Három ultra táv, és nagyjából 1400km után a kuka mélyére küldtem szeretett INOV-8 TrailRoc 247 cipőmet, majd nyomban ellátogattam a Multinavigátorba, hogy vegyek egy másikat.

Csak otthon vettem észre, hogy szándékommal ellentétben nem is ugyan olyat vettem. :) Bár nagyon-nagyon hasonlít, de mostantól a terepcipőm a TrailRoc 235, ami még véletlenül sem 247. Számmemória! :)

Próbáltam még a TrailRoc 150-et (nagyon béna a felsőrésze) és a Bare 200-at is (imbolyog a hosszú és puha stoplikon), de végül ennél maradtam. A VTM Ultra után elmesélem, hogy milyen.

Vége a télnek, és vége a téli cipőmnek is. Az utolsó igazán havas futásom alkalmával végleg megadta magát a szélén végigfutó gumi erősítés. Ennek hiányában sajnos a cipő szó szerint lötyög a lábamon.

Látszik, hogy van a talpon egy kis könnyítés, hogy könnyebben mozogjon benne a láb. Na, az enyém az pont nem ott hajlik, hanem kicsivel hátrébb. Talán ezért is tört el ilyen hamar. 

Érdekes módon a talp szinte alig kopott meg. Az is igaz persze, hogy ebben tényleg csak hóban és sárban futotam, az pedig talán nem koptat annyira, mint a keményebb felületek.

Azt hiszem, soha többet nem veszek ebből a típusból, és nem csak azért, mert hamar tönkrement. Sosem volt igazán kényelmes. Túl merev volt, mind alul, mind felül, ami miatt a hosszabb futásaim végére néha egészen megfájdult a lábfejem.

Úgy tűnik, hogy ez nem az én cipőm, ami nagy kár, mivel olyan szép amikor ha tiszta! :)

Az lenne a legjobb, ha a tél úgy érne véget, hogy a hó egyszerűen eltűnik. Sajnos ez nem így működik, a hó metamorfózisában még mindig a kezdeti állapot a legkisebb rossz. A friss hó után ugyanis jön a helyenként keményre fagyott, de alul már olvadó hó, hogy aztán az egész átváltozzon azzá a puha, ragadós, csokifagyi jellegű sárrá, ami a hónap utolsó hetére a Vértesben is kialakult. Utálom, de rájöttem, hogy a sárban az a jó, hogy megtanulod szeretni (és visszasírni) a havat. Az legalább tiszta és szép.

A hónap harmadik hetében rájöttem, hogy nyakamon a VTM, és én alig futok hosszúkat mostanában. Minden figyelmem a húsz percen belüli ötezerre irányult, kicsit hanyagoltam a többi célom. Hamar rájöttem, hogy ez így nem jó, a két cél némileg (az én béna szintemen) ellentétes egymással, így csupán két lehetőségem maradt. Vagy feladom a gyors ötezret, vagy pikk-pakk letudom. A másodikat választottam. Úgy indultam neki, hogy ha nem lesz meg, akkor őszig jegelem. Szerencsére sikerült, ami egyrészt nagy megkönnyebülés, másfelől visszalőtte a motivációmat a sztratoszférába, ahonnan már egy jóideje zuhant lefelé. Szóval kellett ez, nagyon is. :)

A hétvégi futásaim újra harmincasok lettek, egy Velencei-tavi tókerüléstől eltekintve terepen. Persze a terep fájdalmasan lassú, de ezt most még betudom a sárnak.

A hónap utolsó napján csak összejött a korábban "meghirdetett" csoportos futás. Egész pontosan négyen voltunk: Athosz, Róka, Tomi és én. Nem az eredetileg tervezett útvonalat jártuk be, hanem a VTM Ultra és Maraton távjainak elejét és végét hurkoltuk össze egy szép 30km-es körré. Végül harminckettő lett, de ez csak a mi bénázásunk eredménye.

Mondjuk úgy, hogy az útvonalban akadtak futható részek is. :) Az őszi bejárásom alkalmával a bruttó tempóm lett annyi, mint most a nettó (tehát az állásokkal nem számolva), illetve minden Strava szakaszon gyorsabb voltam akkor, mint most. Remélem, hogy csak a sár. Megnyugtat, hogy most az átlagpulzusom is alacsonyabb volt (141bpm), tehát talán tényleg nincs okom aggódni. Róka írásához: KATT!

Ez lett az eddigi leghosszabb februárom: 321,7km, ami egész jó egy ennyire rövid hónaptól. Toronymagasan vezetek az időarányos éves célom előtt, és ez jól is van így. Hamarosan jönnek majd az utazások és a versenyek előtti pihenések, amik miatt lassul majd a kilométerek gyűjtögetése.

