Végre egy optikai szívritmus jeladó, ami még rajtam is működik! 

A Scosche teljesen más utat választott saját fejlesztésű szenzora kialakításakor mint a Mio, és milyen jól tette! A legnagyobb különbség az, hogy maga szenzor nincs egybeépítve a pánttal ami tartja. Maga a jeladó tartalmaz minden elektronikát, a pánt csak egy puha, lyukacsos szövet, ami tépőzárral rögzíthető. Egyből kettő van belőle a dobozban - egy rövidebb és egy hosszabb. Mivel a pánt csak egy darab szövet, így bármilyen házi megoldással helyettesíthető, ha a helyzet úgy kívánja.

Érdekes módon három LED világít a hátulján. A két "szokásos" zöldön kívül van még egy narancssára színű is. A szürke előlapjának megbökésére bekapcsol és már párosítható is. Gyakorlatilag bármihez, mivel egyszerre sugároz ANT+ és BTLE szabványok szerint.

Karonként három helye lehet kényelmesen elhelyezni. Az alkar felső részére (lásd a lenti képet), a felkaron a bicepsz alá, illetve a bicepsz felé. Nekem a középső megoldás jött be leginkább, mégpedig oly módon, hogy a szenzor a karom belső felé található, ahol vékonyabb a bőröm.

Ha az alkaromon hordom, akkor bringázás közben néha kihagy a jel ha alul fogom a kormányt. Gondolom ilyenkor úgy feszül az alkarom, hogy az már nem optimális a szenzornak.

Kicsit talán lassabban regál a változásokra mint a hagyományos elektródás szenzorok, ami nyilván a hosszabb átlagolási peródusok miatt van. A Mio Link/Pulse is pont ilyen "lomha" volt. A rögzített jel ettől eltekintve tökéletesnek tűnik. Lent két példa. Az első egy hosszú nyugis bringázgatás (elkezdte magát megadni a BB30 középcsapágyam - sose vegyetek BB30-as vázat!), a második egy tempósabb futás. A narancssárga görbe a szívritmus jel, míg a fehér a szint.

Hihetetlenül kényelmes, bár könnyű kicsit túl szorosra húzni, és akkor dörzsöl. Megbízható és egyszerű. Két apróság van csak, amin még talán lehetne javítani a következő verzióban. Először is lehetne hosszabb az egy feltöltéssel elérhető üzemidő. Ez most nyolc óra, ami nem túl sok. Tuti hogy belefért volna egy kicsit nagyobb akku is abba a házba! Menet közben persze nem lehet tölteni, mivel a töltő bölcsője takarja a szenzort. Aztán pedig lehetne valamivel masszívabb a főkapcsolója is. Nagyon könnyen bekapcsolható, ami szállítás közben okozhat gondot. Szerencsére kikapcsolni csak hosszú nyomással lehet, amit azért elég nehéz véletlenül összehozni.

Bár a jelenlegi optikai szenzorok nem elég pontosak az R-R és HRV értékek méréséhez, én nem látok jelentős eltérést a becsült regenerációs időkben a korábbi szenzoraimhoz képest.

Ez az eddigi legjobb szívritmus jeladóm. Nagyon-nagyon remélem, hogy most egy időre letudtam ezt a témát!