Utolsó Szufla előtti hosszabbacska futásomra indultam vasárnap délután. Egész hétvégén esett, de akkor pont nem. Mondjuk ez nem maradt túl sokáig így. Nagyjából tíz kilométert tehettem meg, mikor elkezdett szakadni az eső szép nagy kövér cseppekkel. Pár perccel később ráfordultam a Lovasberényt Csákvárral összekötő műútra és elindultam hazafelé. Ekkor már mindenem csurom vizes volt és az eső is egyre csak erősödött. Az út kerékvályúi már teljesen felteltek vízzel.

Ekkor elment mellettem egy autó, majd kicsivel előttem megállt. A sofőr lehúzta az ablakot és aggódó arccal megkérdezte, hogy elvigyen-e Csákvárig. Természetesen nem éltem a felkínált lehetőséggel, de valahogy mégis nagyon jól esett. Nem vagyok elragadtatva attól, ahogy mi emberek egymással bánunk, épp ezért nagyon örülök ha látom, hogy azért van ilyen is. Néha.