A falusi ember szereti az állatokat. Bár vízibivalyt már kevesen tartanak, kutyát annál többen. Mert az egyszerű mint a faék. Végy egy kutyát, zárd be a kertedbe, etesd! Ennyi. Sétáltatni, hogy az a szerencsétlen dög lásson (és főleg szagoljon!) valami újat, az luxus. Hiszen egész nap a szabadba rohangál, nem? Kutyaiskola? Az meg milyen már? Épp elég gond van a kölkök iskolájáva', ne hogy má' még a kutya is... 

Nem csoda, hogy a falusi kutyák többsége egyszerűen megőrül.

És ha valahogy végre kiszabadul szerető gazdija fogságából, akkor nekitámad mindennek, ami mozog. Autónak, biciklisnek, futónak.

Ma délelőtt egy jóleső, nem túl visszafogott 22k-t futottam a Csákvár és Lovasberény közti területen. Már szinte körbeértem, amikor a semmiből felbukkant egy kistestű barna kutya, és azonnal a bokámnak esett. Nem tudott megharapni, mert azonnal fejbe rúgtam, amitől szerencsétlen beesett a szemből érkező (bal oldalon futok) autó elé. Nem ütötte el, az autó még időben meg tudott állni. A kutya megijedt és elszaladt.

Idén ez volt az ötödik kutya, ami annyira hevesen támadt rám, hogy bántanom kellett. Szeretem az állatokat (kivéve a rohadék kullancslegyeket). A kutyákat is. Az ilyen esetek után mindig arra gondolok, hogy mennyivel jobb érzés lenne, ha a gazdája feje lehetne a cipőmnél!

22,37km - 147m+ - 1:53:14 - 5:04 - 146bpm