Csípős hidegben, de szép száraz és napos időben került megrendezésre az év utolsó terepfutas.hu versenye, a Budai Trail. Telkin volt a főhadiszállás, a helyi általános iskola tornatermében. Az épületet nézve leesett az állam. A bakonybéli suli egy kicsit másmilyen volt.

Ez nem egy lakópark, hanem a helyi iskola

Saját öltözőszekrény minden kölöknek

Kilenctől lehetett felvenni a rajtszámokat (csak előnevezés volt), amit én gyorsan meg is tettem. Nagyon gördülékenyen ment az egész. Név, táv, igazolvány, 5000Ft letét a dugókáért, és már meg is kaptad.

Gyorsan haladt a sor

A csomagban volt két Overland kedvezményes kupon, egy színes térképvázlat a választott távomhoz, egy matrica, négy biztostű, és persze a nevemre kiállított rajtszám.

102

A hosszabbik táv rajtja tízkor volt, így még bőven maradt időm elrendezgetni a cuccaimat, kitűzni a rajtszámot, és a felesleges motyóimat kivinni a kocsiba. Sőt, még egy idétlen kép elkattintására is belefért.

Ne röhögj! Mindenkiről készülhet béna kép...

Időben elrajtoltunk... és én 2:24:11 alatt (ez a hivatalos időm) célba is értem. Nem nagyon tudnék kiemelni semmi igazán érdekeset. Nem túl izgalmas, nem túl szintes, nem túl nehéz kör, szép időben. Helyenként kicsit csúszott az út, ahogy a megfagyott talaj fölső pár milliméterét megolvasztotta a napsütés, de ez sem volt komoly. Sokat futottunk aszfalton, aminek nem örültem - nem ezért jöttem.

Nagy-Szénás tető

Pár ponttól eltekintve az útvonal még szép sem volt igazán. Inkább csak unalmas, gyors, és rövid. A 25,6 kilóméterből nyolcat futottam le öt perc alatt, ami nem szokásom (igazi) terepen. A leglassabb ezrem is alig volt hét perc felett (7:04), ami többet árul el a terep nehézségéről könnyűségéről, mint az én erőnlétemről.

Lehet persze, hogy csak az a bajom, hogy fejben másra készültem. Hátizsák, széldzseki, fényképezőgép, 750ml víz - tök feleslegesen voltak nálam ezek a dolgok. Ha tudtam volna, hogy ez egy ennyire gyors útvonal, akkor teljesen máshogy állok hozzá már az elején, és bátrabban tolom az emelkedőket (lejtőkön szerintem kimaxoltam magam). Összesen 200ml vizet ittam, simán mehettem volna kulaccsal.

A végén beleszaladtam a rövidtávosokba, közülük is a lassabbakba (ők fél tizenegykor rajtoltak), hiszen a gyorsabbak már beértek addigra. Néha nehéz volt előzgetni őket a csúszós, keskeny lejtőkön, de talán ez volt az egész futás egyetlen igazi kihívása. Ja! És a betonút a végén. Előző este ráléptem egy jókora LEGO szerkezetre a gyerekszobában (kösz Fiam, apád imád!), így eléggé fájt a talpam. Még most is fáj. Nem esett jól neki a beton a Merrell Trail Glove-ban.

Cél

Na mindegy! A lényeg, hogy egészen jó helyen, a 103 férfi induló közül 36. teljesítőként értem célba. Örülök az eredményemnek.

Sportember a jobb felső sarokban!

Beálltam a sorba egy levesért, de aztán rájöttem, hogy nem is vagyok éhes, így inkább gyorsan hazavezettem.

Összességében nem rossz verseny ez, csak én nagyon mást vártam. Kicsit keményebbet, kicsit szebbet. Ennek ellenére biztosan visszajövök jövőre is, mivel ritkán tudok erdőben ilyen tempót futni, és hazudnék ha azt mondanám, hogy ez szar érzés.

Meleg szívvel ajánlom viszont ezt az útvonalat bárkinek, aki csak most ismerkedik a terepfutással, és szeretne olyan pályán edzeni, ami gyakorlatilag végig futható és kellően tempós. Ha nincs nagy sár/hó/latyak, akkor még terepcipő sem kell hozzá, bármelyik széttaposottabb országútid megteszi.

25,67km - 784m+ - 2:24:37 - 5:38 - 158bpm