Vasárnap reggel, a Ryanair közvetlen járatával átrepültem Billundba. Szeretem ezt a járatot, mivel nem kell átszállnom sehol, így nem megy el egy teljes napom az utazásra, mint szinte minden más esetben. Billundból még egy óra taxizás (annyiba került mint a repjegy, ami egyébként szintén nem olcsó) és máris Viborgban voltam, a Best Western lánc Golf Hotel szállodájának egyik aprócska szobájában.

A szálló a két nagyobb viborgi tavat elválasztó kis földcsík közepén volt, és ahogyan az a fenti képen is látszik, a szobám ablaka pont az egyikre (a délire) nyílt. Nem is vacakoltam sokat, átöltöztem és elmentem futni. Kicsit több mint 5km hosszú a tó körül futó kör, és magyar mértékkel mérve nagyon sokan futottak vagy bringáztak rajta.

Az útvonal kb. fele aszfaltozott, a másik murvás. Az aszfaltos rész mellett végig nagyon szépen karbantartott fű volt, gondoltam is, hogy valamelyik nap kellene itt mezítláb futni egy kicsit. Ebből sajnos nem lett semmi.

Vasárnap kétszer kerültem meg a tavat. Szerencsém volt, szinte alig eset az eső. Abban a pillanatban viszont ahogy beléptem az épületbe nagyon rákezdett. Tökéletes időzítés! :)

Ahogy elállt az eső elmentem sétálni egy kicsit a belvárosba, de annyira felerősödött a szél, hogy nagyjából fél óra után vissza is fordultam.

A hivatalos program hétfőn délben kezdődött, így másnap reggel még volt időm elmenni egy újabb futásra. Sajnos nagyon teleettem magam, így bár az idő szép volt, a futás mégsem esett valami jól.

Futás után meló hatig, majd egy borkóstolóval egybekötött vacsi a főnökömmel és két kollégámmal a cég VIP szállásán. Tetszett.

Kedden nem volt futás. Reggel hét után vett fel a taxi és este tíz is elmúlt már, mire visszaértem a szállodába. Cserébe volt nagy kajálás és sörözés a silkeborgi tavon. Ennek a partján élnek a helyi jómunkásemberek.

Szerdán már nem volt közös program, fél ötkor már a szobámban voltam. Kicsit még piszmogtam a laptopomon, de nem kellett sietnem. Errefelé kicsivel tíz után megy le ilyenkor a nap (és háromnegyed ötkor kel). Rajzoltam egy útvonalat a környező kisebb településeken keresztül, azt szerettem volna szép nyugisan lefutni. A külföldi futásaim legalább annyira szólnak a nézelődésről mint az edzésről, és ezen a környéken most voltam először.

Szóval elmentem nézelődni. És mit látok alig egy kilométer után? Ezt:

Látjátok, hogy mi ez?

Na?

...

Ez egy országúti körforgalom közepébe ásott körforgalom. Bringásoknak. Bizony. Szerencsétlen dánok! Ha tudnák hogy ennyi pénzből simán építhettek volna maguknak akár egy kisebb stadiont is! 

A futás jól ment. Szeretek dán mellékutakon futni, mivel fél öt után már szinte nincs rajtuk forgalom, a minőségük pedig egészen kiváló. Valamelyik reggel mondtam is a taxisnak, hogy mennyire jók ezek az utak. Erre ő azt mondta, hogy ez pont nem jó, mert nagyon hangos rajta a gumi. Khmm...

Hála a Suunto-nak, nem tévedtem el, így még maradt időm egy gyors zuhanyzás után elsétálni egy közeli boltba némi helyi édességért a gyerekeknek, illetve két sörért magamnak.

Csütörtökön hajnali fél négykor kelés, taxival vissza Billundba, fél kilenckor pedig már a bőröndöm vártam Ferihegyen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.