Kicsit megkésve írom ezt az összefoglalót, ugyanis májusban nem történt semmi izgalmas. Nem indultam egyetlen versenyen sem, nem futottam semmilyen érdekes helyen, nem is utaztam sehová. Sőt, egy teljes hetet ki is hagytam. Szerencsém volt, pont a szélviharos időszakra jött össze a pihenő. Ja... És majdnem elcsapott egy vaksi autós.

A kihagyott hét miatt nem lett túl acélos ez a hónap, de ez nem nagy baj. Néha pihenni is kell.

Újra elkezdetm gyorsat futni. Keddenként hazafelé a Velencei-tó felé kerülök, ahol Gárdony környékén pattanok ki a kocsiból, és egy bemelegítő kilométer után villámgyors ötösbe kezdek. A terep sík és kb. egyenes, leszámítva a visszafordítót féltávon. A célom, hogy jövő tavaszig beérjek húsz perc alá. Jelenleg 20:46-nál járok. Fájdalmas 46 másodperc lesz ez, azt hiszem...

A fiammal eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a Vértes összes várát. Voltunk már a Vitány-várnál és a Gelencsér-várnál. Van még pár. Néha terepduatlonozunk is. Ő bringázik, én futok. A lépcsős szakaszokon persze én cipelem a kő nehéz bringáját. :) Egyébként meglehetősen ügyes, még csak egyszer perecelt.

Az utolsó hét végén elkisertem a fiam osztályát a négy napos, három éjszakás vértesi osztálykirándulásukra. Sátrakban aludtak. Két este is kint aludtam volna velük, ha az első nap egy kiscsaj nem esik rá a szuper túrasátramra, és töri/szakítja ketté az egészet. Életem legdrágább osztálykirándulása volt. Viszont kétszer is elvittem őket rövidke esti túrákra. Nem hagytam el egyet sem, tanárnéni meg is dicsért.