Igen. Úgy gondolom, hogy a tudatos futásnak a pulzusmérés része kell hogy legyen. Bár ez a funkció sokkal kevésbé látványos, mint mondjuk a GPS alapú útvonal rögzítés, mégis ezt gondolom egy sportóra legfontosabb feladatának. Minden más másodlagos, és csak a pénztárcádtól függ.

GARMIN Forerunner 910xt, Nike+ Sportwatch, Nike+ Sportband

Sajnos rám is igaz, hogy valahol legbelül a megtett távot (napi, heti, havi) és a tempót érzem igazán fontos mérőszámnak, de ez hülyeség. Különösen az, ha csak egy edzésről van szó. A tudatos felem persze tudja, hogy ezek csak eredményei a megfelelő pulzustartományban végzett kitartó edzésnek, és nem céljai. Könnyű velük mérni, hogy épp hogy állok, de egy átlagos esti edzőkörön teljesen felesleges velük foglalkozni.

Szóval, az én meglátásom szerint, ha hatékonyan és biztonságosan akarsz edzeni, akkor a pulzusmérés elengedhetetlen.

Miután az első pillanattól kezdve élveztem a minimalista terepcipőmet, elkezdtem valami hasonlót keresni aszfaltra is. A New Balance Minimus sorozat nagyon drága, így igyekeztem máshol is nézelődni. Majdnem egy hónapba telt, mire ráakadtam egy ígéretes típusra: a Saucony Grid Type A5-re. A katalógus szerint ez egy versenyzésre kitalált cipő, gyors és könnyű, nagyon lapos talppal, mindössze 4mm sarokemeléssel és Grid tompítással a sarkokban.

Kicsit aggódtam, mivel a versenyzésre tervezett cuccok nem igazán a tartósságukról híresek. Féltem, hogy majd hamar szétverem, és pár kilométer után mehet is a kukába. Szerencsére egyáltalán nem így történt, de még ne szaladjunk ennyire előre!

Imádom ezt a színt!

A cipő tényleg nagyon könnyű, csupán 160g (katalógus adat, férfi, 9-es). Azonos méretben könnyebb, mint az aszfatltra szánt NB Minimus MR10 vagy a Nike Free Hyperfeel. Egészen hihetetlen érzés volt először kézbe venni! Olyan, mint ha nem is lenne benne semmi anyag, csupán a levegőt markolnám.

Külső talp: A talp elülső részét apró piros háromszögekből kirakott gumi borítja. Mikor ezt először megláttam, biztosra vettem, hogy a háromszögek pillanatok alatt elkopnak majd... Meglepő módon semmi kopás nem látszik rajtuk, pedig már 400km-t poroszkáltam bennük.

A sarokrészre keményebb, de minta nélküli fekete gumi került, ami jól jön, ha a rossz beidegződésemnek "hála" néha-néha sarokra érkezve futom a lejtős szakaszokat. Ez a fekete anyag egy kicsit könnyebben kopik mint az piros cucc elöl, bár a helyzet szerencsére egyáltalán nem vészes.

Jól tapad aszfalton és macskakövön, de már a porosabb szakaszokon is vigyázni kell az élesebb kanyarokkal. Kavicsos részeken, földúton, nagyon bizonytalan, könnyen megcsúszik.

Meglepően hangos, a jelenlegi leghangosabb cipőm.

GET SOME! He-he-he!

Ahogyan a képeken is látszik, nem az egész talpat fedi be kopásálló gumi. A fehér cucc a csillapításért felelős hab, amelyen érdekes kis lyukacskák sorakoznak. A lyukak célja a nedvesség elvezetése a külvilágba, de én csak az ellenkezőjéről tudok beszámolni. A legkisebb pocsolyát is kerülnöm kell, mivel a víz azonnal bejut a talpamhoz! Ez a kisebbik gond, mivel aszfalton a pocsolyák többnyire könnyen kerülgethetőek. Nagyobb baj, hogy a lyukak kavics mágnesként működnek. A nagyon vékony talp miatt ezeket a kavicsokat néha érezni is lehet futás közben, ami nem jó dolog.

