A poszt tárgya egy minimalista szemléletben készített futócipő, terepre. Ha idáig csak hagyományos futócipőben futottál, akkor az NB MT10V2 használata nagy odafigyelést, óvatosságot, és sok-sok gyakorlást igényel. Ellenkező esetben, jó eséllyel, fájni fog. Mindened. Nagyon. Én szóltam...

Az MT10V2 leginkább úgy néz ki, mint ha egy szobapapucs és egy strandcipő nászából született volna. Lapos és vékony talp, könnyű és puha felsőrész. Semmi futócipős nincs a megjelenésében - túl lapos, túl széles. De pont ez benne a jó. :)

Külső talp: A talp mintázata érdekes, hatszög alakú foltokból áll, a jellemző talajfogási pontokon VIBRAM gumiból. Nagyon-nagyon ellenálló, több száz kilométer után sem látszik rajta a kopás. A puha részeken igen, hiszen néha oda is be tud jutni némi kő/fa/virág, de ezt nem érzem túl nagy bajnak. A talp jól tapad száraz felületeken, legyen az egy poros út, szikla, vagy épp egy kidőlt fa törzse. Nedvesen viszont csúszik. A nedves avar a halála, a talp mintázata nem elég agresszív az ilyen kihívásokhoz.

Csillapítás: Eltérőn a szuper puritán mezítlábas cipőktől, az MT10V2 talpa tartalmaz némi csillapítást és 4mm sarokemelést. Szépen elnyeli a terep kisebb egyenetlenséget, tompítja az élesebb köveket. Persze ez nem egy LunarGlide, figyelned kell, hogy hová lépsz. Ha kemény talajon, mondjuk aszfalton, vagy aszfat keménységű döngölt földúton rálépsz egy magányosan álldogáló, jókora, hegyes kődarabra, az azért tud fájni. Ha sarokkal csapódsz be, az is. Amíg viszont főként a lábfejed elülső- vagy középső részén landolsz (vagy akár teli talppal), addig minden oké.

Felsőrész: A felsőrész hálós kialakítású, por és kavics nem nagyon tud bejutni. A nyelv viszonylag hosszan hozzá van varrva a felsőrész többi részéhez, gondolom ez is az idegen anyag bejutását hivatott megakadályozni. A cipőt gyakorlatilag ként pánt tartja a helyén. Az egyik a fűzők előtt fut, a másik a sarokrészt öleli körbe. Ha ez a két pánt túl szűk, akkor egyszerűen nem tudod felvenni a cipőt, ha pedig túl tág, akkor könnyen kifordulhat alólad a cipőtalp, ha nagy az oldallejtése az ösvénynek. Rám szerencsére pont illik. A felsőrész többi része teljesen puha, minden irányba könnyedén mozoghat benne a lábfej, semmilyen megtámasztást nem ad.

Mivel nincs belső varrás, így akár zokni nélkül is horhatod. Én viszont többnyire, főként higiéniai okokből kifolyólag, zokniban futok benne. Apropó higiénia! Simán mosható mosogépben, kímélő programon.

A poszt írása közben egyetlen imádkozósáska sem vesztette életét

Terepen: Nagyszerű érzés úgy futni, hogy érzem a talajt a lábam alatt! Tényleg olyan, mintha mezítláb lennék, de azért mégis védve a legkomiszabb dolgoktól. Úgy mozoghatok benne, ahogy akarok, a talp mégis a helyén marad.

Ha száraz az idő, akkor szépen elbodogul bármilyen terepen, akár könnyebb sziklafalakon is felmászhatok, jól megtapad mindenen. A természetes futóstílus egyik fő eleme a súlypont alatti talajfogás, ami nagyon gyors reakcióidőt eredményez, ha esetleg a talaj elindulna valamerre a lábad alól. Épp ezért nincs szükség egy ilyen cipő talpán a brutálisan agresszív mintázatra, de talán egy kicsivel több jó lenne. Vagy egy eső/sár verzió, olyasmi mintával, mint ami a Salomon SpeedCross talpán van.

Itt futok!

Huszonnyolc kilométer feletti az eddigi leghosszabb táv, amit ebben a párban futottam, és soha semmi gondom nem volt vele, sőt, a korábban itt-ott felbukkanó fájdalmaim is elmúltak. Kényelmesen lehet benne sétálni vagy túrázni is, és autóban sem szoktam átváltani valami másra. Hetente általában kétszer futok az MT10V2-ben.

Nem tökéletes persze. Lehetne rövidebb a fűzője, agresszívabb a talpa, és 0mm-es a sarokemelése. Lehetne egy kicsit több gumi az orránál, és lehetnének kicsit rugalmasabbak a pántok. És persze lehetne olcsóbb. Ennek ellenére nekem nagyon bevált, és ha majd egyszer elkopik, biztosan egy hasonlóra cserélem le.

