Hétfőn meló után elindultam a szokásos rövdke utamra Helsinkibe. Az út közel két és fél óráig tart, így már jó késő volt, mire leszálltunk. Ezúttal a belváros tőszomszédságában volt a szállásom, útközben a taxi elrobogott a Suunto székház mellett. Legközelebbi utamon meglátogatom őket. Mármint a gyártást. Komolyan. Helyi idő szerint már majdnem éjfél volt, mire ágyba kerültem.

Másnap munka, majd munka után egy rövidke futásra indultam. Helsinki belvárosa annyira össze-vissza, hogy egyszerűen képtelen voltam összerakni és megjegyezni egy normális útvonalat. Az utca nevek hossza sem segített. Mivel ez volt az első futásom a VérKör után, nem akartam se túl gyorsat, se túl sokat futni. Egyszerűen csak elindultam valamerre (mint kiderült, kb. észak felé).

Hamarosan szembe találtam magam a világ egyik legjópofább dolgával. Egy természetes sziklafalak között futó gyalagos/bringás úttal. Persze, hogy ki kellett próbálnom.

Elindultam arra, amerre a fenti kép is néz, de hamar vége lett. A végén kicsit kiszélesedett az út, és volt pár tereptárgy is. Egykosaras kosárpálya és egy ilyen felirat:

Fogalmam sincs, miért vannak alatta csíkok. Mindegy is... Megfordultam, és elfutottam a másik végéig, illetve kicsit azon túl is, a finn parlement épülete előtti parkig. Onnan vissza az előbbi végéig, aztán vissza a szállóba. Hét kilométer, alacsony pulzuson. Pont elég volt.

Gyors zuhany, aztán mentünk is vacsorázni. Összesen négyen voltunk magyarok, ami sokkal szórakoztatóbb, mint amikor egyedül utazom. Szóval kimentünk a kikötőbe, ahol a rutinosabb kollégák már ismertek egy kellemes helyet. Steakhouse, természetesen. Ettünk, én csak egy burgert és egy lapos almás pite szerű valamit. Fincsi volt minden, főleg a pite, de talán nem ért meg a dolog két és fél óra ücsörgést.

Szerdán ismét munka, este újabb étterem. Ezúttal egy finn mexikói étterem lánc (Amarillo) helyi intézményébe látogattunk, de én elfelejtettem fényképezőgépet vinni. Lefekvés előtt még felmentem a szálló tetejére, hogy legalább egy képem legyen az alattunk elterülő térről.

Reggel taxi, reptér. A reptéren megleptem magam egy kis aprósággal. Duty Free, érted...

Így legalább volt mit csinálnom a hazaúton, mivel persze sör az továbbra sincs a Finnair járatain.