Háromszor voltunk egymás után Horvátországban nyaralni, mindig különböző helyeken. Bár tetszett, de idén mégis úgy döntöttünk, hogy Olaszországba megyünk. A fő ok a homokos tengerpart volt (kislányomnak az praktikusabb, mint a sziklás) és az, hogy találtunk egy jól kinéző apartmant Caorle-ban olcsóbban, mint egy horvát sátorhely.

A szállás tényleg nagyon rendezett és tiszta volt. Egy apartman faluban (van ilyen?), az egyik ház alsó szintjén volt a mi két szobánk és két saját, zárt kertecsként, kertibútorokkal. Na meg légkondi, WiFi, felszerelt konyha, minden. A gyerekek számára persze az volt a legnagyobb öröm, hogy a kapunktól kb. öt méterre volt egy jókora medence.

Számomra viszont az volt a legkellemesebb, hogy este tízkor elcsendesedett minden és mindenki. Lehetett aludni. Lehet, hogy öregszem, de egyre jobban értekelem a csendes estéket.

A tengerpart csalódás volt. Koszos és zsúfolt, a víz teljesen átlátszatlan. Nem is mentünk le csak egyszer, pedig a szálláshoz járt volna valami kedvezményes napernyő/nyugágy kombó bérlet is.

Caorle tipikus tengerparti olasz városka. Jó, de zsúfolt éttermek, szép és tarka házak, sok turista. És persze rengeteg gagyi, amiket egyszerűen imádtak a kölykeim. :) Alig tudtam öket lebeszélni az elemes robotlóról, és a pónis legyezőről. :) Végül kaptak gördeszkákat, amiket persze itthon nem tudnak használni, mivel nincs annyi összefüggő kátyú mentes aszfalt, amin már értelmesen lehetne.

Aztán persze áthajóztunk Velencébe (két óra az út Caorle-ból), ami olyan mint mindig. Koszos, zsúfolt és húgyszagú, de valahogy nekem mégis tetszik. Ráadásul fiam végre beteljesítette élete álmát, és megérintett egy szabad galambot. :) Évek óta próbál elkapni egyet, itt pedig természetesen simán rászáltak a kezére. Mindegy, attól még ér. :)

Ja, és ettünk Velence állítólag legrégebbi pizzériájában is. Na, az jó volt!

Az iszonyatos hőséget leszámítva remekül lehetett futni a környéken. Nagyon jó minőségű bicikliutak vezettek szinte minden irányba, amiken alig volt élet. Sajnos közkutak sem, pedig néha már öt ká után is megszomjaztam.

Mivel ez pihenő hét volt, így alig futottam valamit. Semmi tervem nem volt, csak mentem amikor és amennyit jólesett.

Összességében tetszett a hely, de ide nem jövünk többet. Azt beszéltük, hogy jövőre Ausztriába megyünk valami tó partjára, aztán után vissza Horvátország valami eldugott sarkába. Kell a természet közelsége, és itt ez egyáltalán nem volt meg. Max. a tányérjainkon. :)