Felfelé gyenge vagyok, lefelé meg gyáva

Itt futok

Lillafüredről Hejőcsabára (21,5k)

2014. január 04. - RabiMiki

Na, ezt most szívből utáltam. Az van ugyanis, hogy ráakadtam az első igazán rossz terepfutó útvonalra. Ma délelőtt a feleségem kivitt kocsival Lillafüredre, ahonnan én a Bükkön keresztül visszafutottam anyósomékhoz. És nem igazán tetszett, amit láttam.

Az egész azzal kezdődött, hogy a HR szenzorom egyszerűen nem akart működni, így a sokadik próbálkozás után végülis mérgesen visszadobtam a kocsiba. Ott egye meg a fene, hülye Garmin, az anyádat!

lilla01.jpgTudom, le kellene már mosnom a kocsit

Aztán a parolóból felfutottam Fehérkőlápára. Ez tetszett. Komoly emelkedő vastagon borítva csúszós avarral. Sajnos hatalmas volt a köd, így a csúcsról nem igazán volt kilátás.

lilla02.jpgFehérkőlápai csúcs, mögötte a nagy semmi

Egyetemista koromban sokszor jártam itt, bár többnyire más útvonalon:

1997-Sziklamaszas1.jpg22 évesen (az ott igazi por, nem valami béna effekt)

Innen tovább a Z- ösvényen, ami a turistaházig még szép is. Utána viszont, ahogy véget ér az emelkedő, nagyon kiürül a táj. Mondjuk a sűrű köd sem segített. Meglehetősen eseménytelem volt az út Bükkszentkeresztig.

lilla03.jpgKicsivel Bükkszentkereszt előtt

Utána jött egy kis aszfalt, aztán vissza az erdőbe. Innentől kétféle látnivalóm akadt. Egyrészt a kb. tíz méterenként elhelyezett szemétkupacok (sitt és kommunális hulladék felváltva), másrészt a talicskivál felszerelkezett bennszülöttek, amint épp az erdőt hordják haza. Rezsicsökkentés és Magyar Csapat. Rögvalóság, amit utálok látni. Gyűlölöm, ahogy szétverünk magunk körül mindent. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire igaza volt Smith ügynöknek a Mátrixban.

Egy jó szakasz volt csupán, a Vöröskőtől induló régi (áthúzott) P- ösvény a bányáig. Ez egy valódi, benőtt, szűk ösvény, ahol gyakran kell félrekotorni a belógó ágakat az útból és lehúzott fejjel futni.

lilla04.jpgValakinek beszót a tábla, ki kellett rúgni

lilla06.jpgBánya

A nem túl szép bánya után jött még pár hatalmas dagonya, aztán átfutottam a futószalag alatt és egy valami mellett.

lilla07.jpgValami, mellette a futószalag

Innen Tapolca és Görömböly, aztán már be is estem a csodálatos Hejőcsabára.

lilla08.jpgA hejőcsabai cementgyár

Erre soha többet nem fugok futni. A fehérkőlápai emelkedő tetszett, ezt szeretném majd résztávos edzésként több ismétlésben futni (mondjuk háromszor?), az utána következő turistaházban pedig tavaly nagyon finom volt a sztrapacska (bár fejlámpával kellett vécére menni, mert áram az nem volt). Az útvonal további tizenhét kilométere viszont elkeserítő. Nem hittem volna, hogy van olyan 17000 méter hosszú lejtő, ami ne tetszene, de van. Ez. Mert ez szar, mert azzá tettük.

A bejegyzés trackback címe:

https://ittfutok.blog.hu/api/trackback/id/tr575733849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.01.05. 17:06:54

Nyáron gyalog mentünk le Bükkszentkeresztről Lillafüredre, akkor annyira elhagyatott volt az a turistaház ahova egy kávéra tértünk be, hogy egy szinte egy tinihorrorba éreztük magunkat. :)

rezirap 2014.01.05. 19:03:55

Na, a szemétkupac az a Budaihegységbe is sajna bőven ottvan.Tény hogy ez az útvonal nem igazán élvezetes. Majd ajánlok én neked vagányat, ha megint Miskolcon támad kedved szaladgálni!
süti beállítások módosítása