Kezd elegem lenni a Garmin termékeiből. Mindből. Egy ideje már foglalkoztat a váltás gondolata (az okokról majd lesz egy hosszabb, képekkel tarkított poszt), de a Garmin Connecten tárolt több mint két és fél évnyi adatot sajnálnám hátrahagyni.

Amikor 2012. januárjában elkezdtem futni a Nike+ rendszerét választottam. Szinte pontosan egy évig használtam, de sajnos valamivel Karácsony után meghalt a Nike+ Sportwatch GPS órám. Ekkor váltottam Garminra. A Nike rendszerében lévő edzéseim főbb adatait (és most ne röhögj!) kézzel átmásoltam a Gamin Connect adatbázisába. Két óra alatt meg is voltam vele.

Most viszont két és fél évnyi adatról volt szó, így kellett valami ügyesebb megoldás.

Az alapkoncepció az volt, hogy választok egy márkafüggetlen adatbázist, ahová az épp aktuális sport kütyüm gyártójától teljesen függetlenül tudom töltögetni az edzéseim adatait. Így sokkal szabadabban ugrálhatok a márkák között, sőt, használhatok akár többfélét is egyszerre. :)

Rövidre fogva, a Strava-t választottam. A Training Peaks is tetszett, de annak felülete kicsit talán túl komoly, a Strava játékosabb, modernebb.

Régi adatok szinkronizálása

Van egy teljesen ingyenes megoldás: TAPIRIIK

A szinkronizálás folyamata igen egyszerű. Megadjuk a jelszavainkat az összes szinkronizálandó rendszerhez, majd rányomunk a nagy kék körre. Ripsz-ropsz, hat óra alatt át is másolt mindent a Strava rendszerébe. Vagy bármelyikből bármelyikbe, a fenti képen látható adatbázisok közül.

Kis kellemetlenség csupán, hogy azokat az edzéseimet, ahol a GPS vétel leállt vagy egy időre kihagyott, csak a GPS track hosszával vette át, hiába írtam át a Garmin Connect-en a valós megtett távot. Nem nagy veszteség.

Új adatok szinkronizálása

A TAPIRIIK némi szerény (2USD) éves díjért cserébe automatikusan szinkronban tartja az adatainkat. Tehát ha mondjuk megjelenik egy új edzés a Garmin Connect alatt, azt pár perc alatt átpakolja a Strava alá. Átvisz mindent. Az edzés összes adatát, nevét, megjegyzés mezőjét, stb.

Ha sajnálod rá ezt a kicsi pénzt és/vagy nincs PayPal profilod, akkor a szinkronizálást megtehet manuálisan is, a fentiekben bemutatott nagy kék pöttygombbal. 

Pár napja viszont mindez feleslegessé vált, a Garmin és a Strava végre megállapodtak, és a két rendszer átjárható lett. A Strava UPLOAD gombjára kattintva (jobb felső sarok) láthatóvá válik, hogy melyik rendszerekkel tud autmatikusan szinkronban maradni. Garmin, Suunto, TomTom, Timex... Egyedül a Polar hiányzik a sorból. Klikk a megfelelő márka alatti Get Started feliratra, majd a belépési adatok megadása után már készen is vagyunk.

A Garmin Connect belépési adatok megadása után kész is a kapcsolat. Pár perccel a mentés után az új adataink megjelennek a Strava profilunkban.

Sajnos a megoldás még nem 100%-os, lenne még mit csiszolni rajta. Egyrészt az aktivitás nevét nem viszi át. Hiába nevezem el szépen a szokott módon a Garmin Connect-ben, a Strava alatt új néven jelenik meg (időpont és település). Másrészt, ha az órád futás specifikus (tehát nem multisport), akkor komoly esélyed van rá, hogy mondjuk egy bringázást is futásnak vegyen át a Strava (mire átjavítanád a sportot, már leszinkronizál), ami a vélhetően elég erős tempó miatt rögtön kizárásra kerül a szegmensgyőzelmekért zajló gigászi küzdelemből.

Amíg ezeket a hibákat valahogy ki nem köszörüli a Garmin, addig szerintem a legjobb megoldás a manuális Tapiriik szinkronizálás.

Az augusztus a melegről és az esőkről szólt. Na és persze a szabiról. :) Nem indultam egyetlen eseményen sem, de kétszer is lekocogtam a Bükkbe rajzolt 25 kilométeres körömet. A sok eső miatt nagyon erős volt a vegetáció, helyenként az arcomig ért a csalán. Az első alkalommal lefagyott az órám, de mégis rátaláltam a helyes elágazásokra. :) Bizony, néha olyan is van, hogy nem tévedek el. :)

Pár új kép az útvonalról:

Azért a nagyvisnyói Fapuma Büfé dekorációja nem gyenge, mi? :)

A heti összesítések és a kis táblázat csak a futásaim adatait tartalmazza. Bringáztam is, bár csupán egy sportértékű megmozdulásom volt, rögtön a szabim első napján. További két alkalommal is tekertem a fiammal. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a kő nehéz bringájával letekerte élete leghosszabb, 25 kilométeres távját. :)

Augusztus a Szufla utáni testi lelki regenerációról fog szólni. Az első hét inkább csak bringáznék, aztán lassan elkezdem ráhangolni magam a VérKörre. Hamarosan meglesz az összes közelgő céges utam dátuma, úgyhogy lassan ki tudom majd választani a napját.

