Múlt szombaton Rókával nekivágtunk az őszi szezonom első hosszabb futásának, a Meteor50 teljesítménytúrának. Róka a felkészülésben bízott (tavaly már lenyomta ezt a kört, idén ősszel pedig már futott 50 felettit), én a szerencsémben.

Alapvetően minden jól ment. Végigdumáltuk az egészet, amitől egyrészt gyorsabban teltek a kilóméterek, másrészt viszont kevésbé tudtam a tájra figyelni. Lassan mentünk, de még így is előztünk futókat. Vettünk kólát Nagykovácsi egyik kisboltjában, ittunk alkoholmenetes sört büfében (Muflon Itató), kaptunk mézekalácsot, és újratöltöttünk egy temetői csapnál.

Rengeteg ellenörzőpont volt a távon, kicsit talán több is, mint szükséges lett volna.

Bár az útvonal pár szakaszán már jártam korábban, többnyire ismeretlen volt számomra ez a terep. Sosem hittem volna, hogy ennyire izgalmas és szép tájon lehet futni Budapest határában, egy ilyen erősen belakott területen. Gyönyörű kilátók, szép sziklák, kemény emelkedők, sűrű, erdős részek - igazán kalandos, változatos terep! Sokkal szebb, mint eddig bármelyik 50 körüli köröm. Talán érdemes lenne egyszer túrázva, az összes kilátót megmászva is teljesíteni. Mondjuk negyven év múlva, ha már nem megy a futás. :)

Bár szép számmal voltak túrázók az útvonalon, ez egyáltalán nem volt zavaró. Mindenki készségesen félreállt, elengedett minket. Másfél órával a kezdés után rajtoltunk, így már minden ellenőrzőpont nyitva volt mire odaértünk, sehol sem kellett várnunk.

Annak ellenére, hogy a közepén volt egy kis holtpontszerűségem, egész jól ment. Lehet, hogy kicsit erős kezdés volt ez a táv két átpihent hónap után, de végül egész könnyedén megoldottuk. Örülök, hogy rávettem magam az indulásra.

Nem is beszélve a kitűzőről, ami életem első igazi tűzzománc darabja! Nagyon szép, már csak ezért is megérte!