A fekete futópóló dögös! A fekete futópóló slankít! A fekete futópólóban úgy nézel ki, mint egy nindzsa!

A fekete futópólóban meghalsz.

Ha országúton futsz, főleg ha lakott területen kívül, akkor komoly eséllyel találkozol autókkal. Természetesen az út menetirány szerinti bal oldalán haladsz, így az életed nem csupán az autósok kezében van, de azért jobb félni, mint megijedni. Egy unalmas mellékúton, kilométerekre a legközelebbi településtől, igen könnyű kicsit elbambulni. Futónak és sofőrnek egyaránt. Ilyen szituban tanácsos minél jobban különbözni az aszfalttól.

Ha az erdőben futsz, akkor jobb ha tudod, hogy egy átlagos, félrészeg vadász belelő mindenbe, ami mozog. Legyen az akár a haverja a szomszédos magaslesről, akár egy szarvas, akár te, amint épp nindzsának öltözve osonsz a susnyásban. Bár a vadászatnak is megvannak a maga szabályai, de a gyakori (és gyakran halálos) vadászbalesetek azt mutatják, hogy többen érzik úgy, hogy ezek felesleges szabályok.

Külön bónusz, ha napsütésben futsz feketében. 

Este meg... nos, akkor teljesen mindegy, hogy hol vagy, ha feketében vagy.

Vége a jó világnak!

Ma először az idei őszben, fejlámpával futottam. Fejlámpával kellett futnom, mivel tök sötét volt, pedig csak háromnegyed nyolcat mutatott az óra, mikor elindultam. Nem örültem neki, hogy elő kellett kotornom a lámpást... Öröm az ürömben, hogy legalább az elemben volt még némi kakaó, mert tartalék AAA az tuti nem lett volna itthon.

Eredetileg valami rövid (kb.10k) lassút kellett volna futnom, valahol 140bpm alatt, viszont sötétben nem igen volt hozzá kedvem. Így helyette inkább (egy rövid bemelegítés után, természetesen), elkezdtem futni mint a barom.

6,54km - 76m+ - 0:28:59 - 4:26 - 158bpm

Mérnök vagyok és férfi, tehát amint elkezdtem futni, azonnal megvettem az összes szükséges bigyót. Már a legelső futásomnál volt rajtam egy Nike+ Sportband (jelenleg a feleségem használja), és a füleimbe egy noname mp3 lejátszó nyomta a rockot, amit még Németországban vettem, az mp3 korszak hajnalán.

Fél éven keresztül futottam bedugott fülekkel, közben noname barátom Apple iPod Shuffle-re változott. A gomb nélküli változatra. Szóval rendszeresen zenével a füleimben futottam, mikor is egyszer csak megvilágosodtam, és rájöttem, hogy ez így tök értelmetlen, rossz és veszélyes.

Értelmetlen, mert nem hallom a zenét. Nem azért, meg időközben megsüketültem, hanem mert fejben valahol teljesen máshol vagyok. Ha kényelmes tempóban futok (140bpm alatt), akkor a kis intenzitás és az agyamban keringő endorfin nagyon furcsa, de kétségtelenül nagyon élvezetes gondolat láncokat ébreszt, miközben a külvilágról csak az épp szükséges mértékben veszek tudomást. Ha pedig gyorsat futok (160bpm környékén), akkor a tempó és a helyes futóstílus megtartása akkora koncentrációt igényel, hogy szintén szart se hallok a zenéből.

Rossz, mivel ha az erdőben futok, akkor a dugók miatt nem hallom az erdőt. Nem veszem észre, ha tőlem pár méterre egy szarvas csörtet át a fák között, és nem hallom meg az épp rámrepülő vérszívókat sem.

Veszélyes, mivel közúton nem hallom meg a hátulról támadó autókat, és ha még halkan is szól, azt tuti nem tudom eldönteni zenével a fülemben, hogy egy autó jön-e, vagy több.

De ez mind semmi! Nem a fenti okok miatt tettem le több mint egy éve a zenét.

Egyszerűen csak az van, hogy ha zene szól a fülembe, akkor nem tudom szabályozni, hogy milyen hangosan fingok.

2012. január 21-én kezdtem el futni és fogyni. Akkor 105 kg voltam, most 74-75 között mozgok. Akik rég nem láttak mind arra kíváncsiak, hogy hogy a rákba tudtam ennyire lefogyni? És rögtön azzal folytatják, hogy azonnal kezdjek el újra normálisan enni, mert majd jól elfúj a szél... 

Szóval hogyan?

Sokkal egyszerűbb és érthetőbb minden, ha az ellentétes folyamat, a hízás irányából közelítjük meg a dolgot. Tehát mikor hízol? Egyszerű mint a faék. Akkor hízol, ha időegység alatt energiatöbblet alakul ki a szervezetedben, tehát van egy felesleges, fel nem használt energia mennyiség, amit a szervezeted szépen félre tud tenni ínségesebb időkre. Későbbi felhasználásra. Akkor hízol, ha többet teszel be, mint amennyit kiveszel. Pont, mint a bankszámlád, csak abban az esetben örülni szokás a gyarapodásnak. Ha elhíztál, akkor 99%, hogy veled is pont ez történik.

