Egy év és három ultra táv után, kicsivel 1400 futott kilométerrel a talpaiban, szeretett TrailRoc 247 terepcipőm kilehelte lelkét. Ugyanezt a típust szerettem volna újból megvenni, de fél számmal nagyobb méretben. Csak otthon vettem észre, hogy némiképp megbicsaklott a terv, és a 247 helyett a 235-ös típust vettem. Elnéztem a számot. :) Nem nagy baj ez egyébként, mivel ez utóbbi váltja az előbbit. Nem csak nálam, de z INOV-8 katalógusában is.
Nem volt túl nehéz összekeverni a kettőt, mivel gyakorlatilag ugyan úgy néznek ki. Az újabb típuson egy kicsit vékonyabb a felsőrészen végigfutó zikk-zakk műanyag erősítés, de ettől eltekintve azonosak. Az újabb, ahogyan a neve is mutatja, 12 grammal könnyebb mint az előd.
Háromszáz kilométer van benne, és eddig teljesen elégedett vagyok. Jó döntés volt kicsit nagyobbat vennem, kényelmesebben elférnek benne a lábujjaim. A talpa talán egy egészen kicsivel vékonyabb, mint a 247-esnek volt, de lehet, hogy ez csak a placebó hatás. Akár így, akár úgy, de ezt a cipőt még a korábbinál is jobban szeretem - jobb benne futni. Hogy ez a talán vékonyabb talp, vagy a kicsit nagyobb méret miatt van-e azt nem tudom, de nem is igazán számít. A jó dolgok megmaradtak - kényelmes felsőrész, kellően bütykös talp, nulla sarokemelés, alig-alig csillapítás - miközben egyetlen zavaró dolgot sem hoztak be. Szuper, mivel így nem kell még egyszer leírnom ugyanazokat a sorokat. A részletes 247-es bemutatóért katt IDE, az élete vége felé készült képekért pedig IDE. Csak azt remélem, hogy legalább jövő tavaszig kitart, mivel sajnos olcsóbb az pont nem lett.
Fontosnak érzem kiemelni, hogy a poszt írása közben egyetlen szerelmes hangyapárnak sem esett bántódása.
