Elmúlt a nyár. :(

Szépen végig lustálkodtam az elmúlt két hónapot. A korábbi hetekkel összevetve szinte alig futttam valamit, hosszút gyakorlatilag nem is. Versenyt főleg nem. És persze gyorsat sem. :) Pár kocogás itt-ott, épp ahogy jól esett, és ennyi. Mellette viszont sokkal többet bringáztam, Szlovéniában túráztunk a fiammal pár nagyobbat, eveztem Dániában, kocogtam Olaszországban és persze sokat izzadtam Csákváron. Volt egy 100km-es hetem is, ami meglepően könnyen ment, de aztán gyorsan visszakapcsoltam takarékra. :)

Növesztettem egy új útvonalat a Bükkben, ami nem egyszerű, de szép, és van mellette három bő vízű forrás is, ami külön bónusz a meleg napokon. Kicsit kirándultunk is a fiammal, pont egy nappal a Bükki MTB Maraton előtt. Ha ez számít...

Szeptemberben vissza kellene rázódni a futásba - most elég darabosan megy. Októberben szeretném letudni a Bakonyi barangolás 70km-es távját (nagyon szép a kitűző!), aztán szép okosan elkezdenék készülni 2016. májusára. Eredeti terveimmel ellentétben nem fogok városi maratont futni. Már többször próbáltam magam rávenni, de egyszerűen nem érdekel.

A tűzijáték helyett inkább családilag levonultunk Szlovéniába. Oda mentünk vissza négyesben, ahol már tavasszal a fiammal is jártunk (és előtte én kétszer egyedül). A Trenta Dom apartmanházban lefoglaltam ugyan azt az apartmant, amit már korábban is kaptunk, így totál biztosra mentünk.

Nagyon jó volt. Szerencsénk volt az időjárással, és a gyerekek és nagyon élvezték az egészet. Úgy indultunk, hogy az öt éves kislányom kijelentette, hogy ő úúúútál kirándulni. Másnap este már ííííímádott.

Mostanra már leolvadt az összes hó (nem volt ez egyébként mindig így, egy-két évtizede még állandó gleccser volt a Triglavon), így végre fel tudtunk gyalogolni a Kriski-fensíkra. 700m-ről indultunk, 2050m-en volt a menedékház, ahonnan a környék csúcsai (Kriz, Pihavec, Razor, Triglav) megközelíthetők. Innen még mentünk egy kicsit a Kriz irányába (ez volt a legközelebb), de a fiam elfáradt, így 2150m-en visszafordultunk.

Kétszer futottam is, de csak rövideket. A Soca trail útvonalán mentem - egyik alkalommal felfelé indulva, a másikon pedig lefelé. Gyönyörű ez az ösvény! Köves, gyökeres, nehezen futható, de gyönyörű! És még frissítőpont is volt! Illetve helyi futók, kolomppal a nyakukon. :)

Függőhídon futni egyébként vicces dolog. Kb. olyan érzés, mint trabulinon ugrálni. :) Itt sem túl praktikus ritmust váltani menet közben...

Egészen biztos vagyok benne. hogy visszajövünk még ide jövőre is. Van két hosszabb futós tervem, továbbá az egyik csúcsot is illene már meghódítanunk.

Kétnapos csapatépítésen voltam a közvetlen kollégáimmal és főnökömmel (pár dán és egy kínai). Ilyen outdoor izé volt, egy kis silkeborgi cég szervezésében. Minden remekül ki volt találva, fel volt építve. Túráztunk GPS alapján, bringáztunk térképpel, kajakoztunk, műfalat másztunk és tipiben aludtunk, stb.

Rohadt jó volt. Nem volt se fárasztó, se nehéz, de mégis nagyon élveztem. Jó volt ennyi különböző dolgot csinálni egy ilyen viszonylag rövid program alatt. Király dolog lehet egy ilyen pogramokat szervező cégnél dolgozni.

Persze futottam is, de ez csak a szokásos...

Háromszor voltunk egymás után Horvátországban nyaralni, mindig különböző helyeken. Bár tetszett, de idén mégis úgy döntöttünk, hogy Olaszországba megyünk. A fő ok a homokos tengerpart volt (kislányomnak az praktikusabb, mint a sziklás) és az, hogy találtunk egy jól kinéző apartmant Caorle-ban olcsóbban, mint egy horvát sátorhely.

A szállás tényleg nagyon rendezett és tiszta volt. Egy apartman faluban (van ilyen?), az egyik ház alsó szintjén volt a mi két szobánk és két saját, zárt kertecsként, kertibútorokkal. Na meg légkondi, WiFi, felszerelt konyha, minden. A gyerekek számára persze az volt a legnagyobb öröm, hogy a kapunktól kb. öt méterre volt egy jókora medence.

Számomra viszont az volt a legkellemesebb, hogy este tízkor elcsendesedett minden és mindenki. Lehetett aludni. Lehet, hogy öregszem, de egyre jobban értekelem a csendes estéket.

A tengerpart csalódás volt. Koszos és zsúfolt, a víz teljesen átlátszatlan. Nem is mentünk le csak egyszer, pedig a szálláshoz járt volna valami kedvezményes napernyő/nyugágy kombó bérlet is.

Caorle tipikus tengerparti olasz városka. Jó, de zsúfolt éttermek, szép és tarka házak, sok turista. És persze rengeteg gagyi, amiket egyszerűen imádtak a kölykeim. :) Alig tudtam öket lebeszélni az elemes robotlóról, és a pónis legyezőről. :) Végül kaptak gördeszkákat, amiket persze itthon nem tudnak használni, mivel nincs annyi összefüggő kátyú mentes aszfalt, amin már értelmesen lehetne.

