Hétköznap már csak sötétben tudok futni, amivel elméletben nincs is sok bajom. Ilyen a tél. Hébe-hóba ugyan el akar valaki gázolni, de mégis akkor vagyok a leginkább veszélyben, ha teljesen kihalt szakaszon futok. Eddig kétszer sérültem le így ebben a téli szenzonban. Egyszer könnyebben, egyszer komolyabban. Az van, hogy Csákváron nagyon rosszak az utak, a közvilágítás pedig elég gyenge, és enyhén szólva is foghíjjas. Természetesen fejlámpában futok, de amint az előbb említett fájdalmas leckékből megtanultam, nem elég erősben. De ennek most vége.

Ha nem világítanak, egyformán sötétek

Sok éve vettem túrázáshoz egy Petzl Tikka XP fejlámpát, jó drágán (14e). Tette a dolgát, sokat használtam esti túrákon, de futáshoz túl nagynak éreztem, és nem is igen tudtam kellően lefelé billenteni a fejét, hogy oda világítson, ahová kell. Így aztán nyáron vettem egy akciós Led Lenser JOGGLED lámpát, ami kicsi, könnyű és sokkal jobban le lehet hajtani a világító részét. Olcsó volt (4e), de gyakorlatilag semennyire nem világít. Inkább csak a láthatóságot, mintsem a látást segíti. A második balesetem után, mivel futni úgysem tudtam, körbenéztem a neten. Így lett a harmadik fejlámpám a Led Lenser H7.2. Nagyobb mint a többi, ráadásul hátul van az elemtartója, amit mindig nagyon kényelmetlennek gondoltam, de cserébe világít, mint a barom. És persze jó drága (21e) is.

Még most sem látszik igazán nagy különbség

Négy darab AAA elemmel működik (jár hozzá), és meglepően kényelmes. A különálló elemtrató sem nyomja a fejem, még sapka nélkül sem. A pánt teljesen levehető és kimosható. A fej kellően lefelé dönthető. A fényerő a két fő fokozaton belül egy tekerentyűvel pontosan szabályozható. A fénysugár fokozatmentesen fókuszálható. Tud villogni is, széles tartományban állítható frekvenciával. Egyszerűen zseniális. Na jó, a kézikönyve (egy szál lap) pocsék és hibás.

A piros izé állítja a fényerőt, de sajnos nem világít hátrafelé

A szürke gyűrűvel lehet fókuszálni a sugarat

Fiam segítségével (és természetesen tudamányos alapossággal) összehasonlítottam a három fejlámpám fényerejét. Íme:

Led Lenser JOGGLED

Petzl Tikka XP

Led Lenser H7.2

A Joggled nem fókuszálható, és nem állítható a fényereje sem. A Tikka XP és a H7.2 pedig a legszélesebb és legfényesebb állásba (de még nem a boost módba) voltak kapcsolva. Mindegyikben új elem volt. 1xAAA, 3xAAA, 4xAAA a fenti sorrendben. A három kép teljesen azonos expozíciós értékekkel készült. A fekete árnyék a fényképezőgépem.

A H7.2 fényereje elvileg 300 lumen, és láthatóan erősebb, mint a szintén szuper erős Led Lenser P7 zseblámpám. Olyan vele futni, mintha a Halálcsillag lenne a fejem helyén. Szinte látom, ahogy a kóbor kutyák és macskák elporladnak a sugarától... Erősebb mint a déli napsütés, mivel ilyenkor is tisztán és erősen kirajzolódik a fényköre. Értelmetlenül erős már a legszélesebb fénysugár esetén is, ha pedig szűkebbre fókuszálom, akkor talán még az aszfalt is megolvad előttem.

Ha eddig fogalmad sem volt, hogy mit kérj Karácsonyra- kérdd ezt! És soha többé nem fogsz sötétben futni.

Ma délelőtt a Velencei-tavat kellett volna körbefutnom, a Pók Janó szervezte Mikulás-futáson. Ez lett volna a nagy revans, ahol végre valahára 2:20:00 alatti idővel érek körbe, de ez nem jött össze. Na nem azért, mert lassú voltam... El sem jutottam Gárdonyba.

