Ha már majd' mindenki, akkor én is. :) Ez itt a hazai futásaim összefoglaló térképe, ahogyan azt a Strava generálja:

Ez pedig a Vértes kicsit közelebbről:

Nem egészen egyértelmű, hogy az ilyenkor még aktuális újévi fogadalmak vagy az egyre fokozódó chemtrail-tevékenyég okozza-e, de az elmúlt kb. 2 hétben többen is megkerestetek e-mailben (kellett kiírnom, ugye...) vértesi terepfutós útvonalakat kunyerálni. Adtam, de íme egy sokkal jobb ötlet: fussunk együtt!

A terv

Valamelyik vasárnap délelőtt, igazodva az esetleg messzebbről érkező(k)höz, szép kényelmes tempóban (mondjuk 6:30 - 7:00 perc/km átlag környékén) lekocogunk 30-32km-t a Vértesben. A vége kicsit opcionális (a: nulla szint, sima ösvény, b: hosszú lépcsősor, c: rövid lépcsősor majd egy kis sziklafal).

Az útvonal

Ahogy mondtam, kicsivel 30km feletti a táv. A pozitív szint erősen függ a végső szakasztól, de kb. 6-700m, ami nem vészes. Végig meg lehet tartani a futómozgást, bár felfelé lenyomnánk a Gém-hegyet, ami azért combos, viszont még az elején van (kb. a 10. kilométernél kezdődik). Csupán egy kilométernyi aszafltcsíkot kell leküzdeni, a táv többi része jelzett turistautakon halad. Egyetlen közkút mellet lötyögnénk csak el, de ilyenkor az sem működik.

Kb. ez az útvonal, de a Csákvárt kerülő rész változhat, kedvünknek megfelelően:

Két helyen van lehetőség aszfalton rövidítve visszaügetni Csákvárra, ha a helyzet úgy kívánná.

Indulás és érkezés a csákvári Gánti utca végén található múrvás parkolóból. A parkoló az utolsó ház után található, Csákvár központja felől érkezve jobbra. Itt a Gánti utca:

A parkoló a piros pöttytől nyugatabbra, az utolsó, ezen a térképen még jelzett balos leágazással szemben található.

Felszerelés

Semmi sem kötelező, de azért javasolnék pár dolgot. A legfontosabb a víz. Útközben nincs működő kút, így legyen nálad annyi, amennyit ekkora távon el szoktál szopogatni. Én 7dl-t szoktam a púpomba tölteni erre a körre. Szerintem ide még nem kell szilárd táplálék vagy gél, de ahogy érzed. Egy szelet csoki nem árthat. :) Ajánlott a terepcipő. Mindegy milyen lesz az idő, helyenként nagy lesz a sár (kivéve, ha fagy). Szikla is lesz bőven a Gém-hegyen (és opcionálisan a Haraszton is), de a legnagyobb kihívás mégis a laza talaj lesz a Nagy Bükkön. Botok szerintem nem kellenek, bár szerintem sehová sem kellenek, szóval ha úgy érzed, hozz nyugodtan. Csak ne szúrd ki vele a szemem. Lesz pár olyan csúcs, ahonnan szép időben jó kilátás nyílik. Nyugodtan hozz magaddal valami fotózásra alkalmas eszközt, ezeken a pontokon megállhatunk kicsit bámészkodni, kattingatni. Telefon nem szükséges, nálam lesz, de úgysincs térerő.

Érdekel?

Akkor kérlek kommentben add meg a neked megfelelő februári vasárnap(ok) dátumát, illetve hogy mikori "rajt" volna neked megfelelő. Köszi! :)

Most, hogy a kb. 1 éve tett vállalásaimat szinte kivétel nélkül letudtam (egyedül a szekszárdi félmaraton maradt ki, ha jól emlékszem épp utaztam valahová), ideje újak után nézni. 2014-ben a fő hangsúly a távok növelésén volt, idén egy kicsit szeretném a figyelmem a tempó felé fordítani úgy, hogy közben nem veszítek távot sem.