Kavics

Csillapítás: Minimális hab a középtalpban és egy könnyített Grid betét a sarok alatt. Csillapít persze, de nem sokat. Az út minden egyenetlenségét, minden kavicsot érezni, de nem zavaró módon. A cípő talpában annyira kevéske anyag van, hogy mindenképp az izmainknak és a szallagjainknak kell a földetéréskor ébredő erőt elnyelniük. Ha eddig ezt a cipőd talpára bíztad, akkor csak óvatosan! A Grid saroknak és a 4mm-es emelésnek köszönhetően lehet benne enyhén sarkazva is futni, de hosszabb távokra így azért nem igazán ajánlanám. Velem is pont ez a gond. Ha elbambulok, akkor hajlamos vagyok a lejtőkön visszaállni a régi formámra, és sarokra érkezve lassítani magam lefelé. A Grid betét miatt nincs azonnali fájdalom, így nem zökkenek ki a bambulásból, csak amikor már a térdemben kezdem érezni, hogy megint a passzív részeim nyelik el a lépéseim erejét. Szerintem egyszerűbb, hasznosabb (és bizonyára olcsóbb is) lett volna ezt a betétet kihagyni a sarokrészből, úgy sokkal direktebb lenne a visszacsatolás.

Van persze megoldás! Nem szabad bambulni, a táv végéig a helyes formára kell koncentrálni. Nekem ez alapvetően magas pulzuson, nagy tempónál megy, így ebben a cipőben csak a gyors futásaimat intézem. Ez mostanában olyan 4:30-as tempót jelent, ahol már nagyon szépen működik együtt a cipő és a lábam. Lassú lötyögésre viszont nem szivesen venném fel, főleg nem, ha vannak az útvonalon lejtők is.

Felsőrész: Nagyon retró! Vékony, igazi klasszikus sportcipős megjelenéssel. Nekem nagyon tetszik ez a szín és ez a forma! Amikor ezt megemlítettem az eladónak a sportboltban, nagyon meg volt lepve. Azt mondta, neki még soha senki nem mondta egyetlen Saucony cipőre sem, hogy az szép.

A felsőrész gyakorlatilag egy vékony háló, ami a nagyobb tartást igénylő részeknél egy un. Flexfilm bevonatot kapott. A nyelv oldala gumirozott hálóval kapcsolódik a talphoz(!), így teljesen körülöleli a lábfejet. Kicsit igazgatni kell felvételkor, mert hajlamos begyűrődni, de egyébként nagyon kénylmes, ötletes ez megolás. A sarok puha és rugalmas, semmi megtámasztást nem ad.

Szerintem az én jelenlegi gyors tempóm az, amitől felfelé ez a cipő már működik. Ha ennél lényegesen lassabban futsz és/vagy sarokkal érsz földet, akkor ez nem a te cipőd! Szép, szuper könnyű, kényelmes és nem is drága (ha jól emlékszem, akkor épp három pár jön ki egy pár Hyperfeel árából), de a térdeidből viszont csak egy pár van, nem árt rájuk vigyázni. Csak akkor engedj a csábításnak, ha tudod, hogy mit csinálsz! Ha viszont tudod, akkor remek cipő minden olyan helyzetre, ha jó gyorsan akarsz szaladni.

Heti egy alkalommal használom, a leghosszabb távom 25km volt benne.

A keddi terepfutásom egészen jól alakult. A vasárnapi 30k-s táv rövidített változatát futottam, benne egy még ismeretlen ösvénnyel. Nagy élmény volt, mivel ez a kb. 2000m hosszú rész enyhén bár, de folyamatosan lejtett, szűk volt és kanyargós, tele sziklákkal és kidőlt fákkal. Pont, ahogy szeretem. :)

Némi kellemetlenséget jelentett, hogy mind a két talpamon, a lábpárnáim alatt, valami nyomott. Olyasmi érzés volt, mint amikor kavics szorul az országúti cipőm talpába. Mivel a Minimusban voltam, így ezt a lehetőséget gyorsan el is vettem, és igyekeztem nem foglalkozni az egésszel. Laza talajon nem is volt gond, alig éreztem, de aszfalton jól kivehetően nyomott. El nem tudtam képzelni, hogy mi a fene lehet az.

Aztán mikor hazaérve felfedeztem, hogy mi bizergálta a lábam tizennyolc kilométeren keresztül, nagyon elszomorodtam.

