Fura egy hétvége volt ez.

Először is kiderült, hogy mégsem tudok indulni a Mátrabérc Trail versenyen. Nincs visszaszállítás a célból a rajthoz, én pedig senkit nem találtam, aki a hajnali kelés és indulás után még hajlandó lenne tíz órát (jó esetben) várni rám Szurdokpüspökiben. Mivel nagyon szerettem volna kipróbálni magam ezen a távon, így a tény, hogy nem tehetem, teljesen összetört. Egyszerűen elment a kedvem az egésztől. Nem a versenytől, hanem a futástól.

A hétvégén egy maratont terveztem lefutni, de tudtam, hogy most képtelen lennék rá. Teljesen szétestem fejben és lélekben.

Szombaton délelőtt nagyon nem akaródzott futnom. Nem volt már miért, nem volt célom - és így már kedvem sem. Ennek ellenére valahogy elindultam. Tudtam, hogy jön a vihar, és bár futni nem volt kedvem, de szerettem volna még az eső előtt hazaérni. Egy 23km-es, legutóbb tavaly ősszel futott, szintes, többnyire aszfaltos kört választottam.

Iszonyatosan szarul ment. Minden porcikám utálta az egészet, tíz kilométer után majdnem átváltottam sétára. Csak az egyre sötétedő ég hajtott tovább. A hosszú emelkedők ellenére meglepően gyors voltam, de mégis olyan érzésem volt, mintha alig haladnék. Fáradt voltam és kedvetlen. Ritka jó érzés volt végre hazaérni. Nem is nyújtottam, csak bevágtam magam a fürdőkádba és vagy egy órán át nyomkodtam az iPad-em.

Velem együtt megérkezett a vihar is. Érdekes volt nézni, hogy milyen gyorsan esik a légnyomás. Még sosem láttam ekkora változást ilyen rövid idő alatt.

Suunto Core

Vasárnap reggelre valahogy újra összeraktam magam, és alig vártam, hogy elálljon az eső. Előkotortam a Merrell terepcipőmet téli menedékéről, és egy jó szintes, sziklás, 18km-es terepkör mellett döntöttem. Szerencsére mire úgy-ahogy megemésztettem az ebédre betolt pizzát az eső is elállt, és kisütött a nap. De a szél maradt.

Soha nem futottam még ennyire erős szélben. Voltak szakaszok, ahol a lefeléken is keményen tolni kellett, hogy haladjak valamit. A kopár csúcsokon pedig szinte fellökött a szél. Amikor nagy ritkán pedig a hátamba kaptam, akkor szinte repültem. Szenvedősnek hangzik ez így, de én mégis nagyon élveztem. Hihetetlenül jó érzés volt végre újra igazán minimalista cipőben futni, miközben körülöttem örvénylett az átkozottul erős, de kellemesen meleg szél. Minden percét élveztem - újra jó volt futni.

Aztán este leültem kicsit netezni, és mi ugrik rögtön az arcomba a Facebookon? Mégis lesz busz vissza a célig!

Királyság! Az élet szép! Kedden gyors.