Gondoltam, érdekes lenne összehasonlítani a tavaszi és a mostani Velencei-tó körömet. Az útvonal majdnem azonos, bár tavasszal Pákozdon bementünk valami kisebb utcába a főútról, ami most elmaradt, így 300m-rel rövidebb lett a pálya. Most kicsit melegebb volt, de mindkét alkalommal viszonylag tiszta, szélcsendes időben futottunk.

Nézzük először az átlagokat, fordított időrendi sorrendben:

28,00km - 2:20:08 - 5:00 - 156bpm - 182spm

28,31km - 2:36:27 - 5:32 - 153bpm - 170spm

Ez így tök jól néz ki! Kevesebb mint fél év alatt több mint fél percet gyorsulni ezrenként jó dolog. Örülök is neki nagyon. A magasabb tempón felül érdemi változást csak a percenként lépésszámom mutat. Az átlagos érték 12-vel nőtt, elérve az optimálisnak tartott szintet. 

Más cipő volt a lábamon, és ez nagyban összefügg a lépésszámmal. Tavasszal az agyon csillapított, szuper puha, 11mm sarokemelésű Nike LunarGlide 4+-ban toltam, most pedig a sokkal keményebb, 0mm-es emelésű Saucony Virrata cipőmben, ami az új kedvencem aszfaltra és vegyes terepre. Tavasszal már a felénél fájtak az izületeim (főleg a térdeim), most nem. Tavasszal sarokra érkezve futottam, most a lábfejem elülső részével értem földet. Több mint húsz hete, a New Balance MT10V2 megvásárlásával, elkezdtem átállni a természetes futási stílusra, a lépésszám növekedését és a fájdalmak elmaradását ennek tudom be.

Érdemes még megnézni, hogy mi a helyzet ezrenkénti bontásban. Ezt Excel-ben csináltam, mivel a Garmin Connect-ből sehogy sem tudtam ilyen szép és egyszerű grafikonokat előcsalni. A kék a tavaszi, a piros az őszi (újabb) futásom, és a tavaszi utolsó 300m-ét kihagytam.

Az azonos terepviszonyok miatt persze a görbék hasonlítanak, de három érdekes különbség mégis kiolvasható belőlük. Ezek szerintem a következők:

1. Gyorsabb voltam mindegyik kilométeren, és kevésbé lassultam. Szomorú, hogy ha valahogy kiveszem belőle az emelkedők hatását, a lassulásom még így is több, mint amire számítottam. Persze volt az a kis malőröm a kőlappal, és a vége felé egyszer meg is álltam kulacsot tölteni, de akkor is... Stabilabban ment, mint tavasszal, de még mindig nem elég stabilan. 
2. Nem éreztem, hogy keményebben tolnám mint tavasszal, sőt, az eleje kimondottan kényelmes volt. Ennek ellenére a pulzusom szinte végig felette volt a fél évvel korábbi értékeknek, ami szintén érdekes változás. Bár a különbség nem jelentős (eleinte, de nem akarom ellőni a harmadik pontomat), mégis stabilan jelen van. A magasabb pulzus ellenére sem éreztem magam kellemetlenebbül, és másnapra sem lett izomlázam, sőt, már aznap délutánra kipihentem magam és elmentem kirándulni a családdal. Ez számomra azt jelenti, hogy a kis intenzitású edzéseimnek hála elkezdett emelkedni a laktát küszöböm, megnövelve ezzel a hosszú futásoknál kihasználható szívritmus tartományt. Hurrá!
3. Talán a legnagyobb különbség a két szívritmus görbe eltérő alakja. Szégyen gyalázat, de tavasszal valahol 18km környékén felcsattantam a maratoni falon. A vérem vélhetően megtelt tejsavval, a lábaim elnehezedtek és lelassultak, a pulzusom leesett. Tipikus. Most ez elmaradt, sőt, még 160bpm-es átlagnál is képes voltam egy enyhe iramváltásra a végén. Talán ez mutatja a legtisztábban, hogy mindössze hat hónap alatt érezhetően erősebb lettem az aerob tartományomban, sokat javulhatott az energiagazdálkodásom hatékonysága.

Összességében a fentiekből a következő tanulságokat tudom levonni:

1. Jó az irány, és az alacsony pulzusos edzés látványosan fejleszt. Hurrá!
2. Másrészt viszont, még bőven van hová fejlődni. Az is igaz, hogy talán túlzó volt a kezdeti sebességem. Pár hete futottam egy kényelmes 30k-t. Ott és akkor szépen tudtam tartani az 5:15-ös tempót, lehet hogy túl merész vállalás volt most megcélozni egy 5:00 alatti eredményt. Végül majdnem meglett, de ennél hosszabb távokra ez a tempó még sok, ez nyilvánvaló. Ami különösen rossz jel a korábbi 14k-s eredményem tükrében. Ha 4:35-ös tempóval tudok futni 14 kilométert, akkor 28-at is simán kellett volna hoznom valahol 4:45 környékén. Már amennyiben teljesen rendben lenne az aerob erőnlétem, de még nincs.
3. Ugyanakkor talán reménykedhetek egy négy órán belüli maratoni távban, tavasszal. Ehhez 5:41-es átlag kellene, ami most kényelmesen elérhetőek tűnik. (Bár ezt nem annyire ebből a futásomból, mint inkább a korábban említett stabil harmincasból kiindulva merem remélni.)

Szóval hogyan tovább? Hát kb. ugyan úgy, mint eddig. Heti 70km körüli össz. táv, heti egy hosszú, néha egy gyors rövid, de alapvetően 140bpm környékén maradni. És persze észben tartani a legfontosabbat: a tempó eredmény, nem cél.