El sem hiszem, hogy vége. Még alig szoktam meg, hogy 2014-et kell írnom a dátumok elejére, már szokhatok is át a 2015-re. Borzasztó... Emlékszem, egyszer gyermekkoromban a Nagymamám azt mondta, hogy ha majd idősebb leszek, az évek úgy fognak peregni, mint korábban a napok. Jót nevettem akkor rajta, de most már kezdem érteni, hogy miről beszélt.
Bár tényleg nem tűnt túl hosszúnak, mégis meglehetősen ellentmondásosra sikerült ez az év. Pontosabban én eléggé ellentmondásosnak éltem meg. Egyfelől, és ez jó, átléptem a bűvős maratoni határt, és három ultra távot is teljesítettem. Mindezt anélkül, hogy akár egyetlen alkalommal is futottam volna maratont. Ez tavasszal még jó ötletnek tűnt, a mai eszemmel már egy kicsit talán óvatosabban haladnék. Bár semmilyen kitüntetett szerepe nincs a 42 kilométernek, talán egy kicsit korai volt az áprilisi Mátrabérc. Őszre lettem csak úgy-ahogy kész az ekkora távokra.
Úgy gondolom, hogy távok dolgában jól teljesítettem. Lefutottam a tervezett 3300 kilométert, teljesítettem a kinézett távokat és versenyeket, több alkalommal is egészen elöl végeztem. És ami talán ennél is fontosabb, sőt, valószínűleg a legfontosabb, élveztem az egészt. Minden futásomat, minden kilométert.
Bringázásokkal együtt
Ennek ellenére úgy érzem, hogy megtorpant a fejlődésem. Természetes persze, hogy nem lehet úgy gyorsulni, ahogyan az az első egy-két évben történt, de mégis... Ha a tempómra gondolok, hiányérzetem támad. Bár továbbra is úgy gondolom, hogy a hosszabb távok és nem a gyors rövidek érdekelnek, valahogy egyre jobban vágyom arra is, hogy gyors legyek. Talán már most is gyorsabb vagyok, mint egy átlag kocogó, de én nem is érzem magam átlag kocogónak, nem hozzájuk szeretném hasonlítgatni magam.
Az első lépés a gyorsulás felé az lesz, hogy erre a boldog új évre lesz pár tempó célom is, amikre igyekszem majd legjobb tudásom és erőm szerint felkészülni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Kütyü fronton is zajlottak az események. Volt "szerencsém" az idei év mindkét terepfutó csúcsmodeljét használni. Röviden: a GARMIN-ban szar a hardver, a SUUNTO-nál pedig megbízhatatlan az on-line szolgáltatás. Számomra az utóbbi tűnik a jobb kompromisszumnak, de attól még az marad ami: kompromisszum.
A HRM jeladókkal is meggyűlt a bajom. Volt ami véresre dörzsölt, volt ami simán csak nem működött. Pedig még a Mio Link-et is kipróbáltam. Jelenleg a fenti kép jobb oldalán látható Polar H6-ot nyúzom. Működik, de kb. havonta lemerül benne az elem. Újra csak: kompromisszum.
2014-ben újra felfedeztem magamnak a fényképezést. A kicsi Ricoh GR kamerám szinte minden izgalmasabb útvonalon nálam van, meglehetősen sokat kattingattam vele idén városokban és ösvényeken egyaránt. Élvezem, hogy kicsi és könnyű, de a nagyméretű szenzora miatt mégis remek képminőségre képes. Tökéletes futó fényképezőgép. :) Bár főként családi felhasználásra, de vettem egy GoPro kamerát is. Néha-néha ezt is használom, bár a videók feldolgozása nem az erősségem, ezt be kell látnom.
Lazán, de talán ide tartozik, hogy végleg lelőttem a www.miklosrabi.com címen működő fotós blogomat. Rég nem írtam már rá semmit, és nem is igen áll szándékomban újra kezdeni. Bár továbbra is szeretek fényképezni, és szeretem a szép képeket, de ez az egész terület annyira eltolódott a technika és a giccs irányába (egy gyönyörű HDR panorámát, valaki?), hogy az engem már taszít. Ezzel együtt megszűnt a korábbi admin@miklosrabi.com e-mail címem is.
Itt az új év, már két napja elkezdődött. Nincsenek fogadalmaim. Fogadkoztam már eleget ahhoz, hogy tudjam, úgysem tartanám be őket. Természetesen azért van néhány ködös célom, majd hamarosan szavakba is öntöm őket. Addig is egy dolog biztos, én továbbra is itt futok:
Boldog Új Évet mindenkinek! :)
