Voltak időszakok, amikor nem igazán hittem, hogy elérem, de végül összejött! Sikeresen letudtam az erre az évre kitalált 3300 futott kilométert. Valószínűleg futok még egy rövidet Szilveszter reggelén, csak hogy illő módon búcsúztassam az évet, hogy aztán kicsivel később és kevésbé illő módon részegen szétrakétázzam a fél falut.

Harmadik napja áll a SUUNTO Movescount nevű on-line szolgáltatása, ami nélkül a prémium árazású óráik kis túlzással bár, de szinte használhatatlanok. Nem az első eset ez idén, de ezt most különösen rosszkor jött. Simán elképzelhetőnek tartom (bár ne legyen igazam!), hogy majd csak januárban javítják ki, mivel már nincs több munkanap Finnországban idén. Pech.

Ez az eset is jól példázza, hogy mennyire fontos tudni, hogy mire vagyunk képesek, és mire nem. A SUUNTO remek iránytűket és órákat (sport és búvár) gyárt, ehhez ért, ezt csinálja már hosszú évtizedek óta. Viszont nem szoftver cég. Szemlátomást küzd a felhő jellegű szolgáltatásuk adatbázisával, ami a folyamatos frissítgetések hatására sem lesz sem jobb, sem ügyesebb.

A dolgot ott rontották el, amikor egy zárt rendszert hoztak létrek. Az óráik csak a Movescount oldalon keresztül konfigurálhatóak, első körben csak oda tölthető fel minden lementett edzés. Óriási hiba, amivel egy olyan helyzetbe navigálták magukat, amiből már nem tudnak fájdalommentesen kijönni. Hát nem lett volna egyszerűbb az órákat egy kicsi és egyszerű off-line alkalmazással szállítani, amivel egyrészt beállíthajuk őket, másrészt képes letölteni és pl. GPX vagy FIT formátumban elmenteni a tevékenységeinket. Ha valami igazán jó akarnának, akkor esetleg képes lehetne automatikus STRAVA vagy PeakTraining feltöltésre. Hát nem lett volna egyszerűbb az adatok kezelését valaki olyanra bízni, aki ért is hozzá?

Így viszont van egy saját maguk által karbantartott iszonyat nagy adatbázisuk, amivel láthatóan nem bírnak. És persze van egy csomó elégedetlen ügyfelük, akik épp ezekben a napokban kapnak egyebek mellett például SUUNTO kütyüt is. Vajon hányan fogják azonnal visszaküldeni életük első Ambit óráját, mivel így használhatatlan?

Na mindegy. Futni azért szerencsére még lehet. Akár rövidgyatyában is. :) Kellemes Ünnepeket! És mostmá' kapcsoljátok ki a számítógépeket!

Valamikor tavasszal rajzoltam ezt az útvonalat, de sosem volt rá időm igazán. Utazási idővel együtt közel nyolc órát számoltam rá, ami nem túl gyakran fér bele a hétköznapjaimba. Kivéve persze, ha anyosómék jönnek látogatóba. Ilyenkor jobban szeretek valahol máshol lenni, határozottan jót tesz a vérnyomásomnak. Így aztán vasárnap reggel legurultam Badacsonyba, a hajóállomás melletti kikötőbe.

Négy csúcsot érintettem: Badacsony, Gulács, Tóti-hegy, Örsi-hegy. Kemény volt. Nagyon meredek, sáros, laza emelkedők, amik felfelé és lefelé is csak lassan járhatók. Meglátogattam a megújult Kisfaludy kilátót a Badacsony tetején, miután felszenvedtem magam a Bújdosók Lépcsőjén.

A Gulács laza kövekkel teleszórt csúcsáról nincs igazán jó kilátás, még az oldaláról kaptam le a Badacsonyt. Érdekes, hogy itt már egyáltalán nem találkoztam kirándulókkal, míg az előző hegyen még sok kisebb csapattal futottam össze.

A Tóti-hegy csúcsa bezzeg csupasz, így szép körpanorámát ad. Talán az előtte lévő emelkedő volt az útvonal legkeményebb mászása. Kattingattam egy kicsit, nyomtam egy kötelező önarcképet a szakáltalanított fejemről, és már döcögtem is lefelé.

