Ha a faludban/városodban szerveznek valami futóversenyt, azon ott kell lenned, ez nem is lehet kérdés. Így aztán, bár az utóbbi időben hanyagoltam az igazán gyors futásokat, természetesen elindultam a "Fuss, hogy léphessen!" II. Csákvári Minimarathon szombati jótékonysági versenyének un. hosszú (13,2km) távján. Ez nem az én távom, túl rövid, épp ezért túl gyors, de hát mit volt mit tenni...
Bár ez már a második próbálkozása volt a szervező csapatnak (legutóbb 2013-ban rendezték meg), most sem sikerült minden tökéletesre. Hogy az elején kezdjem... Sikerült délután kettőre tenni a rajtot, ami mind hőmérséklet/napsütés, mind pedig kajálás szempontjából a lehető legszerencsétlenebb időpont. Az útvonal egy "nyeles kör", ebből kellett kettőt nyomni. Gondolhatjátok mi volt a "nyél" részén, ahol összesen négyszer kellett futnom, három alkalommal erős szembe forgalomban. Az frissítő pontokon a vizes poharak mind tele voltak, nem győztem kilocsolni a felét, ráadásul az összes szervezőnek pont az asztal előtt kellett ácsorognia. Egyet majdnem elsodortam. :)
Erősen kezdetem, szerettem volna hamar kikerülni a sűrűjéből. Nagyjából a huszadik méteren olyan ügyesen ugrott elém egy pasi, hogy majdnem mindketten az aszfalton végeztük. Sokan kezdtek erősen. :) A negyedik kilométernél előztem városunk focicsapatának sportolóit, akik váltóban próbálták teljesíteni a távot. Már sétáltak. A második körre, miután átrágtam magam a szembe forgalmon nagyon egyedül maradtam. Futottak előttem páran, de túl messze, mögöttem pedig senki. Mivel eddigre már tényleg jó meleg lett, nem bántam, hogy nincs miért tolnom. Minden itatóponton ittam egy korty vizet, és kb. ugyanennyit rálocsoltam a fejemre. Működött. A befutóm előtt még találkoztam pár fitnesz bébivel, akik épp akkor teljesítették az első körüket, aztán berobogtam a célba. Gyors interjú Barabás Évivel (valami műsorvezető valami csatornánál). Futottál már a múltkorin is? Igen. Szoktál futni? Igen. Sokan panaszkodnak az emelkedőkre, nehéz volt? Ezek nem emelkedők.
Mivel az 58:22-es időmmel kategória (ffi., 31-50) második lettem, így kaptam kézzel készült szép kerámia érmet, és oklevelet. Sőt, még a polgármesterrel is kezet foghattam.
A képekért köszönet Balázsnak és Bélának!
Amúgy figyelitek, hogy mindhárman a finisher pólóinkkal kívántunk pszichológiai csapást mérni versenytársainkra? :) A prímet egyértelműen egy UB egyéni teljesítő vitte...
