Lassan vége az évnek, többet már nem kell utaznom idén. Négyszer jártam Helsinkiben 2014- ben, és minden alkalommal nagyon tetszett. Nem volt ez másként most sem, annak ellenére, hogy ez volt minden szempontból a legrövidebb utam. Csak két éjszakát maradtam, és mindössze egyetlen alkalommal futottam. Akkor is csak egy rövidkét, egy magyar kollégám társaságában.
Késői járattal repültem, ezért aztán a kiutazás napján még a Vértesben futottam az egyik terepkörömet indulás előtt. Siettem, lett is belőle új PR ezen az útvonalon. 140 perc repülés után éjfél környékén kerültem ágyba.
Másnap munka után nézelődtem kicsit a szálloda melletti sportboltokban, de nem igazán találtam semmi érdekeset. Minimalista terepcipőt keresek tavaszra, az áprilisban vásárolt INOV-8 cipőm a végét járja. Ősszel még tele volt mindegyik bolt minimalista futócipővel, télire viszont elpakolták őket, és most szinte csak bakancsokat lehet kapni.
A sikertelen bevásárlókörút után futni indultunk Zoli kollégámmal, a korábbi alkalommal már bejáratott bringaútra. Nem volt túl hideg, nem volt hó, nem esett. Lassan és rövidet futottunk. Az órám szerint kemény hat óra regenerációra volt utána szükségem. :)
Mivel az útvonal két kb. 10 méter magas sziklafal között fut, így a track nem túl szép, de kit érdekel. Mondjuk amit a fenix2 vett fel még szeptemberben, az még ennél is csúnyább. :)
És ennyi. Még kemény két munkanapom maradt erre az évre, azt már csak kibírom valahogy. Utána pedig erdő és család és erdő és család. Igazán eshetne már egy kis hó. Vagy inkább sok.
