Ne ess kétségbe, oké?! Nem maradtál le semmiről, nem került át a VTM tavaszról őszre. Csak egyszerűen szerettem volna még egy utolsó igazán hosszút futni idén, mielőtt túlságosan lerövidülnek a nappalok. A VTM 52km hosszú Ulra útvonala kézenfekvő választás volt, hiszen közel van (Szár kb. 12km Csákvártól közúton) és ismerős a terep. 

Az eredeti terv az volt, hogy a legutóbbi dán utam utáni szombaton vágok neki, de ez nem jött össze. Túl későn (vagy inkább túl korán) értem csak haza, nem tudtam volna kellően kipihenten indulni. Nem nagyon zavart a dolog, mivel a hétfőt úgyis megkaptam szabadnapnak a Dániában ledolgozott csütörtökért cserébe, így volt hová áttervezni.

A terv az volt, hogy okosan futok. Nem kapkodok, nem tolom túl az elejét. Úgy gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha az első harminc kilométert meg sem érezném. Az evésre is jobban oda szeretem volna figyelni, mint a VérKörön, vittem is magammal minden jót. Három gyümölcs szelet (az egyetlen ehető dolog, amit az Aldiban árulnak élelmiszer néven), két VitaTigris és két gél. Az időjárás előrejelzés alapján szinte biztos voltam benne, hogy felesleges, de azért csurig töltöttem a hátizsákom tartályát vízzel (1,5 liter).

Most első alkalommal használtam igazán élesben az új GoPro kamerámat, így a szokásos szöveges beszámoló helyett most egy dumálós következik. Sajnos a hang nem lett annyira jó, mint ahogy reméltem, de azért talán nagyjából lehet követni.

5:39:55 alatt értem körbe, aminek kimondhatatlanul örülök. Hét óra alatt terveztem lefutni, sosem hittem volna, hogy ilyen könnyedén megoldom ezt a kört. Nem is igazán siettem, igyekeztem tartani magam a tervhez, és könnyű, lassú tempóban haladtam. Ha nem volt értelme, akkor nem futottam. Ha láttam valami érdekeset, akkor megáltam megnézni, lefényképezni. Egész sok időt töltöttem például a Rockenbauer emlékfánál, amit most láttam először.

Meglepően sok emberrel találkoztam. Leginkább nagyszülők kirándultak az unokákkal, ami nem annyira meglepő, hiszen őszi szünet van. Sok volt a favágó is.

Az időjárás végig hűvös és ködös maradt, amiért nagyon hálás vagyok az égieknek. Rövidgatya, hosszú ujjú póló, rajta rövid ujjú póló felállásban mentem végig, ami tökéletesen passzolt a tempómhoz és a nagyjából 6-9°C hőmérséklethez. Volt egy csősál is a nyakamon, amit csak valahol Új-osztás környékén tettem el a hátizsákomba.

Nem ettem annyit mint szerettem volna. Továbbra sem kívánom a szilárd táplálékot futás közben, így a három gyümölcs szeletből csak egy fogyott el. A két VitaTigris és a két gél viszont jól jött, ezeket szépen sorban kiszivogattam. Vízből kicsit kevesebb mint egy litert ittam, ami érzésre elég volt, de talán nem ártott volna egy kicsit több. Alapvetően két kilométerenként szoktam két kortyot cumizni a hátizsákomból, de most ez néha elmaradt. Eszembe sem jutott. Nem tudom miért.

Jó volt végre visszaérni a szári sportcsarnokhoz, de még tudtam volna folytatni. Nem volt holtpont, nem volt fal. A pulzusom végig stabilan 140bpm környékén maradt. A legvégén is könnyedén futottam 5:30 alatti ezreket, nem esett szét a mozgásom, nem fájt semmim. Élveztem az egészet, különösen az esett jól, mikor rájöttem, hogy mennyivel gyorsabban haladok, mint ahogy terveztem.

Nem szoktam már magam a három évvel ezelőtti önmagamhoz hasonlítgatni - könnyű és olcsó győzelem lenne. Mégsem tudom nem megjegyezni, hogy az itt futott 6:35-ös bruttó tempó volt a legelső futásom átlaga is. Csak az 1200m hosszú volt, ez pedig 51600m.

Most pihenek, bütykölöm a bringám, és igyekszem kitalálni, hogy ez mitől ment ennyivel jobban, mint a Mátrabérc vagy a VérKör.