A március már mindenképp a VTM-ről kell hogy szóljon. Sok lassú, sok szint, pár hosszú, egy új terepcipő (mindkét jelenlegi elpusztult), kis pihenés, aztán okos, lassú kezdés. Ez a stratégiám. :)

Kész! Az idei év első futós célja kipipálva - futottam öt kilométert húsz perc alatt. Van, akinek ez csak egy átlagos délutáni kocogás, de nekem elég keményen meg kellett dolgoznom érte. Minden relatív. Középsuliban az osztálytársaim közül páran (mondjuk tényleg nem túl sokan), úgy hozták ezt a tempót, hogy a futópályáig sétálva elszívtak egy cigit. A tüdőt is be kell melegíteni - ez volt a koncepció. :) Én viszont sosem voltam ilyen gyors, így különösen örülök, hogy most vénségemre ennyire megtáltosodtam.

Az útvonal közel sem ideális. Van benne pár kanyar, kátyú, forgalom, és persze egy visszafordulás. Biztosan gyorsabb lennék egy nyíl egyenes szakaszon vagy futópályán, de ahogy most látom, ezt már soha nem fogom megtudni. Élvezek ennyire gyorsan futni, de ez nem az én távom, nagyon nem. Azt gondolom, úgy érzem, hogy én az a fajta futó vagyok, aki fejben erős és nem lábban. Így inkább a lassú és hosszú távok fekszenek, mintsem a gyors rövidek. Ez van.

Mostantól a két tavaszi ultra versenyemre (VTM és UTH) való felkészülésem kerül előtérbe, ami miatt kicsit igazítanom kell a heti rutinomon. Marad a keddi gyorsítás, de nem fogok többet 400 métereket futni, magamhoz képest őrült tempóban. Helyette lesznek sokkal hosszabb résztávok (1-3k), persze lassabban, és tempó futások, valahol 160bpm környékén. Mindennél persze sokkal fontosabb hogy hétvégenként újra hosszúkat fussak, normál heteken olyan 30-35k körülieket.

Van két alacsony prioritású, de izgalmas tervem is, ami szintén a hosszú futásokhoz kapcsolódik. Lekocognám az egyik 50km-es bringaköröm aszfalton, áprilisban, illetve talán szintén ebben a hónapban szeretnék egy olyan hetet, aminek minden napján futnék egy félmaratont. Ez utóbbi családilag is necces, szóval majd elválik... :)

Végezetül pedig, bár talán ezzel illett volna kezdenem - miért sikerült? Utólag visszatekintve: tök egyszerű. Három dolgot csináltam. Egyrészt gyakoroltam a (szinte) pontosan 4:00perc/km-es tempót. Ezt 1000m-es tempóváltogatással tettem, a célja pedig az volt, hogy "érezzem" ezt a tempót óranézegetés nélkül is, illetve hogy javítsam a mozgásom hatékonyságát ezen a tempón. Aztán voltak a gyorsabb rövidebb (4-600m) résztávok. Ezekkel az edzésekkel olyan extrém terhelésnek tettem ki magam, amire elvileg a gyors adaptálódás, fejlődés a szokásos válasz. Végül pedig csökkentettem a többi futásom intenzitását (mondjuk ebben a havazás nem volt társam), hogy minél kipihentebb lehessek a gyors edzésekre. Jellemzően a hétfői pihenőnapom után gyorsítottam, a többi lassú kocogás volt. Néha-néha megnyomtam a csütörtöki rövidebbet, ha olyan kedvem volt. Ennyi. Bárki utánam csinálhatja, és valszeg ennél gyorsabb tempón is működne ez a megközelítés. Bár én ezt sosem fogom megtudni. :)

Igen, megint. Az utóbbi két hosszabb futásom alkalmával lefagyott(?) a HR jel, és egy idő után szép "egyenes" trendet rögzített. Fogalmam sincs, hogy mitől van ez, de gyanúsan a legutóbbi Ambit3 firmware frissítés után jött elő.

Az óra kijelzőjén is ez a fix érték volt látható.

Más alkalmakkor, még ha az adott futás sokkal változatosabb is, minden rendben működik. Lásd a lenti résztávozást, amiben pedig van egészen gyors futás, de álldogálás is. Ki ért ezt...?

Ez a legutóbbi kép egyébként a Movescount-ról származik, mivel a Strava valami számomra érthetetlen okból kifolyólag kivágja az állásidőt a grafikonjaiból, így a résztávos edzés nem mutat ott túl jól.

Ha már láttatok ilyen kilaposodó HR jelet, jelezzétek! Köszi!