Valahol a csúcs után lemerült a HRM jeladóm. Hihetetlen, hogy alig több mint egy hónapot bír benne egy elem. Innentől kellemes hullámvasút Ábrahámhegy irányába. Még egy kb. 200 méterenként kitáblázott Nordic Walking útvonalon is jártam.

Az útvonal végig járható volt, egyetlen kis területen kellett csak kerülnöm a Tóti-hegy után a Z- ösvényen. Nem tudom, hogy a jég vagy a helyiek döntöttek-e ki annyi fiatal fát, ami már elzárta az utat. 

Kemény útvonal ez, tele meredek hegyoldalakkal, technikás ösvényekkel. Mindenképp vissza kell még jönnöm! :) Van egy 47 kilométeres változatom is, ami érint még három csúcsot Szigliget környékén, illetve áthalad a Szent György-hegyen. Szép kihívás tavaszra.

Itt a tél, így előkerestem a még jó állapotú téli terep cipőmet, és pihenni küldtem a nyárit. Nézzük, mi maradt belőle 1300 kilométernyi ösvény és három gépi mosás után!

Amint az a fenti képen látszik, a talp elülső részén, nagyjából a lábpárnáim alatt, szépen lekoptak a bütykök. Egyéb helyeken viszont szinte érintetlenek. Kár, hogy nem lehet őket kicserélni! :) Csillapítása sosem volt igazán, így nem is romlott érezhetően. Rövidebb távokhoz kiszedtem a talpbetétet, így egy kicsit jobban éreztem benne a talajt, illetve nagyobb tér jutott a lábujjaimnak.

A felsőrész belseje sértetlen - nem úgy a külseje.

Sajnos több helyen is elvásott az anyag azokon a helyeken, ahol a leginkább hajlik. Úgy tűnik, hogy a folyamatos hajtogatáson kívül a piros színű bevonat sem tett jót a puhább kék szövetnek. Az az érzésem, hogy minden lépésnél kicsit belevágott, ami hosszú távon láthatóan kikezdte.

Három ultra táv és megannyi egyéb útvonal után még mindig használható. Tavasszal szeretnék majd helyette valami újat, de nem kell kapkodnom, van ebben még pár száz kilométer - ezért is mostam ki. Kimondottan drága volt, de most már bátran kijelenthetem: megérte.

Lassan vége az évnek, többet már nem kell utaznom idén. Négyszer jártam Helsinkiben 2014- ben, és minden alkalommal nagyon tetszett. Nem volt ez másként most sem, annak ellenére, hogy ez volt minden szempontból a legrövidebb utam. Csak két éjszakát maradtam, és mindössze egyetlen alkalommal futottam. Akkor is csak egy rövidkét, egy magyar kollégám társaságában.

Késői járattal repültem, ezért aztán a kiutazás napján még a Vértesben futottam az egyik terepkörömet indulás előtt. Siettem, lett is belőle új PR ezen az útvonalon. 140 perc repülés után éjfél környékén kerültem ágyba.

Másnap munka után nézelődtem kicsit a szálloda melletti sportboltokban, de nem igazán találtam semmi érdekeset. Minimalista terepcipőt keresek tavaszra, az áprilisban vásárolt INOV-8 cipőm a végét járja. Ősszel még tele volt mindegyik bolt minimalista futócipővel, télire viszont elpakolták őket, és most szinte csak bakancsokat lehet kapni.

A sikertelen bevásárlókörút után futni indultunk Zoli kollégámmal, a korábbi alkalommal már bejáratott bringaútra. Nem volt túl hideg, nem volt hó, nem esett. Lassan és rövidet futottunk. Az órám szerint kemény hat óra regenerációra volt utána szükségem. :)

Mivel az útvonal két kb. 10 méter magas sziklafal között fut, így a track nem túl szép, de kit érdekel. Mondjuk amit a fenix2 vett fel még szeptemberben, az még ennél is csúnyább. :)

És ennyi. Még kemény két munkanapom maradt erre az évre, azt már csak kibírom valahogy. Utána pedig erdő és család és erdő és család. Igazán eshetne már egy kis hó. Vagy inkább sok.