Péntek este az egyik szokásos körömön kocogtam Csákvár határában, mikor nagyjából száz méterre előttem felbukkant egy öregember, kezében egy húsz literes fém vödörrel. Átsétált a földút túlfelére, kiöntötte a vödörből a szemetet a bozótos tövébe, majd kényelmeen visszaballagott arra, amerről érkezett.
Mire én odaértem a szemétkupacához, ő pont akkor zárta be maga után a kiskaput a légvonalban nem több mint harminc méterre lévő háza előtt. "Gratulálok!", kiáltottam oda neki jó hangosan, de mindenfajta ízesebb megjegyzés nélkül. Persze az öreg azonnal válaszolt is. "Mi a fasz bajod van?", nézett rám bamba és sértődött arccal. Őszintén meg volt lepve, ez még az esti félhomályban is tisztán látszott rajta. "Mégis, mi lenne?", kiáltottam utána, miközben lassan tovább döcögtem.
Aztán este visszamentem a saját vödrömmel, és az egész kupacot visszaburítottam a kertjébe. Nincs igazság ezen a világon - az öreg nem hallott meg, nem jött ki. Pedig olyan szívesen válaszoltam volna az első, borítékolható kérdésére, azt hogy "Mi a fasz bajod van?".