Mostanában minden hónapban történnie kell valami szarságnak, pedig néha egész jól indul. Júniusban például, miután hazaértem Dániából, elsőnek értem célba az Oroszlány60 teljesítménytúrán. Az időm nem lett valami túl fényes, de szörnyen meleg volt, így örülök, hogy egyáltalán körbeértem.
A következő hét még jól ment, de elkezdett a bal szememen bedurranni egy árpa. Szokott ilyen történni velem néha, de ez most nem akart kifakadni, és hamarosan borsónyi nagyságúra nőtt. Kenegettem, dunsztoltam, de semmit nem használt. Műteni kellett. Nem tartott tovább mint egy fogkőleszedés, de többszörösen kellemetlen volt. Talán elég ha annyit mondok, hogy nem túl jó dolog húsz percen át szétfeszített szemmel, kifordított alsó szemhéjjal ücsörögni egy székben, miközben hallod, ahogy szikével vagdosnak. Brrr...
Utána persze nem futhattam pár napig, míg a sebem be nem gyúgyult. Ez természetesen meg is látszik a havi végeredményemen, de hát ez van... Most viszont már nem akarom minden ötödik percben kikaparni a saját szemem, ami komoly eredmény a korábbiakhoz képest. :)
Az utolsó napokban volt még egy rövidke látogatásom Finnországba, ahol új gyárba költözött a csapatom. Meg kellett néznem. És persze futnom is kellett. Meg söröznöm. :)
A hónapban csupán kétszer bringáztam, szánalmasan kevesett. A fiamat mozgattam át, aminek nem túl sok sportértéke volt számomra.
Július pihenő hónap lesz. Nyaralunk, de ettől független is rám fér pár rövidebb hét. Idén futottam már négy ötven körüli/feletti távot, jól fog esni egy kis regeneráció. És sok fagyi.