Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Itt futok

Börzsöny Trail L

2014. június 16. - RabiMiki

Furcsa egy futás volt nekem az idei Börzyöny Trail.

A hosszabbik távra neveztem (35k) és nem akartam gyorsat menni. A cél az volt, hogy szép kényelmesen, viszonylag alacsony intenzitáson teljesítsem a távot, amit felkészülési futásnak szántam a kora őszre tervezett Vérkörhöz. Úgy számoltam, hogy valahol négy és fél óra környékén kell majd célbaérnem.

borzsony01.jpg

A nevezés nagyon gördülékenyen zajlott, a rajtcsomagban a szokásos terepfutas.hu-s dolgokat találtam. Rajtszám a nevemmel, útvonal vázlat, dugóka, meg valami por. Gyorsan átöltöztem, feltöltöttem vízzel a hátizsákom, elkattintottam a kötelező selfie-t és már indultunk is.

borzsony02.jpg

Nem volt annyira hűvös az idő, mint ahogy reméltem, ennek ellenére egész jól ment a futás. Szépen haladtam a középmezőnnyel. Valahol az első óra végén estem egy kicsit, beleakadtam valami kiálló gyökérbe. Csontom nem tört és artériás vér sem spriccelt a lábamból, így gyorsan mentem is tovább.

Miki-Borzsony.jpgFotó: Molnár Csaba

borzsonyszasza1.jpgFotó: Szász Norbert 

Aztán egy kisebb, négy fős csoporttal elértem egy elágazáshoz a tizenkettedik kilométer környékén. Egész idáig az S- ösvényen haladtunk, és az útvonal vázlat szerint itt kellett volna ráállnunk a P- útra. Meg is tettük. Futottunk vagy fél kilométert, de mivel sem szalagot sem rózsaszín pöttyöt nem láttunk, elbizonytalanodtunk, és úgy döntöttünk, hogy mégsem erre kellett volna jönnünk. Visszakocogtunk a sárgára és azon haladtunk tovább. Még két futó csatlakozott hozzánk. Közel három kilométert tettünk meg a sárgán, mire rájöttünk, hogy ez sem lehet a jó irány. Már rég el kellett volna érnünk az első frissítő állomást, és hát itt sem voltak jelölések. Megálltunk egy Varjasi-ház nevű pihenőnél, hogy megvitassuk a dolgot. Miközben a merretovábbon tanakodtunk még négy ember ért be minket. Már tízen voltunk.

Szerencsére az egyik srác telefonján volt egy fénykép a Börzsöny turista térképéről, így lassan rájöttünk, hogy azért nem volt a kérdéses kereszteződés egyik ágában sem jelölés, mivel már odáig sem kellett volna elmennünk. Volt egy korábbi S-/P- elágazás, amit mindannyian benéztünk. Visszafutottunk. Nagyjából negyven percet és (mint a végén kiderült) kb. nyolc extra kilométert gyűjtöttünk be, pár száz méter nem tervezett szinttel együtt. Mire a frissítő állomásra értünk, már ott lebzseltek a rövidtávosok is, akiket 20 kerek perccel utánunk indítottak, és eddig a pontig egy pályán haladtak a hosszútávosokkal. Rohadtul le voltunk maradva.

Volt aki hamar bekapott pár sósperecet és már loholt is. Főleg a lányok. Minket pasikat jobban megviselt ez az egész, én személy szerint teljesen elvesztettem minden motivációmat, és már csak be akartam érni, ha lehet még a hat órás szintidőn belül. Így aztán nem siettem. A táv leghosszabb emelkedőjén belement valami bökős dolog a cipőmbe, így megálltam kivenni. Páran leelőztek, és mire újra cipő volt a lábamon, tök egyedül álltam az ösvényen. Senkit nem láttam sem magam előtt, sem mögött. Biztos voltam benne, hogy én vagyok az utolsó. Kimondhatatlanul szar érzés volt.

Ettől a ponttól kezdve egyáltalán nem érdekelt az egész. Lassan cammogtam tovább. Aztán egyszer csak beértem egy kék pólós srácot, és szép lassan leelőztem. Ő ment el mellettem utolsónak a cipőlevételkor. Ez nagyon felvillanyozott. Ha nem hagyom hogy utolérjen, mégsem én leszek az utolsó. Visszatért a harci kedvem. Elkezdtem futni. Egy hosszabb, hullámzó szakasz következett, amit kb. 5:30-as ezrekkel teljesítettem. Igyekeztem nem túlhajtani magam, de azért nyomtam. És előztem még egyet.

borzsony03.jpg

borzsony04.jpg

borzsony05.jpg

A második és egyben utolsó állomás a Nagy Hideg-hegyen volt, a turistaház oldalában. Ez egy visszafordító pont is egyben, kb. 700m-t kellett oda- és vissza futni egy ösvényen. Tehát szembe jöttek az előttem lévők, és rájöttem, hogy nincsenek is annyival előttem. Az állomáson is volt egy kisebb csapat. Előttem értek oda, de még nyugodtan eszegettek, iszogattak. Ittam két pohár izót, egy vizet és egy kólát, és már spuriztam is tovább, vissza az ösvényen. Többen jöttek még szembe mint vártam. Örültem neki, tovább növelte az önbizalmam és a motivációm. 45 percem volt felérni a Csóványosra, mielőtt bezár az ottani ellenőrző pont. 26 perc alatt értem át. Ez itt mindennek a teteje, mondta a pontőr. Innen már csak lefelé. Toltam ahogy tudtam. Négy percen belüli ezrekkel tepertem lefelé a csúszós lejtőn. Három további futót vadásztam le. Mind nagyon fáradtnak tűntek, alig botorkáltak. Emlékszem, az egyik srác lógó kezekkel futott. Sokkal frissebb és sokkal gyorsabb voltam náluk, ami kicsit elszomorított. Nem itt kellene nekem lennem...

borzsonyszasza2.jpgFotó: Szász Norbert

43 kilométer után értem célba, simán tudtam volna még folytatni. 5:18 lett az időm, ami nagyon gyenge eredmény egy 35k-s távon, de már nem olyan rossz egy terepmaratonon. Simán bent lettem volna 4:30 alatt, ha nem tévedek el, és ha emiatt azt a középső 10km-t nem lazsálom el. Mindegy, így alakult. Többet futottam, mint terveztem, gyorsabban, mint ami a Vérkör teljesítéshez kell, miközben lenyomtam annak összes szintjét. Ha így nézzük nem is volt ez annyira rossz. :)

Maga az útvonal elég kemény, helyenként kimondottan technikás szakaszokkal és számomra futhatatlan emelkedőkkel. A kilátás gyönyörű, és az erdő is többnyire természetesnek tűnik. Aszfalt csak Diósjenőn van benne, a rajt/cél közelében. Jövőre mindenképp visszajövök, ha időm engedi!

lost.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr396305043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása