Két dolog volt, amit kissrác koromban nagyon szerettem volna valahogy megszerezni Nagyapámtól. Az egyik egy csúnya zöld sapka volt, telis teli azokkal a kitűzőkkel, amiket a teljesített teljesítménytúráiért kapott. A másik pedig egy furi kis műszer, aminek görgőjét végigvezetve egy térkép egyik jelzett ösvényén, a léptéknek megfelelő skáláról leolvasható volt a megtett táv. Így lehetett anno távolságot mérni turistatérképeken.

Valójában volt egy harmadik dolog is: a riasztópisztoly lövedékei. Ebből egy óvatlan pillanatban el is csentem egyet, amit aztán a haverokkal szétdurrantottunk két kő között. Bazi nagyot szólt, nekem pedig maradandó halláskárosodást okozott a bal fülemen. Ezért lettem E kategóriás, megúszva ezzel a világ legértelmetlenebb fél évét. De ez egy másik történet...

Ma viszont már más időket élünk. Bár azt a sapkát még mindig nagyon szeretném, túraútvonalat már tervezhetek egyszerűbben is. És erre csak most jöttem rá.

A GARMIN BaseCamp alkalmazással (ingyenes) és a turistautak.hu térképével (ingyenes) pár perc alatt akkora és olyan kört rajzolhatunk, amilyet és amekkorát csak szeretnénk. Én egy 30km hosszút szerettem volna. Íme a mű:

Persze az útvonalat többször módosítgattam, de a végére annyira jól sikerült, hogy kereken 30,00km hosszú lett a térkép alapján:

Elkerülendő, hogy a túra GPS készülékem újratervezze az egészet, és egy esetleg optimálisabbnak gondolt útvonallal lerövidítse a távot, az útvonalat un. nyomvonallá alakítottam. Ezzel már nem tud mást kezdeni a GPS, mint megjeleníteni, függetlenül attól, hogy alatta hogy és merre fut egy jelzett út, vagy hogy milyenek a készülék útvonaltervezési beállításai. Ezt a nyomvonalat töltötem fel a GARMIN Oregon 450 kütyümre.

Szép és változatos útvonalat sikerült rajzolnom magamnak, jó kis terepfutás kerekedett belőle. Külön öröm, hogy még a meredekebb részek is futhatók voltak, sehol nem kellett sétára váltanom.

Egyedi sárga jelzés Csákvár után

Láttam három szarvast (egy tehenet két borjával) és két veszekedő mókust. Azt hiszem most hallottam először a mókusok hangját. Cincognak!

Magyarországon minden kopasz hegycsúcsra kell rakni egy keresztet! (Gánt)

Egész jó időt futottam. Fél órával jobbat, mint a Vadrózsa teljesítménytúrán, pedig az egy kilométerrel rövidebb volt. Mondjuk abban 300m-rel több a szint, és az ellenőrzőpontokon is meg kell állni.

Mivel egy kanyart elnéztem, így a végén fél kilométerrel több lett a táv, de hát ez benne van a pakliban.

Külön érdekes, hogy az órám által rögzített és a BaseCamp által számított szinttérkép egészen hasonlóra sikerült.

GARMIN BaseCamp (térkép alapján számított)

GARMIN Connect (barometrikusan rögzített)

Béna dolog a kezemben (vagy az ismert részeken a hátizskom oldalzsebében) lévő GPS készülékkel futni. Igazán kitalálhatna valaki egy olyan outdoor sportórát, ami képes normális térképeket fogadni, kellően nagy a kijelzője, és lehet csuklón is hordani. Addig is, marad ez a kettősség. Oregonnal tájékozódok, Forerunnerrel rögzítek és mérek.

30,50km - 670m+ - 3:07:12 - 6:08 - 141bpm

Nagyon bejött ez az útvonalrajzolgatósdi! Már össze is tákoltam egy szép útvonalat a Balaton-felvidékre, Badacsonyból indulva. Bujdosók lépcsője felfelé! :)

Értem én, hogy szükséges a vadászat, mivel az őshonos ragadozókat már mind levadásztuk, így most tovább kell lődözni az állatokat, hogy a természet kényes egyensúlya megmaradjon. Értem. És el is fogadom. De ettől függetlenül gyűlölöm azt, ahogy csinálják. Különösen annak fényében, hogy mekkora pátoszt szoktak köré hazudni. Pedig a vadászat szabályai egyszerűek:

1. Vágj ki egy csomó fát, és az ösvényeket szélesítsd autópályává! Így nem kell akár több kilométert gyalogolnod a szeretett természetben.
2. Készíts minél összkomfortosabb magaslest! Párnázott pad, sörtartó, pornó újság alap.
3. Ha nincs pénzed vagy kedved magaslest készíteni, szegelj fel egy vas széket egy élő fára!
4. Ha vas székre sincs pénzed, vágj ki egy kisebb élő fát, és szegeld fel azt!
5. Vágj ki még több fát, hogy tiszta rálátásod legyen egy maximum 10m-re lévő pontig!
6. Szoktasd oda a vadakat kajával! Ne félj, nem kell cipekedni, lásd 1. pont.
7. Ölj minél többet! Ha a terítéked kisebb, mint a lépésszámod, szégyeld magad, de nagyon!
8. A dög értéktelen alkatrészeit simán hagyd ott, ahol lepuffantottad! Külön bónusz, ha jelzett ösvényen hagyod, hogy a kisgyerekek is megcsodálhassák, milyen szép is egy levágott szarvas alsólábszár.
9. Mesélj mindenkinek arról, hogy mennyire gyönyörű a természetben tölteni ennyi időt, és hogy a vadászat lényege pont hogy a természet szeretetéből fakad.

Kicsit aggaszt ez a rajtszám:

Gondoltam, érdekes lenne összehasonlítani a tavaszi és a mostani Velencei-tó körömet. Az útvonal majdnem azonos, bár tavasszal Pákozdon bementünk valami kisebb utcába a főútról, ami most elmaradt, így 300m-rel rövidebb lett a pálya. Most kicsit melegebb volt, de mindkét alkalommal viszonylag tiszta, szélcsendes időben futottunk.

Nézzük először az átlagokat, fordított időrendi sorrendben:

28,00km - 2:20:08 - 5:00 - 156bpm - 182spm

28,31km - 2:36:27 - 5:32 - 153bpm - 170spm

Ez így tök jól néz ki! Kevesebb mint fél év alatt több mint fél percet gyorsulni ezrenként jó dolog. Örülök is neki nagyon. A magasabb tempón felül érdemi változást csak a percenként lépésszámom mutat. Az átlagos érték 12-vel nőtt, elérve az optimálisnak tartott szintet. 

Más cipő volt a lábamon, és ez nagyban összefügg a lépésszámmal. Tavasszal az agyon csillapított, szuper puha, 11mm sarokemelésű Nike LunarGlide 4+-ban toltam, most pedig a sokkal keményebb, 0mm-es emelésű Saucony Virrata cipőmben, ami az új kedvencem aszfaltra és vegyes terepre. Tavasszal már a felénél fájtak az izületeim (főleg a térdeim), most nem. Tavasszal sarokra érkezve futottam, most a lábfejem elülső részével értem földet. Több mint húsz hete, a New Balance MT10V2 megvásárlásával, elkezdtem átállni a természetes futási stílusra, a lépésszám növekedését és a fájdalmak elmaradását ennek tudom be.

Érdemes még megnézni, hogy mi a helyzet ezrenkénti bontásban. Ezt Excel-ben csináltam, mivel a Garmin Connect-ből sehogy sem tudtam ilyen szép és egyszerű grafikonokat előcsalni. A kék a tavaszi, a piros az őszi (újabb) futásom, és a tavaszi utolsó 300m-ét kihagytam.

Az azonos terepviszonyok miatt persze a görbék hasonlítanak, de három érdekes különbség mégis kiolvasható belőlük. Ezek szerintem a következők:

1. Gyorsabb voltam mindegyik kilométeren, és kevésbé lassultam. Szomorú, hogy ha valahogy kiveszem belőle az emelkedők hatását, a lassulásom még így is több, mint amire számítottam. Persze volt az a kis malőröm a kőlappal, és a vége felé egyszer meg is álltam kulacsot tölteni, de akkor is... Stabilabban ment, mint tavasszal, de még mindig nem elég stabilan. 
2. Nem éreztem, hogy keményebben tolnám mint tavasszal, sőt, az eleje kimondottan kényelmes volt. Ennek ellenére a pulzusom szinte végig felette volt a fél évvel korábbi értékeknek, ami szintén érdekes változás. Bár a különbség nem jelentős (eleinte, de nem akarom ellőni a harmadik pontomat), mégis stabilan jelen van. A magasabb pulzus ellenére sem éreztem magam kellemetlenebbül, és másnapra sem lett izomlázam, sőt, már aznap délutánra kipihentem magam és elmentem kirándulni a családdal. Ez számomra azt jelenti, hogy a kis intenzitású edzéseimnek hála elkezdett emelkedni a laktát küszöböm, megnövelve ezzel a hosszú futásoknál kihasználható szívritmus tartományt. Hurrá!
3. Talán a legnagyobb különbség a két szívritmus görbe eltérő alakja. Szégyen gyalázat, de tavasszal valahol 18km környékén felcsattantam a maratoni falon. A vérem vélhetően megtelt tejsavval, a lábaim elnehezedtek és lelassultak, a pulzusom leesett. Tipikus. Most ez elmaradt, sőt, még 160bpm-es átlagnál is képes voltam egy enyhe iramváltásra a végén. Talán ez mutatja a legtisztábban, hogy mindössze hat hónap alatt érezhetően erősebb lettem az aerob tartományomban, sokat javulhatott az energiagazdálkodásom hatékonysága.