A fő célok tehát erre az évre:

• 5km: 00:20:00 tavaszra
• maraton: 3:30:00 őszre
• éves táv > 3000km
• 3 ultra táv, nem okvetlenül versenyen, az utolsó 70km feletti
• mezítláb futni, a heti adagon felül, jó időben, rövideket (az egész falu hülyének fog nézni, az tuti)

Nincs célversenyem, mivel nagyon kevés olyan hazai verseny van, ami érdekelne. Mivel nem hiszem, hogy három ultránál többet kellene egy évben vállalnom, ezért csak olyan útvonalak érdekelnek, amiken még nem voltam. Így biztosan nem leszek ott sem a tavaszi VTM Ultrán, sem a Mátrabérc Trail-en. Anyagi okokból kihagyom a bécsi maratont is, pedig jó lett volna ezzel zárni negyedik évtizedem.

Jelentkeztem az első Ultra Trail Hungary bébi távjára, ez lesz a tavasz csúcsa. Őszi és téli versenyem még nincs, de érdekelne például a Bakonyi Barangolás TT 70-es távja. Futva, természetesen.

A fentieknek megfelelően az edzéseimet is áthangolnám kicsit. Nagyobb hangsúlyt kap a keddenkénti gyorsító edzés, ami nem okvetlenül résztávozás, de mindenképp magas intenzitású kell hogy legyen. Bár szeretek száguldozni, de részben pont azért hogy gyorsuljak, lassulnom kell. Meg kellene próbálnom szinte az összes egyéb futásomon 140 ütés alatt maradni, hetente egyszer pedig 130 alatt. Terepen ez nem mindig lehetséges, de törekedni fogok rá. Hogy biztosan ne érezzem magam kellemetlenül a lassú tempó miatt, készítettem egy új profilt az órámra, amiben csak egyetlen képernyő van: a pillanatnyi szívritmus nagy betűkkel, alul pedig a megtett táv és az átlagos pulzus közül választhatok. Ennyi. Se idő, se tempó, se automatikus körök. Egyszerűen nem fogom tudni, hogy épp milyen gyorsan futok, mivel ez nem számít. És amiről nem tudok, az nem fáj. :)

A futás nagyjából ennyi. Ha ezeket elérem, boldogan (és remélhetően gyorsabban) vágok neki a 2016. esztendőnek.

Futás mellett, tavasztól, elkezdeném komolyabban tolni a bringázást is. Tervezem, hogy ha már kellően hosszúak lesznek a nappalok, heti egyszer bringával járnék dolgozni. Ez nagyjából 60km-t jelentene két részletben, ami mellé még valahová be szeretnék zsúfolni még egy hasonló távot. Ősszel pedig körbetekerném a Balatont, terveim szerint kerek tíz óra alatt.

Úszni nem nagyon van lehetőségem, így hacsak nem történik valami változás az életemben, akkor idén sem úszom majd gyakrabban, mint tavaly.

El sem hiszem, hogy vége. Még alig szoktam meg, hogy 2014-et kell írnom a dátumok elejére, már szokhatok is át a 2015-re. Borzasztó... Emlékszem, egyszer gyermekkoromban a Nagymamám azt mondta, hogy ha majd idősebb leszek, az évek úgy fognak peregni, mint korábban a napok. Jót nevettem akkor rajta, de most már kezdem érteni, hogy miről beszélt.

Bár tényleg nem tűnt túl hosszúnak, mégis meglehetősen ellentmondásosra sikerült ez az év. Pontosabban én eléggé ellentmondásosnak éltem meg. Egyfelől, és ez jó, átléptem a bűvős maratoni határt, és három ultra távot is teljesítettem. Mindezt anélkül, hogy akár egyetlen alkalommal is futottam volna maratont. Ez tavasszal még jó ötletnek tűnt, a mai eszemmel már egy kicsit talán óvatosabban haladnék. Bár semmilyen kitüntetett szerepe nincs a 42 kilométernek, talán egy kicsit korai volt az áprilisi Mátrabérc. Őszre lettem csak úgy-ahogy kész az ekkora távokra.

Úgy gondolom, hogy távok dolgában jól teljesítettem. Lefutottam a tervezett 3300 kilométert, teljesítettem a kinézett távokat és versenyeket, több alkalommal is egészen elöl végeztem. És ami talán ennél is fontosabb, sőt, valószínűleg a legfontosabb, élveztem az egészt. Minden futásomat, minden kilométert.

Bringázásokkal együtt

Ennek ellenére úgy érzem, hogy megtorpant a fejlődésem. Természetes persze, hogy nem lehet úgy gyorsulni, ahogyan az az első egy-két évben történt, de mégis... Ha a tempómra gondolok, hiányérzetem támad. Bár továbbra is úgy gondolom, hogy a hosszabb távok és nem a gyors rövidek érdekelnek, valahogy egyre jobban vágyom arra is, hogy gyors legyek. Talán már most is gyorsabb vagyok, mint egy átlag kocogó, de én nem is érzem magam átlag kocogónak, nem hozzájuk szeretném hasonlítgatni magam.

