A poszt tárgya egy minimalista szemléletben készített futócipő, terepre. Ha idáig csak hagyományos futócipőben futottál, akkor az NB MT10V2 használata nagy odafigyelést, óvatosságot, és sok-sok gyakorlást igényel. Ellenkező esetben, jó eséllyel, fájni fog. Mindened. Nagyon. Én szóltam...

Az MT10V2 leginkább úgy néz ki, mint ha egy szobapapucs és egy strandcipő nászából született volna. Lapos és vékony talp, könnyű és puha felsőrész. Semmi futócipős nincs a megjelenésében - túl lapos, túl széles. De pont ez benne a jó. :)

Külső talp: A talp mintázata érdekes, hatszög alakú foltokból áll, a jellemző talajfogási pontokon VIBRAM gumiból. Nagyon-nagyon ellenálló, több száz kilométer után sem látszik rajta a kopás. A puha részeken igen, hiszen néha oda is be tud jutni némi kő/fa/virág, de ezt nem érzem túl nagy bajnak. A talp jól tapad száraz felületeken, legyen az egy poros út, szikla, vagy épp egy kidőlt fa törzse. Nedvesen viszont csúszik. A nedves avar a halála, a talp mintázata nem elég agresszív az ilyen kihívásokhoz.

Csillapítás: Eltérőn a szuper puritán mezítlábas cipőktől, az MT10V2 talpa tartalmaz némi csillapítást és 4mm sarokemelést. Szépen elnyeli a terep kisebb egyenetlenséget, tompítja az élesebb köveket. Persze ez nem egy LunarGlide, figyelned kell, hogy hová lépsz. Ha kemény talajon, mondjuk aszfalton, vagy aszfat keménységű döngölt földúton rálépsz egy magányosan álldogáló, jókora, hegyes kődarabra, az azért tud fájni. Ha sarokkal csapódsz be, az is. Amíg viszont főként a lábfejed elülső- vagy középső részén landolsz (vagy akár teli talppal), addig minden oké.

Felsőrész: A felsőrész hálós kialakítású, por és kavics nem nagyon tud bejutni. A nyelv viszonylag hosszan hozzá van varrva a felsőrész többi részéhez, gondolom ez is az idegen anyag bejutását hivatott megakadályozni. A cipőt gyakorlatilag ként pánt tartja a helyén. Az egyik a fűzők előtt fut, a másik a sarokrészt öleli körbe. Ha ez a két pánt túl szűk, akkor egyszerűen nem tudod felvenni a cipőt, ha pedig túl tág, akkor könnyen kifordulhat alólad a cipőtalp, ha nagy az oldallejtése az ösvénynek. Rám szerencsére pont illik. A felsőrész többi része teljesen puha, minden irányba könnyedén mozoghat benne a lábfej, semmilyen megtámasztást nem ad.

Mivel nincs belső varrás, így akár zokni nélkül is horhatod. Én viszont többnyire, főként higiéniai okokből kifolyólag, zokniban futok benne. Apropó higiénia! Simán mosható mosogépben, kímélő programon.

A poszt írása közben egyetlen imádkozósáska sem vesztette életét

Terepen: Nagyszerű érzés úgy futni, hogy érzem a talajt a lábam alatt! Tényleg olyan, mintha mezítláb lennék, de azért mégis védve a legkomiszabb dolgoktól. Úgy mozoghatok benne, ahogy akarok, a talp mégis a helyén marad.

Ha száraz az idő, akkor szépen elbodogul bármilyen terepen, akár könnyebb sziklafalakon is felmászhatok, jól megtapad mindenen. A természetes futóstílus egyik fő eleme a súlypont alatti talajfogás, ami nagyon gyors reakcióidőt eredményez, ha esetleg a talaj elindulna valamerre a lábad alól. Épp ezért nincs szükség egy ilyen cipő talpán a brutálisan agresszív mintázatra, de talán egy kicsivel több jó lenne. Vagy egy eső/sár verzió, olyasmi mintával, mint ami a Salomon SpeedCross talpán van.

Itt futok!

Huszonnyolc kilométer feletti az eddigi leghosszabb táv, amit ebben a párban futottam, és soha semmi gondom nem volt vele, sőt, a korábban itt-ott felbukkanó fájdalmaim is elmúltak. Kényelmesen lehet benne sétálni vagy túrázni is, és autóban sem szoktam átváltani valami másra. Hetente általában kétszer futok az MT10V2-ben.

Nem tökéletes persze. Lehetne rövidebb a fűzője, agresszívabb a talpa, és 0mm-es a sarokemelése. Lehetne egy kicsit több gumi az orránál, és lehetnének kicsit rugalmasabbak a pántok. És persze lehetne olcsóbb. Ennek ellenére nekem nagyon bevált, és ha majd egyszer elkopik, biztosan egy hasonlóra cserélem le.