Nem vagyok se szakértő, se megszállott, de úgy gondolom, hogy annak aki sokat időzik a szabadban, kell hogy legyen legalább egy normálisabb kése. Nem azért, hogy megvédje magát a medvéktől, farkasoktól, az oroszoktól vagy egyenesen Soros Györgytől, hanem gyakorlatilag minden más feladatra. Például enni, sétabotot farigcsálni a gyerekeknek, tollasfát készíteni tűzrakáshoz, cöveket faragni a sátorhoz, stb., stb.

A választék hatalmas és az árképzés néha egészen meglepő. Vagy inkább megdöbbentő. Az én választásom egy olcsó, de mégis minőségi típusra esett, a svéd Morakniv által gyártott Bushcraft Black modellre. És az Orange-re. Igen, tudom, ez már kettő, és igen, van még kettő másik komolyabb is. Illetve még egy vacak, és pár bicska is, de azok nem számítanak. Na, ahogy mondtam, nem vagyok késbuzi.

A két kés egyetlen különbségtől eltekintve teljesen azonos: eltérő anyagból készült a pengéjük. A Black magas széntartalmú (és főként ezért nem rozsdamentes) acélból, míg a szemképráztatóan narancssárga testvére rozsdamentes változatból. A szénacélt könnyebb fenni és tovább marad éles, míg a rozsdamentes... nos, az nem rozsdásodik. A szénacél pengéjén látható egy nagyon vékony fekete bevonat, ami elvileg megvédi a nedvességtől, de idővel megkopik a fenéstől, használattól.

A penge mindkét esetben 109mm hosszú és 3.2mm vastagságú. Számomra ez pont ideális, hiszen már elég erős, hogy kényelmesen lehet vele farigcsálni, de még nem nagyon suta, ha mondjuk paradicsomot kell szeletelni egy laza kis piknikezés alkalmával.

A penge tüskéje nem ér végig a markolaton, kb. 20mm-rel a rövidebb nála. Számomra ez teljesen elfogadható, hiszen pont oda esik a kisujjam.

A késhát simára és élesre köszörült, így nagyon könnyű vele szikravetőt használni. Ez egyébként ritka dolog a Mora kései esetében, csuda sem tudja, miért...

Műanyag tok jár hozzá, amiben egy kicsit kotyog, de nem tud kiesni. Jó ötlet, hogy két akarsztót is kapunk: az egyiket könnyű rátűzni az övünkre (én ezt használom, mert lusta vagyok), a másikkal viszont lehetetlen elveszíteni. A tok alja lyukas, ki tud belőle folyni minden, ami nem oda való.

A markolat nagyon szuper! Jól tapad, kényelmes, erős. A pengét egy kemény, sűrű komozit mag veszi körül, erre öntötték(?) rá a külső, puhább, rugalmasabb anyagot. Hibátlan, tényleg. Sehol sem nyom.

Hogy melyik típus a jobb, az én nem szeretném eldönteni, de szerencsére nem is kell. A vicc az, hogy mindegyikből vehetnék kettőt, a cipőszeletelő késem árából. :)

Nem nagyon kell karbantartni. Talán a feketét illene néha szárazra törölni, és vékonyan beolajzni, de ennyi. És persze ha kimegy az éle, újra kell fenni. Szerencsére a skandináv élezést még egy olyan amatőr is, mint én, könnyedén meg tudja élezni. Remek eszköz erre a szintén svéd Fallkniven kétoldalas (gyémánt és kerámia) DC4 jelű köve. Kicsi, olcsó, zsebben elfér.

Nem jó persze mindenre a Mora Bushcraft. Nem lehet vele fát vágni és hasogatni, nem igazán ajánlanám ütőfázáshoz vagy ásáshoz, és semmi egyéb igazán kemény feladatra. Az ilyen feladatokra csak a nagyobb és vastagabb pengék alkalmasak, azok viszont már gyengébben teljesítenek a finomabb munkáknál. Számomra sokkal elfogadhatóbb az, ha az olyan sétákra, amikor mondjuk tüzet is tervezek rakni, magammal viszek még egy kicsi fejszét vagy fűrészt. Egy ilyen kéttagú szett jóval kényelmesebb, könnyebb, olcsóbb és hatékonyabb, mint egy kb. mindenre jó kés, ami viszont épp ezért szinte semmire sem használható igazán.

A fenti képen a japán Silky PocketBoy 170 összecsukható fűrész, és a finn Fiskars X5 mini fejsze látható. Mindkettő olcsó, kicsi és könnyű. Nincs olyan kés, amivel könnyedebben lehetne mondjuk egy combnyi farönköt szétkapni, mint ezek bármelyikével. Ha van rá igény, majd mesélek róluk legközelebb. :) Igen, ez egy kérdés volt.