Úgy terveztem, hogy szombaton letolom a VTM Ultra elejét és végét egy szép 30km-es körben, aztán vasárnap lötyögök kicsit valamerre. Hát, pont nem így alakult.
Pénteken este elkezdett fájni a fejem, alig aludtam valamit. Ezzel ugrott is a szombati hosszú futás, de azért mentem helyette egy rövid tizes terepkört a szélviharban. Igazán remek volt.
Vasárnap viszot már tényleg neki kellett indulnom a heti hosszúnak, így átgurultam Szárra. Sajnos a szombat este esett komoly hó és a tavalyi jégkár után hátramaradt kidőlt fák és letört ágak miatt gyakorlatilag futathatatlanná vált a Piros. Elszenvedtem magam a körtvélyesi meteorológiai toronyig, ahol aztán szégyen szemre visszafordultam. 13,4km. :/
Mivel sejtettem, hogy ez irdatlan nagy szívás lesz, így nagy bölcsen vittem magammal kamerát. Igazam is lett, tényleg nagy szívás volt.
Emitt pedig a heroikus küzdelmemről készült videófelvétel tekinthető meg:
Az egészben az volt a legrosszabb, hogy ezzel a nagyon rövidre sikerül futással meg sem közelítettem a heti 70km-es célomat. Erre persze már csak akkor jöttem rá, amikor már az összes melegebb futó göncöm bent forgott a mosógépünkben. Mit volt mit tenni... Dupla centrifugálás, "intenzív" radiátoron szárítás, és már kint is voltam a sötétben, hogy letudjam a hetvenből még hiányzó 10,8-at.