Vagy a meleggel, vagy a párával, vagy a kialvatlansággal. A fene se tudja. A lényeg a lényeg, hogy a negyedik kör után, a táv felénél, kiszálltam.

Már az első körnél éreztem, hogy nagyon nehezen megy a futás. Iszonyatosan melegem volt és a párás erdőben nem párolgott rólam az izzadság. Folyamatosan ittam, de nem segített. A hasamban lötyögött minden, amit a két és fél óra alatt magamba döntöttem. Aztán a negyedik kör elején megszűntem izzadni és elkezdtem szédülni. Király, dehidratálódtam! A kört még tisztességgel végiglötyögtem, aztán jeleztem a szervező körszámláló csapatnak, hogy ez nekem ma ennyi volt, és viszakocogtam a rajtterületre.

Sajnálom, hogy így alakult, de szerintem ez volt a helyes döntés. Nem lett volna jó beájulni valamelyik útmenti bokorba.

Nem mondom, hogy majd jövőre újra próbálom, mivel jövőre igyekszem majd elkerülni a nyári rendezvényeket. Ősztől tavaszig megy jól a futás, a nyár igazi kínszenvedés nekem.

A használhatatlanul szar fenix2 persze most sem volt képes normálisan működni. Több kisebb nagyobb kihagyás után a negyedik kör elején teljesen megszűnt a GPS vétel. Érdemes kicsit belezoomolni a fenti térképbe hogy lásd, micsoda szuper pontossággal rögzítette a körözésem... :/

Pár kép:

Utolsó Szufla előtti hosszabbacska futásomra indultam vasárnap délután. Egész hétvégén esett, de akkor pont nem. Mondjuk ez nem maradt túl sokáig így. Nagyjából tíz kilométert tehettem meg, mikor elkezdett szakadni az eső szép nagy kövér cseppekkel. Pár perccel később ráfordultam a Lovasberényt Csákvárral összekötő műútra és elindultam hazafelé. Ekkor már mindenem csurom vizes volt és az eső is egyre csak erősödött. Az út kerékvályúi már teljesen felteltek vízzel.

Ekkor elment mellettem egy autó, majd kicsivel előttem megállt. A sofőr lehúzta az ablakot és aggódó arccal megkérdezte, hogy elvigyen-e Csákvárig. Természetesen nem éltem a felkínált lehetőséggel, de valahogy mégis nagyon jól esett. Nem vagyok elragadtatva attól, ahogy mi emberek egymással bánunk, épp ezért nagyon örülök ha látom, hogy azért van ilyen is. Néha. 

Ha még sosem hallottál róla, akkor röviden: a Tempe egy ANT+ hőmérséklet szenzor a szokásos footpod házban. Kompatibilis a Garmin Fenix sorozattal és néhány Garmin kézi GPS készülékkel.

A bemutatást kezdjük is gyorsan azzal, hogy amennyiben kb. úgy és annyit futsz/bringázol mint én, akkor semmi értelme az aktivitás közben hőmérsékletet is mérni. Hogy miért nincs? Mert nem bírod addig, hogy az érdemben változzon. Igen, ha kint vagy egy napos mezőn, akkor pár fokkal tényleg melegebb van, mint amikor a fák árnyékában loholsz, de ennyi. Más a helyzet persze, ha épp a Nolan's 14-et nyomod, ott azért lehetnek komolyabb kilengések. :)

Na egy szó mint száz, többségünk számára ez egy tök értelmetlen kütyü. Tudtam ezt már akkor is, amikor megrendeltem, de nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy eggyel több szenzorom lehet. :) Több szenzor, több adat, több grafikon! :)

Két hete kezdtem el használni, de mára már szinte teljesen le is szoktam róla. Nem csak hogy felesleges, de még nem is igazán használható. Ha hátizsák nélkül futok, akkor a Tempe-t a cipőfűzőmre rögzítve hordhatom, pont úgy, mint a vele teljesen megegyező megjelenésű footpod-ot. A gond az, hogy így igen erősen hat rá a lábfejem termelte hő. Próbaképp vezettem benne másfél órát úgy, hogy a légkondi 22C-re volt állítva. Egy pillanatra sem ment 30C alá a mért érték.

Ha bringázok, akkor pedig az óra nem a kezemen, hanem egy olcsó adapter segítségével a kormányon van rögzítve, így tökéletesen elegendő a beépített szenzora, nincs szükség külsőre.

Igazán hosszú túrákon tehetjük a hátizsákra is, vagy annak egy külső zsebébe. Ez például egy egész napos bohóckodás a Sobri Jóska kalandparkban:

Érdekes, hogy a Fenix2-vel való párosítás után az óra mindig a külső szenzort akarja használni, akkor is, ha épp aktivitáson kívül váltok a hőmérséklet ablakra. Ilyenkor eltart pár másodpercig mire megtalálja a Tempe-t (feltéve persze, hogy az nincs túl messze), és aztán a fenti fényképen látható módon megjeleníti az elmúlt egy nap szélsőértékeit és természetesen a pillanatnyi hőmérsékletet.

Arra gondoltam, mivel másra úgysem jó, hogy kirakom valahová a bejárati ajtó előtti előtetőnk alá, így az órámmal akár a szobából is megtudhatom a külső hőmérsékletet. Még fel sem kell állnom a kanapéról. Ahh... Imádom a XXI. századot!