Történt ugyanis, hogy a kisebbik gyerkőcöm eléggé megtaknyosodott, így rövid tanakodás után a nagyszüleihez száműztük, Miskolcra. A dolog logisztikai részét én vállaltam magamra. Így aztán, reggel 9:30-kor, Gárdony helyett Miskolcot vettem célba. Hogy őszinte legyek, annyira nem is bántam, mivel Fejérben igen rusnya volt az idő.

Bízva abban, hogy az ország másik csücskében talán kevésbé esik, vittem magammal a futós gönceimet is. Jól tettem, mivel tényleg szép, napsütéses idő volt. A tavalyi leghosszabb távomat terveztem újra futni, kicsit tempósabban. Sikerült, jól is esett.

Apró szépséghiba, hogy valahol a második kilométer környékén ébredtem rá, hogy elfelejtettem meglátogatni anyosómék vécéjét. Szerencsére az Egyetemvárosban nyitva volt az Ufó (sportcsarnok)... Nem hiszem, hogy időben visszaértem volna Hejőcsabára (nem, egy bokor nem lett volna elég).

Összesen háromszor futottam le az Egyetemváros - Bay Zoltán Kutatóintézet távot. Utálom az ilyen oda-vissza szaladgálást, főleg többször, de ez most jól ment. Alig-alig vesztettem a tempómból a táv során, és a pulzusom is viszonylag stabil maradt. Nagyon elégedett vagyok ezzel a futásommal, simán meg lett volna a tókör a kitűzött célidőn belül.

Majd legközelebb meg is mutatom. Most már tényleg.

23,50km - 68m+ - 1:51:00 - 4:43 - 153bpm

Update: A rohadt életbe! Hát nem Miskolcon felejtettem a szép, kukás narancssárga futós kabátom!

Érdekes és kicsit vicces látni a környezetem megdöbbenését, mikor a szokásos és elkerülhetetlen kérdésükre ("és mennyit futsz?") adott válaszomból megtudják, hogy már egy jó ideje (amennyiben minden szerencsésen alakul) heti öt alkalommal futok. Látszik az arcukon, hogy ezt valami hihetetlen teljesítménynek gondolják. Valami olyasminek, ami nekik tuti nem férne bele. Biztos vagyok benne, hogy ez az esetek túlnyomó többségében nem több mint üres kifogás. Vagy ha úgy jobban tetszik: hazugság.

November hónapban huszonnégy órát futottam összesen. Egy teljes napot a harmincból. A múlt héten hat és fél órát a százhatvannyolcból. Ez mindkét esetben nagyjából három és fél százalék. 3,5% az sok? Vagy egy erősebb héten/hónapban a 4%? Ne vicceljünk már... Ha pedig tényleg nem tudsz ennyi időt sem magadra szánni, akkor komolyan át kell gondolnod, hogy vajon helyes úton jársz-e?

Másfelől érdekes, hogy ez az elenyésző hosszúságú időtartam mennyire erősen uralja az énképem. Ha definiálnom kellene magam, akkor a top három pontban biztosan benne lenne az, hogy futó vagyok.

Meglehetősen bénán alakult a novemberem. Egész jól sikerült felgyorsulnom a Balaton Maratonra, amit aztán egy szerencsétlen baleset miatt ki kellett hagynom. Egy teljes héttel egyetemben. Kár, de ez van. Az egyetlen említésre méltó teljesítményem a bükki futásom volt, jó kis kört sikerült összehozni.

A heti összesítésben csak a futások vannak benne, a többi tevékenység (túra, úszás, bringa) nem.

Kétszer is el tudtam menni úszni, egyszer bringáztam, és egyszer kirándultam a fiammal.

Dédes 

Az egy hét kihagyás nagyon visszavetett. Rossz volt nem futni, és aztán rossz volt újra futni. Nagyjából két hét kellett, hogy úgy-ahogy visszarázódjak a megszokott ritmusomra. A nagy hideg és a korai sötétedés miatt kicsit visszavettem a heti kilométerekből, már "csak" kb. 70km elérése a cél.

Talán a december jobb lesz.