A cipő talpát, súlycsökkentés okán, nem fedi teljes egészében a kopásálló, kék VIBRAM, csupán elszórt hatszögekként van jelen a sárga, EVA habra hajazó rétegen. A hab puha, a VIBRAM kemény és ellenálló. Úgy tűnik, hogy a hatszögek valahogy elkezdtek belenyomódni a puha habba, kis dombocskákat képezve a cipőm belsejében, a talpam alá. Értelemszerűen ott, ahol a legnagyobb a terhelés: a lábfejem elülső részén, ahová természetes futási stílusban érkezni szokás. Ezek a dombocskák kezdtek el zavarni, és küldték nyugdíjba a kedvenc lábbelim, mindössze 362km után.

Szégyen, mivel ez tervezési hiba. Nagyobb, vagy akár összefüggő VIBRAM réteget kellett volna használnia a New Balance-nak, elkerülendő ezt a fajta benyomódást. Szomorú vagyok, mivel az MT10V2 volt a legkényelmesebb, legdinamikusabb és legszebb futócipőm.

Remélem a hétvégéig megérkezik az utódja.

Nyár. Tatai Öreg-tó.

Van az erdős részen egy kék közkút, a két sorompó között. Ha már voltál arra, tudod, miről beszélek. Épp a negyedik körömben voltam, és már úgy vártam a vizet, mint a messiást, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. Egy fehér furgon parkolt szorosan a kút mellett.

Közelebb érve láttam, hogy a kocsi oldalsó ajtaja kihúzva, és a raktérben lévő négy kb. 120 literes műanyag hordókba egy tömlőn keresztül ömlik a köz vize. A kút karját egy tokmánykulccsal peckelték ki, hogy ne kelljen már órákon át kézzel nyomni, hisz' az milyen fárasztó már!

Pont ekkor volt ügy a médiában az ózdi vízelzárás: Mer' a cigányok lopnak, úgy kell nekik!

Hát, nem tudom Ózdon mi a helyzet, de ez itt egy negyvenes, hófehér, magyar pár volt.

Kicsit meglepődtek, mikor izzadt fejjel, átázott ruhával odaestem a kúthoz. Valami tőlem szokatlan lazasággal kikaptam a tokmánykulcsot a csap és a karja közül, és belepottyantottam a sárba. Kirántottam a tömlőt, és elkezdtem inni. Mikor végeztem és csöpögő fejjel rájuk néztem, láttam, hogy még mindig engem bámulnak. Még mindig rohadtul meg vannak lepődve.

Rájuk néztem, majd a lábamnál heverő kulcsra, aztán a legkárörvendőbb mosolyommal az arcomon csak annyit mondtam: Bocs! Majd a tokmánykulcsukat a sárba tiporva tovakocogtam.

Érdekes és élményekben gazdag hónapot zártam. Egy rövid céges út során háromszor is futottam Dániában, lefutottam életem első teljesítménytúráját, indultam a Tatai tó-futás 14k-s távján, és ott voltam a Pók Janó szervezte tókerülésen. Ráadásul elindítottam ezt a blogot is. :)

Talán ez az első olyan hónapom, amikor folyamatosan tudtam tartani a saját magam által kifundált edzéstervet. Az egyetlen kivétel egy dupla pihenőnap, de ennek most nem a lustaságom volt az oka. Úgy gondoltam, hogy a tatai futás előtt jót tenne egy kis extra pihenő a ketyegőmnek, mivel olyan tempót szerettem volna futni, amit ilyen távon nem nagyon szoktam. Így utólag ez jó ötletnek bizonyult, mivel saját magamat is meglepve 4:35-ös átlaggal, a 111 indulóból a 23. helyen értem célba.

Az időjárás is szerencsésen alakult. Bár volt úgy, hogy bőrig áztam, de alapvetően egész hónapban kellemes futóidő volt. Főként ennek tudom be, hogy elkezdtek észrevehetően gyorsulni az edző köreim. Teljesen megszokottá vált, hogy a 14,5km-es országúti körömön 140bpm alatti pulzussal 5:10-nél gyorsabb átlagot futok. Újdonság továbbá, hogy a gyors, rövid köreimben, megjelentek a 4:00 alatti ezrek. Lejtős szakaszokon persze, de akkor is...

Sajnos nem volt lehetőségem úszni, és csupán egy rövidet bringáztam a fiammal.