Nem, nem a genetika, és nem a nehéz csontjaid a hibásak. Csakis és kizárólag te, illetve az, hogy többet zabálsz, mint amennyit elégetsz. Ez ennyire egyszerű, a többi ostoba duma. Ha nincs miből, akkor a szervezeted nem tud és nem is fog raktározni. Pont. Úszógumit nem lehet a levegőből kivonni, nem a semmiből és a rossz genetikából épült fel, hanem a kajából, amit hosszú időn át, szorgosan lapátoltál belefelé az arcodba. Tehát akkor hízol, ha:

input > output

A felsőbb matematikában jártasak észrevehetik, hogy a fenti relációban két változó van. Az input (aka. kaja) és az output (aka. aktivitás). Ha meg akarod változtatni a kacsacsőr irányát, akkor két dolgot is tehetsz, optimális esetben mindkettőt egyszerre. Egyél kevesebbet! Ha hízol, akkor többet eszel, mint amennyire szükséged van. Mozogj többet! Ha hízol, akkor kevesebb energiát használsz fel, mint amennyit beviszel. Ha ügyesen kavarod át az életed, akkor a reláció szépen megfordul. Így ni:

input < output

Ahogy azt a zöld szín már sejteti, ez a fogyás szempontjából kívánatosabb viszony. Ha arra álltál rá, hogy sokkal többet eszel, mint amennyit kellene, akkor megfordítani a folyamatot nem lesz egyszerű. Nem elég csupán a felesleget bevitelt megszüntetned, még lejjebb kell menni, hogy a szervezetednek ne legyen más választása, mint a keserves munkával felhalmozott tartalékait felélni.

Az energiabevitelt kcal-ben (kilokalóriában) mérjük, ami egészen pontosan 4184 joules, de ez tök mindegy. Sokkal fontosabb, hogy nincs neki se színe, se szaga, se fajtája. Az energia az energia, és kész. Egy átlagos felnőtt férfinak kb. 2000 kcal energiára van szüksége a létezéshez. Vagy az irodai munkához. Ha ennél többet eszik: hízik, ha kevesebbet: fogy. Mindegy, hogy miből! Nincs jó és rossz kalória. A helyes táplálkozás máshogy és másért fontos, de kimondottan csak fogyni remekül lehet úgy is, ha egész nap csak csokit és fagyit kajálsz. Persze mindaddig, amíg ezekből összesen kevesebbet eszel meg, mint amennyire szükséged van.

Azt mondják a tudományokban jártas emberek, hogy 1 kg testzsír kb. 9000 kcal energia tárolására elég. Ha tehát fogyni akarsz egyetlen árva kilót, akkor ennyi hiányt kell létrehoznod a beviteled és az energiafelhasználásod között. Sajnos kilencezer kcal az kurva nagyon sok. Én nagyjából kétezret égetek el, miközben körbefutom a Velencei-tavat, ami 28.3 km. Kicsivel hosszabb, mint körbelötyögni a háztömböt. Viszont ha körbefutom, akkor hízás nélkül megehetem a napi adag dupláját.

Másrészt persze jó is az valahol, hogy ez a kilencezer kcal ilyen sok, mivel ezt begyűjteni sem könnyű, nagyon meg kell érte szenvedni. Épp ezért nincs azzal semmi gond, ha néha-néha kilengesz, és zabálsz egy nagyot. Nem lehet egy nap alatt meghízni. Bőven jó, ha heti szinten mínuszban vagy.

Szóval, hogy fogytam le?

Hát így. Elkezdtem kevesebbet enni, és többet mozogni. Csökkent a bevitel, nőtt a kivét. Nem számoltam soha a kalóriákat, csak egyszerűen nem tömtem magam csurig kajával, minden étkezéskor. És közben mozogtam. Eleinte kevesebbet, manapság többet. Az elmúlt két hétben hetente több mint 5200 kcal-t égettem el futással, ami 75-80 km heti futást jelent. Normál (2000 kcal/nap) étkezéssel és ennyi mozgással nagyjából három hetente fogynék egy kg-t. A tavalyi évben átlagosan havi kettőt fogytam, tehát nagyjából két hét alatt hoztam össze a kilencezres hiányt. Mivel akkor még nem tudtam annyit futni mint most, így az elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a fogyásom főként a visszafogottabb kajálásból jött össze.

Ettem pedig minden szart, csokitól a pizzáig, jégkrém nélkül pedig egy hét alatt elpusztulnék, de nem ettem annyit, mint korábban. Ennyi a titok, és nem több.