Az első lépés a gyorsulás felé az lesz, hogy erre a boldog új évre lesz pár tempó célom is, amikre igyekszem majd legjobb tudásom és erőm szerint felkészülni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Kütyü fronton is zajlottak az események. Volt "szerencsém" az idei év mindkét terepfutó csúcsmodeljét használni. Röviden: a GARMIN-ban szar a hardver, a SUUNTO-nál pedig megbízhatatlan az on-line szolgáltatás. Számomra az utóbbi tűnik a jobb kompromisszumnak, de attól még az marad ami: kompromisszum.

A HRM jeladókkal is meggyűlt a bajom. Volt ami véresre dörzsölt, volt ami simán csak nem működött. Pedig még a Mio Link-et is kipróbáltam. Jelenleg a fenti kép jobb oldalán látható Polar H6-ot nyúzom. Működik, de kb. havonta lemerül benne az elem. Újra csak: kompromisszum.

2014-ben újra felfedeztem magamnak a fényképezést. A kicsi Ricoh GR kamerám szinte minden izgalmasabb útvonalon nálam van, meglehetősen sokat kattingattam vele idén városokban és ösvényeken egyaránt. Élvezem, hogy kicsi és könnyű, de a nagyméretű szenzora miatt mégis remek képminőségre képes. Tökéletes futó fényképezőgép. :) Bár főként családi felhasználásra, de vettem egy GoPro kamerát is. Néha-néha ezt is használom, bár a videók feldolgozása nem az erősségem, ezt be kell látnom.

Lazán, de talán ide tartozik, hogy végleg lelőttem a www.miklosrabi.com címen működő fotós blogomat. Rég nem írtam már rá semmit, és nem is igen áll szándékomban újra kezdeni. Bár továbbra is szeretek fényképezni, és szeretem a szép képeket, de ez az egész terület annyira eltolódott a technika és a giccs irányába (egy gyönyörű HDR panorámát, valaki?), hogy az engem már taszít. Ezzel együtt megszűnt a korábbi admin@miklosrabi.com e-mail címem is.

Itt az új év, már két napja elkezdődött. Nincsenek fogadalmaim. Fogadkoztam már eleget ahhoz, hogy tudjam, úgysem tartanám be őket. Természetesen azért van néhány ködös célom, majd hamarosan szavakba is öntöm őket. Addig is egy dolog biztos, én továbbra is itt futok:

Boldog Új Évet mindenkinek! :)

Ennyi volt, vége az évnek. Az utolsó hónap nem lett valami erős, mindössze 274 kilométer jött össze. Nem nagy baj, valahogy így is terveztem, Azt tudtam jól, hogy az utolsó pár héten nem lesz túl sok időm futni, és láss csodát, nem is volt. Ajándék vásárlás, ilyen-olyan készülődés, látogatás, vendégség. A szokásos decemberi dolgok.

Két említésre méltó futásom volt csak: az agárdi Mikulás-futás, illetve egy szép karika a Balaton-felvidéken. Mindkettő jól ment.

Bár a hónapban volt pár olyan meleg nap is, hogy újra elő kellett kotornom a rövidgatyámat, a végére csak megérkezett a hó. Szeretem a havat mert szép és mert jó benne futni.

A hideget is szeretem. Az utolsó pár futasámot ezért megnyomtam kicsit, öt szegmens rekordot gyűjtve be a Straván. A résztávos edzéseimmel nem igen haladtam, csupán egy fért bele a hónapban. Egyrészt nem lett volna kedvem a szabim alatt otthonról elautózni valami sík vidékre, melóból hazafelé ez sokkal egyszerűbb. Másrészt úgy gondolom, hogy ebben a hidegben nem kellene csurom vizesen ácsorognom az egyes ismétlések között. Ha marad ez a hideg, akkor a klasszikus résztávozást felváltja majd a fartlek, amiben nem "kell" megállni.

Természetesen előkerült a téli cipőm is, részben a hideg és a sár és a hó miatt, részben pedig a nyári kedvencem gyengélkedése miatt. Remélem, mindkettő kibírja még ezt a telet!