Mérnök vagyok és férfi, tehát amint elkezdtem futni, azonnal megvettem az összes szükséges bigyót. Már a legelső futásomnál volt rajtam egy Nike+ Sportband (jelenleg a feleségem használja), és a füleimbe egy noname mp3 lejátszó nyomta a rockot, amit még Németországban vettem, az mp3 korszak hajnalán.

Fél éven keresztül futottam bedugott fülekkel, közben noname barátom Apple iPod Shuffle-re változott. A gomb nélküli változatra. Szóval rendszeresen zenével a füleimben futottam, mikor is egyszer csak megvilágosodtam, és rájöttem, hogy ez így tök értelmetlen, rossz és veszélyes.

Értelmetlen, mert nem hallom a zenét. Nem azért, meg időközben megsüketültem, hanem mert fejben valahol teljesen máshol vagyok. Ha kényelmes tempóban futok (140bpm alatt), akkor a kis intenzitás és az agyamban keringő endorfin nagyon furcsa, de kétségtelenül nagyon élvezetes gondolat láncokat ébreszt, miközben a külvilágról csak az épp szükséges mértékben veszek tudomást. Ha pedig gyorsat futok (160bpm környékén), akkor a tempó és a helyes futóstílus megtartása akkora koncentrációt igényel, hogy szintén szart se hallok a zenéből.

Rossz, mivel ha az erdőben futok, akkor a dugók miatt nem hallom az erdőt. Nem veszem észre, ha tőlem pár méterre egy szarvas csörtet át a fák között, és nem hallom meg az épp rámrepülő vérszívókat sem.

Veszélyes, mivel közúton nem hallom meg a hátulról támadó autókat, és ha még halkan is szól, azt tuti nem tudom eldönteni zenével a fülemben, hogy egy autó jön-e, vagy több.

De ez mind semmi! Nem a fenti okok miatt tettem le több mint egy éve a zenét.

Egyszerűen csak az van, hogy ha zene szól a fülembe, akkor nem tudom szabályozni, hogy milyen hangosan fingok.