis akciót...

Idő
Innen látszik, hogy ennyi edzéssel milyen sokra képes az ember. Bravó, tényleg nagyon beosztó voltál és ez a legtöbb, amit elvárhatsz magadtól.

Fej
Csillagos ötös!

SOHA ne számolj visszafelé!
Mindig csak az a 10m van előtted!

MárkA 2014.04.23. 00:26:28

Ha nem csapod ki, nem is sportolsz igazán :-P
A zsebkendőnek egy nagy oka van nálam, bár ehhez elég köbö 10:1 arányban alkalmazni: ha folyton csak törölgetem a nyákot kesztyűbe, ruhaujjába, mint a rosszgyerek, akkor elvásik az orrom meg kicsípi az odaszáradó anyag. Zsepivel azért kultúráltabban le lehet tisztázni a témát...

lalittához hozzátenném: A karmelegítő zseniális dolog valóban. Én eredetileg bringázáskor használtam, de nagyon beválik loholáskor is.
süti beállítások módosítása