Csípős hidegben, de szép száraz és napos időben került megrendezésre az év utolsó terepfutas.hu versenye, a Budai Trail. Telkin volt a főhadiszállás, a helyi általános iskola tornatermében. Az épületet nézve leesett az állam. A bakonybéli suli egy kicsit másmilyen volt.

Ez nem egy lakópark, hanem a helyi iskola

Saját öltözőszekrény minden kölöknek

Kilenctől lehetett felvenni a rajtszámokat (csak előnevezés volt), amit én gyorsan meg is tettem. Nagyon gördülékenyen ment az egész. Név, táv, igazolvány, 5000Ft letét a dugókáért, és már meg is kaptad.

Gyorsan haladt a sor

A csomagban volt két Overland kedvezményes kupon, egy színes térképvázlat a választott távomhoz, egy matrica, négy biztostű, és persze a nevemre kiállított rajtszám.

102

A hosszabbik táv rajtja tízkor volt, így még bőven maradt időm elrendezgetni a cuccaimat, kitűzni a rajtszámot, és a felesleges motyóimat kivinni a kocsiba. Sőt, még egy idétlen kép elkattintására is belefért.

Ne röhögj! Mindenkiről készülhet béna kép...

Időben elrajtoltunk... és én 2:24:11 alatt (ez a hivatalos időm) célba is értem. Nem nagyon tudnék kiemelni semmi igazán érdekeset. Nem túl izgalmas, nem túl szintes, nem túl nehéz kör, szép időben. Helyenként kicsit csúszott az út, ahogy a megfagyott talaj fölső pár milliméterét megolvasztotta a napsütés, de ez sem volt komoly. Sokat futottunk aszfalton, aminek nem örültem - nem ezért jöttem.

Nagy-Szénás tető

Pár ponttól eltekintve az útvonal még szép sem volt igazán. Inkább csak unalmas, gyors, és rövid. A 25,6 kilóméterből nyolcat futottam le öt perc alatt, ami nem szokásom (igazi) terepen. A leglassabb ezrem is alig volt hét perc felett (7:04), ami többet árul el a terep nehézségéről könnyűségéről, mint az én erőnlétemről.

Lehet persze, hogy csak az a bajom, hogy fejben másra készültem. Hátizsák, széldzseki, fényképezőgép, 750ml víz - tök feleslegesen voltak nálam ezek a dolgok. Ha tudtam volna, hogy ez egy ennyire gyors útvonal, akkor teljesen máshogy állok hozzá már az elején, és bátrabban tolom az emelkedőket (lejtőkön szerintem kimaxoltam magam). Összesen 200ml vizet ittam, simán mehettem volna kulaccsal.

A végén beleszaladtam a rövidtávosokba, közülük is a lassabbakba (ők fél tizenegykor rajtoltak), hiszen a gyorsabbak már beértek addigra. Néha nehéz volt előzgetni őket a csúszós, keskeny lejtőkön, de talán ez volt az egész futás egyetlen igazi kihívása. Ja! És a betonút a végén. Előző este ráléptem egy jókora LEGO szerkezetre a gyerekszobában (kösz Fiam, apád imád!), így eléggé fájt a talpam. Még most is fáj. Nem esett jól neki a beton a Merrell Trail Glove-ban.

Cél

Na mindegy! A lényeg, hogy egészen jó helyen, a 103 férfi induló közül 36. teljesítőként értem célba. Örülök az eredményemnek.

Sportember a jobb felső sarokban!

Beálltam a sorba egy levesért, de aztán rájöttem, hogy nem is vagyok éhes, így inkább gyorsan hazavezettem.

Összességében nem rossz verseny ez, csak én nagyon mást vártam. Kicsit keményebbet, kicsit szebbet. Ennek ellenére biztosan visszajövök jövőre is, mivel ritkán tudok erdőben ilyen tempót futni, és hazudnék ha azt mondanám, hogy ez szar érzés.

Meleg szívvel ajánlom viszont ezt az útvonalat bárkinek, aki csak most ismerkedik a terepfutással, és szeretne olyan pályán edzeni, ami gyakorlatilag végig futható és kellően tempós. Ha nincs nagy sár/hó/latyak, akkor még terepcipő sem kell hozzá, bármelyik széttaposottabb országútid megteszi.

25,67km - 784m+ - 2:24:37 - 5:38 - 158bpm