Aztán persze áthajóztunk Velencébe (két óra az út Caorle-ból), ami olyan mint mindig. Koszos, zsúfolt és húgyszagú, de valahogy nekem mégis tetszik. Ráadásul fiam végre beteljesítette élete álmát, és megérintett egy szabad galambot. :) Évek óta próbál elkapni egyet, itt pedig természetesen simán rászáltak a kezére. Mindegy, attól még ér. :)

Ja, és ettünk Velence állítólag legrégebbi pizzériájában is. Na, az jó volt!

Az iszonyatos hőséget leszámítva remekül lehetett futni a környéken. Nagyon jó minőségű bicikliutak vezettek szinte minden irányba, amiken alig volt élet. Sajnos közkutak sem, pedig néha már öt ká után is megszomjaztam.

Mivel ez pihenő hét volt, így alig futottam valamit. Semmi tervem nem volt, csak mentem amikor és amennyit jólesett.

Összességében tetszett a hely, de ide nem jövünk többet. Azt beszéltük, hogy jövőre Ausztriába megyünk valami tó partjára, aztán után vissza Horvátország valami eldugott sarkába. Kell a természet közelsége, és itt ez egyáltalán nem volt meg. Max. a tányérjainkon. :)

A SUUNTO nem GPS képes óráinak csúcsán egyértelműen az Elementum sorozat áll, két fő típussal, rengeteg szín variációban. A két típus a Terra és az Aqua. Előbbiről lesz most szó.

Mi ez?

Az Elementum sorozat nem outdoor használatra lett kitalálva, bár vannak ABC funkciói. Mindkét típus utcai használatra készült, felhasználva a SUUNTO tapasztalatát a valódi búvárórák és a valódi hegyi túraórák terén. Nem azt mondom, hogy nem lehet őket vizi vagy épp hegyi környezetben használni, de erre a célra rengeteg praktikusabb (értsd: okosabb, olcsóbb) megoldás létezik, még magától a SUUNTO-tól is. A Terra helyett például ott a Core, a Vector vagy akár az Ambit sorozat.

Elég nyilvánvaló, hogy az Elementum modelleknél a megjelenésen és a felhasznált anyagok minőségén volt a hangsúly, bár a hegyi funkciók némelyike is hasznos tud lenni az irodista hétköznapokban.

Felépítés

Az óra háza tömör acél, amit a választott modellnek megfelelő színű bevonat fed. Sajnos nincs titán változat, mint ahogy nincs szálcsiszolt acél sem.

Három gombbal rendelkezik a jobb oldalán, melyek közül a felső nem csak nyomkodható, de tekergethető is. Ennek az óra beállításánál van jelentősége, és tényleg nagyon praktikus. Bá eléggé kiáll, de mégsem zavaró, sosem bökte még meg a kezem, sosem akadt még be sehová. A gombok természetesen zárhatóak, a véletlen benyomódások elkerülése érdekében.

Létezik fém, bőr és kaucsuk szíjjal szerelt változat is. Ahogyan az a fenti képen látszik, és a bőrt választottam. A fémet nem szeretem, a kaucsukot pedig kicsit olcsónak találtam egy ilyen szintű "műszerhez". Természetesen bármelyik szíj beszerezhető külön is, utólag.

A gyönyörűen kontrasztos digitális kijelzőt zafír kristály védi, ami elvileg karcálló (csak a gyémánt karcolja) és tükröződésmentesített.

Különösen tetszik a hátlap, amit négy torx csavar tart a helyén, illetve itt kapott helyet a légnyomásmérő szenzor "szellőzője" is.

Funkciók

A fő képernyőről egy csomó minden leolvasható, nincs is igazán értelme innen elkapcsolni. Látszik a pontos idő (óra és perc, másodperc nem), a legnyomás trendje, az aktuális magasság, a dátum, valamint a kijelző külső körén a tengerszintre vetített légnyomás. Ez utóbbi olyan ügyesen van skálázva, hogy a 12 óra állásnál megjelenő pötty jelenti a semleges időt. Ha ettől jobbra mászik el akkor javul, ha balra, akkor pedig romlik az idő.

A szintemelkedés illetve az időjárás változása egyaránt az aktuális légnyomás változását okozza. Hogy melyik az igazi ok, az a Core cikkemben már bemutatott "auto" üzemmód algoritmusa igyekszik kitalálni. Nincs lehetőség viszont manuálisan csak magasságmérés vagy csak légnyomásmérés üzemmódra váltani.

Tudja naplózni a túráink időtartamát, összes szintemelkedését és süllyedését, valamint a legmagasabb elért pontot. Nyolc ilyen rekord menthető el.

Az ABC funkciók közül természetesen a C sem hiányzik, az iránytű a szokásos módon jeleníti meg az irányt:

Ja, és van még stopper és ébresztő is - viszont semmi más. Nincs benne visszaszámláló, sem viharriasztás, sem pedig grafikus kijelzés. Na oké, tud világítani. Kéken.

Mire jó?

Óra. Mutatja az időt. :) Ezen felül az "auto" módnak köszönhetően egy nagyon okos és megbízható meteorológiai állomás is, amivel akár egy megbeszélés közepén is figyelheted, hogy milyen irányba tolódik el az időjárás. Hogy vajon ma este esőben vagy napsütésben fogsz-e futni?

Miért?

Nem akarok belemenni abba a parttalan vitába, hogy van-e még értelme 2015-ben karórát hordani. Szerintem van, sokak szerint nincs. Ha te is úgy vagy vele mint én, akkor talán nem nagy bűn egy olyan típust választani, ami egyszerre szép, ritka és praktikus, valamint hordoz magában egy cseppett a naponta teleizzadt, karcos, de szeretett futó órád DNS-ből.

Ellenben ha csak a praktikum számít, akkor vannak sokkal ésszerűbb alternatívák is.