Szeretem a természetet és szeretem a benne élő állatokat. Mindet, a nagy fehér cápától a faodvasító lóhangyáig. Kivéve a rohadék szarvas-kullancslegyeket, amiket egy szempillantás alatt kiirtanék a Földről, ha módomban állna.
Nem zümmög. Hátulról támad. Mindig, de mindig a térdhajlatomat csípi meg. Nem lehet lecsapni, mint egy szúnyogot, mivel lapos és kemény. Ha lesöpröm, azonnal visszarepül. A csípése után maradó hatalmas, fájó és viszkető duzzanat kb. négy nap alatt múlik el. Úgy-ahogy.
Az viszont piszok jó érzés, amikor az ujjaim közé kapva, a körmömmel kipréselem a beleit.
Így ni, rohadék!