Összességében a fentiekből a következő tanulságokat tudom levonni:

1. Jó az irány, és az alacsony pulzusos edzés látványosan fejleszt. Hurrá!
2. Másrészt viszont, még bőven van hová fejlődni. Az is igaz, hogy talán túlzó volt a kezdeti sebességem. Pár hete futottam egy kényelmes 30k-t. Ott és akkor szépen tudtam tartani az 5:15-ös tempót, lehet hogy túl merész vállalás volt most megcélozni egy 5:00 alatti eredményt. Végül majdnem meglett, de ennél hosszabb távokra ez a tempó még sok, ez nyilvánvaló. Ami különösen rossz jel a korábbi 14k-s eredményem tükrében. Ha 4:35-ös tempóval tudok futni 14 kilométert, akkor 28-at is simán kellett volna hoznom valahol 4:45 környékén. Már amennyiben teljesen rendben lenne az aerob erőnlétem, de még nincs.
3. Ugyanakkor talán reménykedhetek egy négy órán belüli maratoni távban, tavasszal. Ehhez 5:41-es átlag kellene, ami most kényelmesen elérhetőek tűnik. (Bár ezt nem annyire ebből a futásomból, mint inkább a korábban említett stabil harmincasból kiindulva merem remélni.)

Szóval hogyan tovább? Hát kb. ugyan úgy, mint eddig. Heti 70km körüli össz. táv, heti egy hosszú, néha egy gyors rövid, de alapvetően 140bpm környékén maradni. És persze észben tartani a legfontosabbat: a tempó eredmény, nem cél.

Rövidebb távokra, ahová se telefont, se kaját nem viszek, nem kell a hátizsák. Inni viszont kell, főleg ha meleg van, és sok a napsütésnek kitett rész a tervezett nyomvonalon. Ilyenkor jön jól egy kulacs.

Az UltrAspire Isometric kulacsa kimondottan futóbolondoknak készült, az elébb tárgyalt feladatra. Két méretben készül. Van 480ml-es és egy fele akkora. Nekem a nagyobbik van, ez látható a képeken.

A balfelén látszik a fényvisszaverő csík

Nincs túlvariálva a cucc, de ez így van rendjén. Egy sima, áttetsző, döntött fejes kulacsra ráhúztak némi technikai anyagot, és a hátrafelé mutató oldalára egy fényvisszaverő csíkot. Ennyi az egész. Létezik olyan verzió is, amin van egy kis zseb. Gélnek, telefonnak, kocsikulcsnak. Ez nem ilyen.

A pánt

A kézfejre illeszkedő pánt hálós, puha, izzadságot elvezető anyagból készült. Egyáltalán nem kezdte ki a bőröm.

Szívás innen

A fenti képen látható kis piros szívóka negyed fordulatos elfordításával lehet hozzáférni a kulacs tartalmához. Az így keletkező lyuk jó nagy, így egy pillanat alatt bekaphatjuk azt a kb. egy korty vizet, amennyit egyszerre futás közben inni érdemes.

Ennyi vízzel simán elmegyek harminc kilométert is, ha nincs túl meleg. Ennél nagyobb távokra, sok egyéb okból is kifolyólag, jobb a hátizsák.

Kissé furi fél kilóval a kezemben futni, de meg lehet szokni. Én nagyjából két kilométerenként váltok kezet, és ez így még semmi kellemetlenséget (értsd: izomláz vagy görcs a kezemben) nem okozott, két óra feletti futásoknál sem. Az egyetlen idegesítő tulajdonsága, hogy szemben a helyesen feltöltött tevepúppal, ebben lötyög és csobog a víz.