A Gerecse50 egyike az ország legpatinásabb, legnépszerűbb teljesítménytúráinak. Úgy gondolom, hogy ennek leginkább a viszonylag visszafogott hossz az oka. Ötven kilométert bárki, aki jó kondiban van, le tud gyalogolni 12 óra alatt. Pont ezért lehetnek rajta olyan sokan, idén valamivel több mint kilencezren. Tetszik a Gerecse, de utálom a tömeget, így az fel sem merült bennem, hogy a túra hivatalos dátumán teljesítsem ezt a távot. Elindultam hát egy héttel később.
Készült videó, így most nem vinném túlzásba az írást. A lényeg annyi, hogy Tardos után kezdett kényelmetlenül melegem lenni, amitől egy kicsit szenvedősre sikerült a vége. 5:58:24 alatt értem körbe, ami még pont alatta van a 6 órás célidőmnek (ez a hivatalos szintidő fele). Az útvonal főbb számai (táv, szint) szinte centire megegyeznek a VTM Ultrával, de maga az útvonal komiszabb kicsit. Héreg után a Bánya-hegy nagyon meredek, és alig van rajta tapadás. A lépcsősor lefelé a Turultól szint meglehetősen lassan megoldható akadály. Mármint nekem. Ettől a két ponttól eltekintve jól futható az egész útvonal, bár helyenként hatalmas sziklák között kell bukdácsolni, így néha lefelé sem tudtam gyorsabban haladni, mint felfelé.
Az útvonalnak két arca van. Gyönyörű erdei utak, sziklák és öreg fák a táv egyik részében, míg a másikon aszfalt, széterodált erdészeti utak, tarvágások és szántóföldek.
A jelölések végig jól követhetőek, a leghosszabb távot egy fehér pötty jelzi. Néha a turistautak jelölése alatt, néha külön. Könnyedén teljesíthető GPS nélkül. Ha nem térünk le az útvonalról, akkor egyedül Tardoson van lehetőség kulacsot tölteni, ezért célszerű a teljes útra elegendő mennyiséggel készülni.
Kellene valamit kezdenem ezzel a hőguta dologgal. Nem normális, hogy annyira megvisel a meleg, hogy nem tudok tőle sem enni, sem inni. Nyilván nem segít, hogy szinte sosem futok délben, de talán valamit változtatnom kellene a hidratálásomon is. Például lehet, hogy nem vizet kellene innom, hanem híg izót. Vagy mittudomén.
Ezt megoldani lesz a következő házifeladatom.
